2017. szeptember 27., szerda

SORSOK HÁZATLANSÁGA: AZ ALJAS PROVOKÁCIÓ MEG A NEMES

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2017.09.27.


A holokauszt-évforduló reprezentatív létesítményének éppen azért kellett a gyerekekről szólnia, hogy ne szólhasson a lényegről, Schmidt Mária pedig a provokáció része.

A Sorsok háza egy sunyi és aljas provokáció kísérlete volt, mely kivihetetlennek bizonyult. A legjobb, ami a Sorsok házával a történhet, hogy nem lesz. Majd valami mást telepítenek abba a jól megkésett, de mégis korán jött épületbe. Ne legyen igazam, de az a más majd valami provokációpótló provokáció lesz, mert Orbán Viktor a kudarcot vallani szokta, de bevallani és bosszulatlanul hagyni nem szokta. Többen megírták már, és persze, hogy megírták, mert annyira nyilvánvaló: nem lehet véletlenül, nem-provokatív, nem-ellenséges célzattal Sorsok házának nevezni a holokauszt évfordulójának középponti projektjét abban az országban, amelyben Sorstalanság néven született meg és a sorstalanság gondolatára épült a vészkorszakkal kapcsolatos nemzetközileg legismertebb, a magyar irodalom első és mindmáig egyetlen Nobel-díját hozó mű, melyet szerzőjével együtt kiátkozott a magyarságból és annak kultúrájából egy olyan kör, mely Orbán Viktor táborához tartozik, s melyre ez a tábor a részeként tekint.

A Sorstalanság a holokauszt sorsszerűségének tagadása. Annak a tagadása, amire Lajos bácsi Köves Gyurit tanítja: "'Most már… te is a közös zsidó sors részese vagy'… ez a sors 'évezredek óta tartó szakadatlan üldöztetés', amelyet azonban a zsidóknak 'belenyugvással és áldozatos türelemmel kell fogadniok', minthogy azt Isten mérte reájuk a hajdani bűneik miatt, s épp ezért csak Őtőle várhatják a kegyelmet is." Ennek a tagadásával tér vissza Köves Gyuri a lágerből, mert hát, "ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság", "ha viszont szabadság van, akkor nincs sors". Illetve: az ember sorsa nem külső meghatározottság, hanem az a mód, ahogy a szabadságfokával él...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése