Szerző: ZSEBESI ZSOLT
2017.10.08.
Nincs itt semmi látnivaló. Tessék nyugodtan tovább gyúrni a 2018-as parlamenti választásra! A legrosszabb – vagy ahogy vesszük, a legjobb – esetben a magyar látszatdemokrácia dicsőségére, egy párttal kevesebb éri meg a jövő tavaszt. A Simicska-Orbán csatározás következtében kivéreztetik, vagy felnégyelik a Jobbikot, mert – ahogy mondani szokás – hol elefántok harcolnak nem nő fű. A Jobbik csúnyán elvetette a sulykot, amikor elfogadta Simicska Lajos segítő és bosszúosztó kezét, amely korábban
inkább enyves volt, mint tiszta.
Azzal, hogy Vona Gábor összefogott Simicska Lajossal, kizökkentette nyugalmából a kedves vezetőt, magára szabadította Orbán pribékjeit, élükön Magyarország legfőbb ügyészével, aki a kormányfő füttyére elengedte a vérebeit, azok pedig azonmód hozzáláttak a jövőévi választásra készülő második vagy harmadik legerősebb párt kicsinálásához. Mi ez, ha nem a legfejlettebb, már-már éteri magasságokba törő parlamenti demokrácia? Mi ez, kedves demokratikus ellenzék? Hát persze, még nem diktatúra, csak valami izé, ami a diktatúra bizonyos jegyeit mutatja.
Ilyen rendszerben szép választást nyerni, de nem rossz veszíteni sem, hiszen a demokrácia látszatát biztosító ellenzéki mandátumokért is csurran és cseppen. Az asztalról lehulló morzsákból is jobban meg lehet élni, mint a minimálbérből vagy a közmunkából. Egy kis képviselői fizetés, benzinpénz, lakástámogatás, immunitás és fel lehet tölteni a pártkasszákat is. A kedves vezető számára tett szolgálatokért, a demokrácia mímeléséért újabb négy évig békében lehet lébecolni. Napirend előtti kérdéseket feltenni, interpellálni és soha meg nem vitatott törvényjavaslatokat gyártani, bizottságokban okosakat mondani és kormányváltást ígérgetni a maradék, palira vett választóknak, akik újabb négy évig fogják türelmesen várni a messiást, aki ellenzéki összefogás képében persze soha nem jön el hozzájuk.
A magyar parlamenti diktatúrában semmi szükség erőszakra, ellenzékieknek a Balatonba dobálására felújított orosz helikopterekre, mivel ellenzék igazából nincs. Maga Orbán Viktor is megmondta, hogy nem az ellenzék ellen, hanem Soros György ellenében akar választásokat nyerni. Vona Gábor pártja nem azért került a hatalom célkeresztjében, mert veszélyes lenne a jövő évi fideszes kétharmadra, hanem azért, hogy Orbán megmutassa, ki a nagyobb geci Mária (köz)munka alapú országában. Ő vagy a Lajos? Ahhoz, hogy mindenki számára világos legyen, ki az úr a háznál, azokat is ki kell nyírni, akik össze mernek fogni a kedves vezető – mindjárt Soros György utáni – legnagyobb ellenfelével, Simicska Lajossal...
Azzal, hogy Vona Gábor összefogott Simicska Lajossal, kizökkentette nyugalmából a kedves vezetőt, magára szabadította Orbán pribékjeit, élükön Magyarország legfőbb ügyészével, aki a kormányfő füttyére elengedte a vérebeit, azok pedig azonmód hozzáláttak a jövőévi választásra készülő második vagy harmadik legerősebb párt kicsinálásához. Mi ez, ha nem a legfejlettebb, már-már éteri magasságokba törő parlamenti demokrácia? Mi ez, kedves demokratikus ellenzék? Hát persze, még nem diktatúra, csak valami izé, ami a diktatúra bizonyos jegyeit mutatja.
Ilyen rendszerben szép választást nyerni, de nem rossz veszíteni sem, hiszen a demokrácia látszatát biztosító ellenzéki mandátumokért is csurran és cseppen. Az asztalról lehulló morzsákból is jobban meg lehet élni, mint a minimálbérből vagy a közmunkából. Egy kis képviselői fizetés, benzinpénz, lakástámogatás, immunitás és fel lehet tölteni a pártkasszákat is. A kedves vezető számára tett szolgálatokért, a demokrácia mímeléséért újabb négy évig békében lehet lébecolni. Napirend előtti kérdéseket feltenni, interpellálni és soha meg nem vitatott törvényjavaslatokat gyártani, bizottságokban okosakat mondani és kormányváltást ígérgetni a maradék, palira vett választóknak, akik újabb négy évig fogják türelmesen várni a messiást, aki ellenzéki összefogás képében persze soha nem jön el hozzájuk.
A magyar parlamenti diktatúrában semmi szükség erőszakra, ellenzékieknek a Balatonba dobálására felújított orosz helikopterekre, mivel ellenzék igazából nincs. Maga Orbán Viktor is megmondta, hogy nem az ellenzék ellen, hanem Soros György ellenében akar választásokat nyerni. Vona Gábor pártja nem azért került a hatalom célkeresztjében, mert veszélyes lenne a jövő évi fideszes kétharmadra, hanem azért, hogy Orbán megmutassa, ki a nagyobb geci Mária (köz)munka alapú országában. Ő vagy a Lajos? Ahhoz, hogy mindenki számára világos legyen, ki az úr a háznál, azokat is ki kell nyírni, akik össze mernek fogni a kedves vezető – mindjárt Soros György utáni – legnagyobb ellenfelével, Simicska Lajossal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.