2017. október 5., csütörtök

A JOBBIK PARADOXON

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.10.04.


Elöljáróban: nem szeretem a Jobbikot, nem vagyok biztos benne, hogy a párt minden tagja megvilágosult és szakított a rasszizmussal, antiszemitizmussal - maga a radikalizmus sem túl rokonszenves számomra.
De vak és süket se szeretnék lenni, álomvilágot festeni magamnak pedig végképp nem akarok, és remélem, még tudok fontossági sorrendet állítani.

Érdekes helyzet állt elő.
Botka lemondásának egyik oka a szocialisták látványos gyengülése volt, nevezetesen a párt támogatottsága egyes közvéleménykutatók szerint tíz százalék alá csökkent, amire évtizedek óta nem volt példa.
Fél évvel a választások előtt a biztos pártválasztók körében a Fidesz toronymagasan vezet, a szocialistáknak, a DK-nak és potenciális szövetségeseiknek támogatottsága éppen fele a kormánypárt támogatottságának.
Ennek dacára a magukat demokratikusnak minősítő pártok vezetői optimista nyilatkozatokat tesznek, és arról beszélnek, hogy ha elhozzuk az egyéni körzetek több, mint felét, akkor nyerhető ez a választás, persze csak egyszerű többséggel.
Ez is illúzió, mert az egyéni körzetekben sem lesz egyszerű a dolog, még ha a fellegekben meg is egyeznek a gigászok, helyi szinten lesznek olyanok - nem is kevesen -, akik magasról tesznek a megegyezésre, és vagy el se mennek szavazni, vagy arra szavaznak, akire akarnak - választék lesz, a bejegyzett pártok számából következtetve.
És mindenki úgy csinál, mintha a Jobbik nem is létezne, jóllehet nagyon is létezik.
Olyan emberek akarnak vállalkozni az ország vezetésére, akik képtelenek összeadni három-négy számot, illúziókba ringatják magukat - de a baloldali szavazókat mindenképpen.
Elég szégyenletes dolog ezt megtenni azokkal, akik egyébként a baloldal hiányának terheit cipelik, inkább tisztességgel meg kellene mondani nekik: tehetségtelenek vagyunk, nem vagyunk képesek legyőzni a micit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése