2017. október 7., szombat

A REMÉNY HALÁLA

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.10.07.


„A múltban lezajlott forradalmaknak mindig csak az volt a céljuk, hogy egyik dinasztiát egy másik váltsa fel, vagy hogy a hatalom egyetlen személy kezéből több személy kezébe menjen át. A francia forradalom az első olyan forradalom, amely az emberi jogok elméletén és az igazságosság elvein alapszik. Más forradalmak csak becságyat követeltek meg, a mienk erényt ír elő.....” (Robespierre)


E hét legnagyobb durranása kétségkívül Botka László lemondása volt a miniszterelnök-jelöltségéről. Ez történelmi léptékkel mérve nem egyszerű durranás, hanem egyenesen atomrobbanás volt, ami szétvetheti az egész MSZP-t. Talán mondanom sem kell, hogy ezt a termonukleáris detonációt jó szokás szerint ismét a pártvezérek egyéni ambícióinak összeütközése eredményezte. Megint győzött tehát a piszkos egyéni érdek a párt és talán az ország érdeke fölött és ez sajnos mindig is így volt a baloldali pártok történetében.

Az előző bejegyzésemben (Miniszterelnökünk) már megvizsgáltam azokat a történéseket, amiben Lattman Tamás játszott főszerepet. Botka László lemondásában azonban nem ez az intermezzo volt a döntő, hanem a párton belül, jelesül a párt szűkebb vezetőségében létrejött vélemény különbség. Ismert, hogy a szegedi polgármester bizonyos feltételekkel vállalta el a jelöltséget, ezek között volt az, hogy bár a DK választóinak szavazataira számított, az elnökét, tehát Gyurcsány Ferencet nem akarta az MSZP pártlistájára felvenni. E mögött az elgondolás mögött szerintem két tényező játszott szerepet. Az egyik az, amit maga a jelölt is kimondott, hogy a DK vezetőjének támogatottsága oly alacsony, hogy az inkább visz a szavazatok számából, mint hoz. A másik ok szerintem csak Botka fejében lappangott, mert én legalábbis nem hallottam tőle azt kifejteni a nagy nyilvánosság előtt. Eszerint Gyurcsány kizárása az MSZP pártlistájából egyúttal azt is jelentette volna, hogy az MSZP önállóan méretteti meg magát, és ezért önálló pártfrakciót hozhatna létre a parlamentben. Ettől a problémától teljesen független az, hogy a 106 egyéni jelöltet közösen állítanák össze. Az elképzelés nyomán a DK-nak is önálló pártlistát kellene állítania, így ez a párt is, ha megüti az 5%-ot, akkor önálló frakciót alakíthat a parlamentben. Ezzel tulajdonképpen az MSZP talpon maradhatna, és arra kényszerítené a DK-t, hogy a páros versenyt tovább folytassa. Azt ugyanis Botka is világosan látta, hogy a baloldal drasztikus térvesztése távlatokban egyszerre két erős pártot nem bír el, és később nem válhatna a Fidesz valódi kihívójává. Tehát vagy az MSZP marad talpon, és megmarad erős baloldali pártnak, vagy a DK fog nyerni ebben a versenyben és felfalhatja az MSZP-t. S Botka már akkor nyilván az MSZP-t választja, hiszen neki köszönhet mindent, amit politikusként elért.

Kezdetben minden ment a maga rendes kerékvágásában, Botka 96%-os kongresszusi felhatalmazása révén megkezdte a kampányolását, végig kitartva azon álláspontja mellett, hogy Gyurcsány nem szerepelhet az MSZP pártlistáján. Csakhogy időközben történt egy és más dolog. Az egyik fontos esemény az volt, hogy Molnár Zsolt kritizálta Botka szövetségi politikáját, azaz azt a tervét, hogy Gyurcsányt nem kívánja felvenni a pártlistára. Bár korábban minden párttagot azzal fenyegettek meg, hogy ha kibeszél, akkor repülni fog az MSZP-ből, ezt az ígéretet Molnár Zsolttal szemben nem érvényesítették. A pártban egyre többen álltak Molnár Zsolt mellé, hiszen egyebek mellett féltek attól, hogy később Gyurcsányhoz hasonlóan Botka őket is lapátra teszi. Majd egyre világosabban kicsendült az a kívánalom, hogy a DK-t is, Gyurcsánnyal együtt vegyék be az összefogásba. Közben folyamatossá vált a két párt közötti nyílt színű torzsalkodás, továbbá a média is, különösen az atv és a Hírtv újságírói is szinte minden alkalommal azt feszegették, hogy lesz-e együttműködés Gyurcsánnyal. Ezt vezetett odáig, hogy az MSZP támogatottsága rohamosan csökkent, szeptemberre már csak 7% lett (560 ezer szavazó) a teljes népesség körében, míg a DK-é megmaradt a 3%-on (240 ezer szavazó). Kezdett tehát egyre inkább kiegyenlítődni a két párt közötti erőviszony, ami szerintem a párt vezetőit arra kényszerítette, hogy feladják Botkának azt a tervét, hogy Gyurcsányt kizárják a pártlistáról. Botka azonban nem fogadta el, nem fogadhatta el ezt a változatot, hiszen ez a szövetségi politikájának és távlatos tervének a feladását jelentette volna. Ezért mondott le a miniszterelnök-jelöltségéről. Ez egy tisztességes húzás volt Botka részéről, hiszen ő maga világosan megmondotta korábban azt, hogy jelölését csak abban az esetben fogadja el, ha teljesítik az összes kívánságát, amibe beletartozott Gyurcsány negligálása a pártlistáról...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése