Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.10.16.
...A magyar nyelv toldalékai közül az első, amit a szótőhöz illesztünk, a képző. Sok van, ezek közül az egyik egy igeképző, visszaható a neve, ez a -kodik, -kedik, -ködik. Mosakodik, fésülködik.
Ha ezt a képzőt nem igéhez, hanem főnévhez illesztjük, azzal azt jelezzük, hogy a tevékenység komolytalan, aki annak a foglalkozásnak, amit megjelöl, a -kodik, -kedik, -ködik képzős alakját használja, az egyben értékítéletet is közöl: a tevékenységet nem a jelölt foglalkozás hivatott művelője végzi, hanem valaki, aki utánozza annak a mozdulatait, hasonlóképpen igyekszik viselkedni, mint annak a szakmának a művelője - szobrászkodik például. Egy szobrász sohasem szobrászkodik, egy szobrász tevékenységét sokféle módon le lehet írni (farag, mintáz satöbbi), de ha azt mondjuk, szobrászkodik, azzal lesújtó véleményt mondunk a művészetéről.
A "színészkedik" ennél egy fokkal még rosszabb, mert aki színészkedik, az nemcsak amatőr, sőt dilettáns, az még hazug is, hamis érzelmekkel csalja a környezetét. A futballista például, aki fetreng a földön, mintha lerúgták volna, pedig hozzá sem értek, az színészkedik.
Nem várom persze, hogy ettől a bejegyzéstől egyszerre megváltozik minden, tisztább lesz a magyar nyelv meg ilyesmi, csak megint egyszer arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy a nyelvromlást mindig a csúti brigantihoz hasonló, primitív, nagy közönség előtt szennyezők indítják el, aminek a következményei lesznek igazán súlyosak: nem fogjuk érteni egymást.
Akinek pedig a gondolatai zavarosak, az zavarosan fogja kifejezni magát, azt pedig egy hozzá hasonló zavaros fejű mértani haladvány szerint fogja félreérteni, a dolog természetéből fakadó rosszindulattal.
A folyamat persze megállíthatatlan. De azért próbáljanak küzdeni ellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.