2017. október 18., szerda

CSENDÉLET ŐSSZEL

ÉLET ÉS IRODALOM / PRÓZA-TÁRCATÁR
- SZABADPOLC
Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2017.10.13.


Sétálok a gyerekkel a Németvölgyi úton, balra mellettünk a Farkasréti temető, jobbra egy kőfaragó műhely, az udvarán bemutatóra szánt sírok, kripták, sírkövek. Nézi a gyerek, nézi a köveket, majd megszólal: apa, ez itt nem olyan, mint egy igazi temető, mert nincsenek benne virágok. Mondom neki, hogy igaza van, ez nem temető, ezek itt üres sírok, s azért vannak itt, hogy a vásárlók választhassanak közülük. Hallgat a gyerek, hallgat, majd fölszedeget néhány szem gesztenyét, a szebbeket nekem adja, s az kéri, hogy vigyázzak rájuk, de örökre. Majd azt kérdezi, hogy amikor a vásárlók kiválasztják a sírt, akkor kipróbálják-e előtte, merthogy semmit sem szabad megvenni, mielőtt nem próbáljuk ki, ezt ő tőlem hallotta, amikor a kiságyát vettem neki. A kérdés jogos, nemhiába, már négyéves és négy hónapos a gyerek, igaz, ezt nem szabad mondani, mert amióta rájött arra, hogy a hónapok száma többet ad ki, mint az éveké, azóta az életkorát csak hónapokban szabad megadni. Szóval ötvenkét hónapos a gyerek, ezt naponta többször el szokta ismételni, mert tetszik neki, hogy ő milyen nagy: ő nem ám csak négyéves kislány, hanem már ötvenkét hónapos nagylány.

Tényleg nagylány.

Újabban csak hétvégenként látom, s mindig rácsodálkozom, hogy egy hét alatt milyen sokat lehet nőni és okosodni.

Rugdalja a földön szanaszét heverő gesztenyéket az ötvenkét hónapos nagylány, s azt kérdezi, hogy a halottak mit csinálnak a sírban egész nap. Mondom neki, hogy semmit. Azt kérdezi erre, hogy ha nem csinálnak semmit, akkor unatkoznak? Nem, nem unatkoznak, válaszolom, s igyekszem témát váltani, rákérdezek, hogy nem éhezett-e meg. Nem, nem éhes. Szomjas? Nem, nem szomjas. Fázik-e a nyaka? Nem, nem fázik. Menjünk-e haza? Nem, ne menjünk haza. Majd azt kérdezi, hogy a halottak hogyan bírják ki egész nap a föld alatt, ha senki nem ad nekik enni és inni, s ráadásul még gesztenyével sem játszhatnak. Büntetésben vannak a halottak, kérdezi, s néz rám tágra nyílt szemmel, hogy erre vajon mit mondok. Az igazságot mondom. Nem, nincsenek büntetésben a halottak. Márpedig szerinte az büntetés, ha valakit a föld alá tesznek. Nem, nem az, nem büntetés, erősködöm, mire megtorpan, a kezét csípőre vágja, s felkiált: apa, de ha nem büntetés, akkor talán jutalom?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése