2017. október 7., szombat

EGY VILÁG, AHONNAN NÉZNI LEHET AZ ÉLETET

KULTÚRPART BLOG
Szerző: MÉSZÁROS MÁRTON
2017.10.05.


Vidéki katolikus neveltetés, a nagyapa festménye, és a kegy, amelyet Újlipótvárosban nehezebb megkapni. Grecsó Krisztiánnal beszélgettünk.
Grecsó szeptemberben megjelent új kötete, a Harminc év napsütés tárcanovellákból áll, népes olvasótábora régóta követeli ezt a válogatást. A József Attila-díjas szerző arról is mesélt, milyen az, amikor egy borzasztó nap után felfedezést teszünk az ajtó kémlelőjén át, s arról, miért lett szülőfaluja, Szegvár díszpolgára negyvenegy évesen. 
Jól érzem, hogy új könyve, a Harminc év napsütés olyan kötet, amelyet nagyon meg akart írni?
Valahogy úgy. De az a helyzet, hogy azt látom, nem szabad azt a szót kimondani, hogy tárcanovella. A kiadók reflexből félnek tőle, másfelől viszont valami reneszánsza van ezeknek a köteteknek. Ez más mellett azért is így van, mert az internet miatt rövidebb terjedelemben gondolkozunk íráskor-olvasáskor. A tárcanovella műfaja így visszakúszott az irodalomba, bár én húsz éve írom ezeket a történeteket. Azóta örökítek meg naplószerűen eseményeket.

Miért különleges a műfaj?
A tárcanovellában az a nagyon szép, hogy beleférnek azok a villanások, amelyek egy regényből ösztönösen kimaradnak. Egy tárcanovella egy körömnyi személyes emlékből áll. Például olyanból, mint amikor anyád és apád egy borzasztó nap után felfedezik, milyen egymást nézni az ajtó kémlelőjében. Egy ilyen villanás nem illik egy regény szerkezetébe, pedig gyönyörű pillanat arról, miként múlik el az átok a napról. A tárcaírás nagyon személyes, vallomásos dolog, bár sokféle tárca van. Egyébként azért csendes kalendárium a kötet alcíme, mert ezáltal kicsit olyan, mintha egy naplót helyettesítene.

Az említett példa is mutatja, kifejezetten személyes könyvről beszélünk.
Igen, bár a tárcaírás valamennyire elüt az emlékezés természetétől. Nagy történetekre, eseménysorokra emlékezünk, nem villanásokra. Egyébként akkor, amikor elkezdtem összerakni a történeteket, engem is meglepett, mennyi személyes van benne.

Nehézséget jelentett fabulaszerű történeteket írni?
Nagyon nehezen tanultam meg. Rengeteg szövegem szétesett, és sok jóval hosszabb terjedelmű írásom volt. Az Élet és Irodalomban is volt egy tárcasorozatom, de a Tárcatárból egy sem került be, mert azok a művek elütöttek ettől, azok a lekerekített formákhoz abszolút nem illettek. Itt valami pici konkrétból indulok, azt adagolom, és a pici lyukon át nézek be egy nagyobb terembe. Azok, akik sok tárcát írnak, azt mondják, ez nagyon pazarló műfaj...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése