Szerző: MATALIN DÓRA
2017.10.06.
A Lavina látszólag egy család kálváriáját mesélte el, amiben az apa szerepe, tekintélye pillanatnyi gyávaságának köszönhetően mindenkiben megkérdőjeleződik. Valójában ennél sokkal többről szólt, férfi és női szerepekről, a 21. századi családokról, bizalomról, megszokásról, unalomról, boldogságról és boldogtalanságról. A négyzet még ennél is többet markol, szinte felsorolni sem lehet, hogy mennyi minden van ebben a filmben.
A négyzet sokkal széttartóbb és szövevényesebb, mint a Lavina. A főhőse Christian (a Hídból is ismert Claes Bang) egy svéd kortárs művészeti múzeum főkurátora. És pontosan olyan, amilyennek ez alapján elképzeljük. Szűk öltönyöket visel narancsszínű zoknival, egy méregdrága Teslát vezet, és nem sok köze van a valósághoz. Vagyis a saját valóságában él, tévéinterjúkkal, állófogadásokkal, és olyan problémákkal, hogy az egyik takarító véletlenül felporszívózott egy kupac murvát, ami a múzeum egyik műtárgyának része volt.
A film zseniálisan vicces nyitójelenetében az Elisabeth Moss (A szolgálólány meséjéből) által alakított amerikai riporter próbálja megérteni, hogy mit is jelent az, amit a múzeum egy korábbi projektjéről írtak a katalógusban. De sajnos Christian már maga sem tudja, hogy mit is akartak a kiállítás/nem kiállítás kiállítással.
Aztán egy napon munkába menet kirabolják, elviszik a tárcáját és a mobilját. A mobilt lehet követni online, így Christian fenyegető leveleket küldözget a feltételezett tetteseknek, és megpróbálja visszaszerezni a cuccait. Mivel ez lényegesen jobban érdekli, mint a múzeum következő projektjének, A négyzetnek az előkészítése, belefut egy csúnya szakmai hibába (vagyis amit a főnöke annak tart). És hát a magánélete sincs éppen a toppon. De az, hogy mi történik Christiannal, tényleg csak ürügy, hogy Östlund beszélhessen egy csomó témáról, ami izgatja...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.