2017. október 13., péntek

GERILLAMARKETING ÉLETRE-HALÁLRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Gábor
2017.10.13.


Iránnal kapcsolatban minimum kettős érzés bujkál a legtöbb emberben, hiszen egyrészt egy fantasztikus múlttal és kultúrával rendelkező országról van szó, másrészt a jelenkori történelme nyugati szemmel finoman fogalmazva is ellentmondásos. De milyen az ország testközelből? Erről szól a mai poszt, melynek szerzője Gábor, aki Libanon, Jordánia, Kazahsztán, Egyiptom és Dubai után most Iránba kalauzol el minketI.

Erős érkezés


Tíz órája voltam úton, amikor hajnali négy órakor bebotorkáltam a szállodába. Nagyon izgatottan készültem erre az útra, sok mindennek utánanéztem, elolvastam, felmértem. Ennek ellenére hihetetlen sebességgel lett úrrá rajtam a félelem.

- Welcome, Sir! (Helyi szokás szerint a jobb kezét a szívéhez emelte és picit meghajolt.)

- Jó reggelt, volt foglalásom.

- Természetesen... elkérhetném az útlevelét?

- Persze.

Azzal a lendülettel elkezdte szisztematikusan átfésülni. Néhány oldalon elidőzött egy picit, megforgatta kívül-belül... eltelt egy hosszú perc, mire felocsúdott meglepődéséből és megkérdezte:

- Ön melyik országból érkezett?

- Öööö... Hungary.

- Hungary?

Erre már az összes éjszakás műszakos felfigyelt és lassan odasomfordáltak mindnyájan, így már öten nézegették az útlevelet. Persze helyi nyelven hatalmas diskurzust folytattak, én meg egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam.

- Hungary... hol van ez az ország?

- Európa... tudod hol van? (Próbáltam mosolyogni, hátha az segít, és akkor az egyik felkiáltott.)

- Mádzsárisztán!!!

- Aaaaaahhhh - kiáltott fel az összes többi, és én is nagyon megörültem annak, hogy ez a probléma tisztázódott és hangosan a pultra csapva ismételtem a varázsszót, „Mádzsárisztán!!!”.

Amikor lenyugodtak a kedélyek és elkészült a szobakártya, jött a következő téma.

- Hogy kíván fizetni?

- Kártyával. (Azzal a lendülettel átadtam a Mastercardomat.)

- Öööö... elnézést uram, ez itt nem működik.

- Visa? Amex?

- Nem, sajnos. (Mindezt egy picit meghajolva és nagyon halkan, de meglehetősen határozottan.) Nálunk ezek nem működnek. Készpénz, vagy helyi „debit” kártya.

- Pénzt tudok kivenni? Itt látom, hogy van automata.

- Nem, mint ahogy említettem, nálunk az egész országban vagy készpénz, vagy helyi kártya.

Most már nagyon nem éreztem jól magam. Már fél órája toporogtam az üres lobbyban, nagyon messze otthonról, hajnali fél ötkor és kiderül, hogy nem tudok pénzhez jutni, bármit fizetni.

- Jó, akkor majd a helyi partnerünk fog fizetni, úgyis az ő nevén van a foglalás.

- Rendben, azt is lehet. (Huhhh, ezt megúsztam.)

- Szuper, akkor kérem szépen vissza az útlevelem.

- Sajnos nem tudom visszaadni.

- Tessék???!!!

- Mielőtt beszállna a taxiba a reptér felé, vissza fogja kapni uram - közölte mosolyogva, ismét meghajolva.

- (Ekkor már remegett a hangom.) SOHA nem szoktam otthagyni az útlevelem, SEMMILYEN országban, SENKINEK!

- Ne haragudjon uram, itt ez a szabály, ez IRÁN...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése