2017. október 7., szombat

ÍGY ENGEDD EL A KEDVESED, HA VÉGE A SZERELEMNEK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.10.05.


Szakítani nemcsak annyit tesz, hogy azt mondjuk, vége, majd hátat fordítunk, megvonjuk a vállunkat, és megyünk tovább… Ha csak ennyiből állna egy istenhozzád, nem lenne annyi visszatáncolás és csiki-csuki kapcsolat sem. Hogyan lépjünk tovább, hogyan zárjuk le a múltat, ha már eldöntöttük, ennyi volt? Erre keressük a választ a továbbiakban.

Fájjon, ha fájnia kell


Egy tönkrement párkapcsolathoz nem jó ragaszkodni; de azzal, ha kilépünk belőle, nem kerülünk azonnal jobb lelkiállapotba. A szakítással ugyanis elveszítünk valamit, ami egykor szép volt, és még most is sokat jelent; mintha kihasítanák belőlünk egy testrészünket. A veszteség – fájdalom: belehasít, sajog, fojtogat, megbénít. Olyan erős lehet, hogy úgy érezzük, elviselhetetlen… Sokan elmenekülnek a fájdalom elől – vissza elhagyott kedvesükhöz, vagy valaki más karjaiba.

A fájdalommal együtt ránk szakad az egyedüllét is – nincs kit megölelni, egyedül töltjük az estéket. Űr keletkezik bennünk, mintha ágyúgolyó lyukasztotta volna át az életünket. Magunk maradunk az egyetlen társaság, nincs kibe kapaszkodni – sokak számára félelmetes élmény, kitaszíttatás a zord bizonytalanba. A fájdalom mellett a ránk nehezedő magány a másik oka a sok félbemaradt elválásnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése