2017. október 24., kedd

MÁR NEM TUDOM, HOL AZ OTTHON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.10.24.


Miután az ember több (akár sok) évet eltöltött külföldön, és úgy érzi, ideje lenne hazaköltözni, azt várja, hogy a visszailleszkedés sokkal könnyebb lesz, mint amilyen anno a kinti életritmus felvétele volt. Aztán nem egyszer gyorsan kiderül, hogy nem feltétlenül igaz ez, és amikor erre rájön az ember, az nagyon kellemetlen tud lenni - derül ki az alábbi személyes sztorikból...

Újra gyökeret ereszteni ott, ahonnan egyszer már hosszú időre elmentél, nagy kihívás. Sok szó esett már itt, a Határátkelőn is a fordított kultúrsokkról, és annak nehézségeiről. Korábban a brit BBC is felvetette ezt a problémát, és akkor elég sokan megírták, miként is élték meg sok év (vagy akár több évtized) után a hazaköltözést.
"Van egyfajta otthontalanság, ami ezzel együtt jár. A sehol sem vagyok otthon érzése nagyon is valóságos” - írta például Wendy Skroch, aki a férjével akkor költözött Észak-Amerikából Ázsiába, amikor a gyermekeik még egészen kicsit voltak (a legnagyobb 3, a középső másfél éves volt, a legkisebb pedig még újszülött). 
“Érdekes volt látni, ahogyan a két nagyobb átment a kultúrsokkon. Ma már felnőttek, a húszas éveik végén járnak, és összesen 10 különböző országban éltek (ebből 9 volt nem nyugati), mindegyikben legalább 2-2 évig” - írta. 
“A kultúrsokk tulajdonképpen az életmódunk része volt, ráadásul kettőnek is külföldi a párja. Van egyfajta otthontalanság, nem nagyon merültem bele részletesen, de a sehol sem vagyunk otthon érzése nagyon kézzel fogható. A környezet, vagy az ország, ahol élünk, mindegy, az otthontalanság jelen van” - fogalmazott Wendy...
ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése