2017. október 7., szombat

MOST VAN AZ, HOGY AKI IGAZI BALOS, ALÁÍRJA A JOBBIK NÉPSZAVAZÁSI ÍVÉT?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: FARKAS ATTILA MÁRTON
2017.10.06.


Szerzőnk lement a Nyugati aluljárójába és aláírta a béruniós papírt. Itt és most elárulja, miért. Meg azt is elmondja, miért itt és most van vége az MSZP-nek. Vélemény.

Botka teátrális lemondásával és azt ezt kísérő balhéval semmi egyéb nem történt, mint hogy az öreg, ócska villamos döcögve beérkezett a remízbe. Egy hosszú, kiszámítható folyamat most véget ért.

Nem kell belső ellenséget, Fidesz-ügynököket okolni, akkor se, ha léteznek is beépített figurák.

Botka lemondása után megint felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a DK-nak és az MSZP-nek el kéne tűnnie, mert csak a helyet foglalják el a baloldalon egy fiatalabb és hitelesebb erő elől. Amikor nem egészen két évtizede csatlakoztam a hazai alterglob baloldalhoz, ugyanezt vallottam szóban és írásban: a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát kiszolgáló elvtelen ál-baloldalnak el kéne tűnnie, és át kéne adnia a helyét egy „igazi” baloldalnak, ami a globalizáció áldozatai és nem annak nyertesei mellé áll.

Volt olyan vélemény is, hogy Botka jót akart, hiszen végre hagyományos balos programmal rukkolt elő, de az MSZP megreformálhatatlan, miként a német, holland, francia, illetve általában az európai szocdem pártok. Ez a folyamat már 1959-ben Bad Godesbergben elkezdődött, ahol a német szociáldemokraták lemondtak az osztályharcról, helyette valami általános humanizmusról, szociális politikáról és emberi méltóságról beszéltek.

A nyugati szocialista, illetve szociáldemokrata pártok osztálypártokból néppártokká váltak, akik úgymond „nyitottak” más társadalmi csoportok és más világnézetűek felé. Ennek az önmagában valóban nem rossz fordulatnak prózai okai voltak: a jóléti állam létrejöttével és a technológiai fejlődéssel megcsappant a hagyományos ipari munkásság, vagyis a klasszikus proletariátus.

Egyre több lett a fehérgalléros, egyre kevesebb a kékgalléros.

A „nyitás” elkerülhetetlen volt.

Aztán ennek a folyamatnak a csúcspontja (balos szempontból mélypontja) Toni („Tory”) Blair giddensi „harmadik utas” – valójában neoliberális – politikája volt, voltaképp a baloldaliság teljes feladása.

Ez került át hozzánk tipikus provinciális import formájában Gyurcsány országlásának ideológiai dúcaként. Ez volt a menő nyugati eszme és példa a nem-baloldali baloldali politikára. Amit nem véletlenül üdvözöltek a honi neoliberális, sőt neokon értelmiségiek, s amit Gyurcsány nevezetes cikkében még képes volt úgy eladni, hogy „merjünk baloldaliak lenni”.

Ami most zajlik nálunk a baloldalon, érthető folyamat, amit nem annyira a nyugati szocdemek evolúciója, sokkal inkább a rendszerváltás magyaráz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése