2017. november 24., péntek

BE KELLENE FEJEZNI EZT A MELLDÖNGETŐ NEMZETI TAKNYONCSÚSZÁST ÉS JÓ LENNE MÁST IS LÁTNI A KÜLHONIAKBÓL, NEM CSAK A FELFELÉ FORDÍTOTT TENYERET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2017.11.24.


...Miközben magam is úgy gondolom – és ennek ezen a felületen többször is hangot adtunk, kaptunk is érte a fejünkre az olvasóktól -, hogy a már megadott szavazati jogot elvenni nagyon idióta húzás. Azonban azt is gondolom, hogy ide szavazni úgy, hogy közben nem itt él valaki, soha nem is élt itt és nem is tervezi, hogy ide költözik, tehát nincs tényleges ismerete arról, hogy a szavazatával mit támogat, minimum erkölcstelen dolog.

A megoldás a szavazati jog szabályozása lenne. A magyarországi választásokon csak magyar lakcímmel rendelkező polgár szavazhatna, ellenben létre lehetne hozni egy képviselői helyet, vagy akár frakciót a külhoni magyarok képviseletére, ahová a külhoni magyarok delegálhatnák a küldötteiket.

Mindez azonban semmilyen módon nem függ össze a Magyarországra költöző, itt letelepedő, munkát vállaló emberekkel. Nem hinném, hogy bárkinek kifogása lett volna ellenük, azt viszont tudom, hogy amikor Románia még nem volt tagja az Uniónak, Magyarország pedig igen, tömegesen költöztek ide. Gyakorlatilag az uniós útlevélért, mert aztán mentek is tovább Németországba, Franciaországba, Angliába.

A lehetőség most is nyitva áll. Nyugodtan lehet ide költözni. Számtalan kiüresedő, elöregedő falu várja a családokat, a munkás kezeket. Tessék csak jönni, beköltözni egy zsákfaluba és rácsodálkozni a valóságra. Meg kell próbálni egy nógrádi faluban letelepedni, ahol a környéken nincs orvos, se posta, se gyógyszertár, se normális üzlet, a falu körül található földeket felvásárolta a helyi gázszerelő, munkahely nincs, megélhetés sincs, támogatás sincs, segítség sincs.

De be kellene fejezni ezt a melldöngető nemzeti taknyoncsúszást. Én például nem akarok senkinek sem az anyja lenni. Pláne országos szinten nem. A román állam is biztosítja a polgárainak a megfelelő feltételeket. Semmivel nem rosszabb, nem nehezebb ott vállalkozni, mint itt. Sőt, miután kevesebb adó terheli őket, jobb ott vállalkozni, mint itt. Bankok ott is vannak, hitelek is vannak.

Fejezzük már be ezt a szegény külhoni testvéreinket meg kell segíteni, mert mi, gazdag anyaország megtehetjük, telik rá – ökörséget. Nem telik rá. És miért is kellene nekünk finanszírozni egy másik ország polgárait, miközben itt fulladunk bele a saját nyomorúságunkba? Ennek nincs köze senki magyarságához, egyszerű racionalitás. Románia – vagy Szlovákia – gazdasága jobban áll, mint a magyar. Oldják meg helyben a saját polgáraik sorsát (és tessék végre tudomásul venni, hogy a romániai magyarok román állampolgárok), nekünk pedig a saját polgáraink sorsát kell jobbá tenni.

És még valami. A nagy nemzeti melldöngetés közepette van valami kölcsönösség az elszakított nemzetrészek magyarabbamagyarnál és az anyaországi adjunkmertnekünktelik között? Nekem egyetlen esetet sikerült lelnem, amikor onnan érkezett segítség ide. 2013-ban szerveztek gyűjtést a külhoni, konkrétan erdélyi magyarok körében az itteni árvízkárosultak javára, a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számlájára. Az akció keretében 8099,10 lejt adtak össze az erdélyi magyarok (az EMNT nyilatkozata szerint), ami mai árfolyamon nagyjából félmillió forintnak felel meg.

Egyszóval van baj bőven a nézőpontokkal. Ezen alkalomadtán nem ártana elgondolkodniuk azoknak a külhoni magyaroknak sem, akik úgy hiszik, nekik jár és őket sérti az, aki ezt máshogy gondolja. Mert nem, nem jár. És nincs erős anyaország és szegény, támogatásra szoruló nemzetrészek. Különböző országok vannak. Pont. A viszonosság pedig alapvető elvárás lenne, de úgy tűnik, ez nem nagyon merül fel a külhoniak fejében. Pedig nem ártana, ha az a kinyújtott kéz nem mindig tenyérrel felfelé lenne látható.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése