Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2017.11.12.
Ha dr. Magyar György ügyvéd csak egyszer is elolvasta volna ezt a definíciót, talán nem süllyed le odáig, hogy egy bulvárlappal közölje, hogy irodája megbízást kapott Marton Lászlótól. De az ügyvéd úr még ennél is továbbment, azt sem átallotta a széles nyilvánosság elé tárni, hogy ügyfele „nem bírja tovább a zaklatást, amit kap a kialakult helyzet miatt. Az egészsége, lelki egyensúlya megroppant. Kifejezetten jogi értelemben neki van ügyvédje, de nincs ügye. Tanácsot kért, képviseletére adott teljes megbízást. Még fontolgatja, hogy beperelje-e Sárosdi Lillát, de ez valószínűleg nem fog megtörténni”.
Mindezt számos médiumban olvasva nem hittem a szememnek. Persze az is lehet, hogy az ügyvéd úrnak még nem volt ideje elolvasnia a 2017. június 13-án hatályba lépett új, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt. Persze ebben a kérdésben nem különbözik a régitől. A törvény mindjárt az elején ezzel kezdődik: „az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.”
Józan ésszel nem feltételezhetjük, hogy Marton László felhatalmazást adott volna ügyvédjének, hogy a bulvársajtónak nyilatkozzon kettejük jogviszonyáról. Arról meg szinte biztosan nem, hogy bármiféle pert fontolgatna Sárosdi Lillával szemben, és ezzel kapcsolatban ügyvédje még jóslásokba is bocsátkozzon. Ha mégis ezt tette volna, akkor ez úton megkövetem Magyar Györgyöt. Persze, ha megmutatja ügyfelének az erről szóló írásos felhatalmazását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.