2017. november 29., szerda

ELŐBB ÁLLÍTSUK LÁBRA A GYEREKET, A TÖBBI RÁÉR!

ABZÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2017.11.29.


A társadalombiztosító csak a halló- és látásjavító készülékeket tartja államilag finanszírozható kommunikációs eszköznek, ezeken túl nem jár támogatás. Pedig számtalan más, korszerűbb módja létezik már annak, hogy a sérült gyerekek ki tudják magukat fejezni. Ezek azonban nagyon drágák ahhoz, hogy az ápolási díjból élő családok megvegyék őket. Az egészségügy hozzáállása jól tükrözi az egész rendszer szemléletét: a fogyatékossággal élőket előbb lábra kell valahogy állítani, pedig ennél sokkal fontosabb lenne, hogy a kommunikációjukat fejlesszük. Az azonban sokszor csak az iskolában kezdődik el, amikor már túl késő.

Farkas Kriszta az elmúlt években nagyon sok módszert és eszközt kipróbált azért, hogy fiával valahogy beszélgetni tudjon. A 14 és fél éves Ágoston halmozottan sérült, agyi bénult, kényszermozgásos, finomabb mozdulatokra, célirányos mozgásra nem képes, tárgyakat megfogni, beszélni, írni és olvasni nem tud. Azonban ép tudatú és fejleszthető. Ágoston koraszülöttként, 31 hetesen jött világra, egy kórházi fertőzés következtében pedig ciszták alakultak ki az agyában. A fiúnál a kommunikáció évekig kimerült egy mosolyban vagy a sírásban. Előbbi az igent, utóbbi a nemet jelentette. Ágoston szeret zenét hallgatni, nézni a cinkéket az újbudai lakótelep erkélyére szerelt madáretetőn, a mesék közül pedig a Bogyó és Babócát. Kriszta nem akarta elfogadni, hogy nem képes kommunikálni a saját gyerekével, ezért addig ment és kereste a megoldást, míg rá nem talált.

"Tudtam, hogy van annyira értelmes és jópofa ez a gyerek, hogy én szeretnék vele beszélgetni

– mondja, miközben a kis lakásban mutatja Ágoston szobáját. Egy Tobii névre hallgató szemvezérelt eszköz volt az, amire hosszas kutakodás után végül rátalált. Ez úgy működik, hogy egy speciális szoftver segítségével egy speciális szenzor figyeli a képernyőt néző szemmozgását, és azt jelzi a monitoron. Az eszköz a hozzá tartozó programmal együtt azonban közel egymillió forintba kerül, amire a családnak nem volt pénze...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése