2017. november 10., péntek

FÉL DECI GONDUNK

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: Ceglédi Zoltán
2017.11.10.


Van, aminek egyetlen funkciója, hogy rosszabb legyen tőle az élet. Ha jobb, akkor is. Máris elmagyarázom.

Először csak azt szoktam érezni, hogy valami zavaró, kényelmetlen. Reggel van, körúti kisbolt, a pénztár előtti sorban állok. És valami nem oké. Az a hatodik érzék kapcsol be, ami jelzi, hogy valaki túl közel áll hozzám. Rögtön utána jön a szag.

A túl közel álló embernek általában a szájszaga is túl közel van. És nagyon is van szájszaga. Áporodott, ócska piában ázott belső szervek sóhaja. A legrosszabb jellemű alkohol behatása a szervezetre.


Visszapillantok, és persze, hogy vörössel pókhálózott orr, cuppogó száj, üresben is nyeldeklő giga, és izzadt toporgás. Egyik lábáról a másikra. Ha tehetné, maga előtt tolná a sort.

Azért mászik a nyakamba, hogy legyen már közelebb, hogy annál hamarabb fizethessen, perdüljön ki a fotocellás ajtón, majd hátát a körúti homlokzatnak vetve, oda se nézve csavarja le a féldekás kupakját, és zúdítsa le a torkán, a már bemelegített gégén az ócska lét.

Mert naná, az van a kosarában. Piaimitátum. Akár több is, elférnek majd a koszoskás orkándzseki zsebében...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése