2017. november 11., szombat

RADÓ PÉTER: "SZULTÁNI LEVÉL" NÉLKÜL NINCS ISKOLAKUTATÁS

NÉPSZAVA ONLINE - BELFÖLD
Szerző: Népszava
2017.11.11.


Az egész iskolarendszer újragondolására lenne szükség - állítja Radó Péter oktatáskutató, a nemrégiben megjelent Az iskola jövője című könyv szerzője.

- Egy magyarországi, állami általános vagy középiskolába belépni egyre inkább felér egy a múltba tett időutazással. Hogyan gondolkodhatunk így a jövőről?

- Határozott jövőkép és annak megértése nélkül, hogy az oktatási rendszerek hogyan alkalmazkodnak a hihetetlen mennyiségű gazdasági, technológiai, demográfiai, kulturális változásokhoz, valóban nem lehet értelmesen gondolkodni arról, hogy a fősodortól való távolodás helyett min kellene változtatni. Nyilvánvalóan semmi sem vehető át változtatás nélkül abból, amit mondjuk Hollandia, Finnország, Észtország, Kanada vagy Ausztrália vitt véghez. Kell, hogy legyen hosszú távú vízió, amely a magyar viszonyok között alkalmazható. Amikor azzal szórakoztatom magam, hogy a pártok oktatási programjait olvasom, azt látom, hogy általában két dologból állnak össze. Az egyik, hogy megpróbálnak reflektálni azokra a problémákra, amiket a magyar közoktatás évtizedek óta görget maga előtt. Ilyen például az egyenlőtlenség, a szelekció, a szegregáció, a hatalmas teljesítmény-szakadékok. A válaszok pedig nagyjából a XX. század végi vagy ezredfordulós minták alapján szerveződnek. Másrészt megpróbálják azokat a problémákat megoldani, amelyeket a jelenlegi kormányzat generált. Úgy látom, hogy az oktatáspolitika és a szakma összességében sajnos a '70-es, '80-as évek háborúit vívja újra.

- Nincs valódi jövőkép a pártok programjai mögött.

- Ez nemcsak azért van, mert nincsenek meghatározott célok. Leépülőben van Magyarországon az a tudás, ami 15 évvel korábban még jelen volt. Arról szólt, milyen alternatívákat lehet megfontolni a tartalmi szabályozásban, az irányítási rendszerekben, a tudásháttér biztosításában. A magyar oktatási szakma 15 évvel ezelőtt nagyjából a nemzetközi fősodorhoz illeszkedő diskurzust folytatott, ám ez elhalt. Ebben közrejátszik, hogy a kormányzat nem nagyon működtet ilyen diskurzust, sőt megszüntette azokat az intézeteket és intézményeket, amelyeknek az volt a dolguk, hogy nemzetközileg beágyazott szakpolitikai és szakmai diskurzust generáljanak. Nagyon sok kutató fél is. Nem nagyon beszél, nem fogalmaz meg alternatívákat. Közalkalmazotti állások múlhatnak azon, ha valaki kritizálja a kormányt.

- Pedig a politika terepén elég sokat beszélnek az oktatásról.

- A kormány hétköznapi, buta utcai politizálás szintjén foglalkozik olyan bonyolult közszolgáltatási rendszerekkel, mint például az oktatás. A szélesebb körű politikai diskurzus is ennek megfelelő. A szakma számára pedig nagy baj, hogy a magyar közoktatás nem kutatható. Ha készülnek is olykor kutatások, az eredmények nyilvános megvitatása elmarad, az adatok jelentős része egyre inkább elérhetetlenné válik, bizonyos adatokat pedig kozmetikáznak. Az információ- és tudásháttere is leépült annak, hogy valóban lehessen reflektálni az oktatás minőségére, eredményességére. 2013 óta csak az állami iskolafenntartó, a Klik engedéllyel lehet kutatni az iskolákban. A szakmában ezt úgy nevezik, független kutatók "szultáni levél nélkül" nem mehetnek be az iskolákba empirikus kutatásokat végezni. Akik nem a kormány megbízásából kutatnak, sok esetben nem kapnak engedélyt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése