Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2017.11.22.
A nevetgélés nemcsak Tállai nábobot, de egy helyi nénit is célba vett, amiért véletlenül elvtársnak nevezte az adóhatóság vezetőjét. A „kádárista kisemberen” való hahotázás mellett reakcióként megjelent még az az érvelés is, hogy hát nem lehet csak így beavatkozni a piaci folyamatokba, meg mi lesz így a profittal és így tovább.
A nevetgélők újfent bizonyították, hogy hét év után sem értik az Orbán-rendszer sikerét. Hisz épp az ilyen, apró gesztusok azok, amelyek sok magyar állampolgárban megerősítik a hitet, hogy a kormány igenis megvédi őket a nagy és ellenőrizhetetlen gazdasági folyamatoktól, beavatkozik az emberek érdekében. És miközben a Fidesz – egyébként hazug és álságos módon – ezt hiteti el magáról, addig az ellenállítás pusztán annyi, hogy de hát ööö … a piac meg a profit.
Pedig ezeknél a teljesen idejemúlt reflexeknél hatékonyabb módon is lehetne Tállai akciója ellen érvelni, és úgy, hogy közben nem kell kinevetnünk azt a honfitársunkat, aki tök jogosan örül, hogy olcsóbb lett a benzin.
Tállai kis „hőstettében” ugyanis tényleg benne van Fidesz politikájának lényege.
Benne van ez az egész urambátyám dolog, miszerint a helyi erősember személyétől függ minden, ő old és köt, ha kell, még a kőolaj világpiaci árával is megküzd (amire, lássuk be, pontosan nulla befolyása van nemcsak Tállainak, de Magyarországnak úgy egyben). Benne van Orbán Viktor nyugdíjemeléses kiszólása, hogy „ha úgy vannak a számok, emelek megint”. Benne van Lázár János klasszikus okfejtése, miszerint „350 éve működik így Magyarország”. Mármint ilyen kijárásos, feudális alapon, hogy a gróf úr majd megoldja, és minden a gróf úr személyes kegyeitől függ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.