2017. november 24., péntek

VÁLASZ MELLÁR TAMÁSNAK

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: RÓNA PÉTER
2017.11.24.


Úgy látszik, hogy az euró bevezetéséről szóló vitában még nem sikerült a magyar közgazdász társadalom számos, a bevezetést pártoló vezető személyét – mint Surányi Györgyöt, Bod Péter Ákost vagy Mizsei Kálmánt – rábírnom, hogy a csatlakozással kapcsolatos két fontos, a szakmai irodalomban részletesen elemzett tétellel foglalkozzanak. Mellár Tamás írásában (Gyors vagy lassú euróbevezetés?, ÉS, 2017/45., nov. 10.) megismétli korábban kifejtett álláspontját, de e két kérdéskörrel ismét elkerüli figyelmét. A két kérdéskör az aszimmetrikus sokkok hatásának kezelése és a versenyképesség fenntartása a bevezetés után.

Mint ismeretes, a közös fizetőeszköz bevezetése a nemzeti gazdaságpolitika számos eszközének elvesztésével jár. A monetáris politika eszköztárának java megszűnik, illetve átkerül az Európai Központi Bank hatáskörébe, és a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása egy bonyolult, a nemzeti jegybank és a EKB között megosztott felelősség tárgyává válik. (A bankunió építése még folyamatban van, ezért egy harmadik kérdéskör, a pénzügyi rendszer stabilitásához szükséges intézmények elemzése is figyelmet érdemel.) Ráadásul a fiskális politika eszköztára gyakorlatilag beszűkül a bevezetés után, tekintettel az euró és a maastrichti követelmények közötti szorosabb összefüggés hatására. Mivel a gazdaságpolitika eszköztára jelentős mértékben csorbul, felmerül a kérdés: hogyan lenne kezelhető egy ún. aszimmetrikus sokk, azaz egy olyan fordulat, ami a közös valutaövezet egy vagy több tagját másképp vagy más mértékben érinti, mint a többieket? Márpedig az euró elmúlt évtizedének történetében éppen az aszimmetrikus hatások kezeléséhez szükséges eszközök hiányosságai alakították a tragikusnak is nevezhető folyamatokat. (Lásd például Jean Pisani-Ferry The Euro Crisis and its Aftermath, Oxford). Ha például, ahogy azt egyes elemzések vélik, az elektromos autók és a robotok fokozott bevezetése a magyar autóiparban 35–45 százalékos kapacitászsugorodást idéz elő az elkövetkező öt–hét évben – tehát éppen akkor, amikor az EKB a gyorsuló nyugat-európai gazdaság hűtésének érdekében folyamatos kamatemelésre kényszerül –, mit tehet a magyar gazdaságpolitika az euró bevezetése után a csökkenő foglalkoztatottság, a csökkenő költségvetési bevételek és a romló külkereskedelmi mérleg hatásával szemben? Milyen eszközök állnának még rendelkezésére? Az aszimmetria egy másik megnyilvánulása az inflációs ráta eltérése a tagországok között, aminek hatására szinte ellenőrizhetetlen tőke be-, majd kiáramlás keletkezik. Hogyan tudnánk például hűteni a most kialakuló ingatlanbuborékot? (Lásd elrettentő példaként Spanyolország esetét.)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése