Szerző: DOROS JUDIT
2017.12.23.
Káposzta, olcsó kolbász és a kertben termett paradicsomból eltett két üveg sűrítmény - ünnepi ebéd lesz belőle a bodrogközi Vissen élő hatgyermekes Budai Zsuzsannáéknál. A tizenegy éves lány, a tíz és kilencéves fiúk iskolában, a hatéves fiú, s a négyéves lány óvodában, míg a kétéves kicsi otthon van az anyjával. A nagyok a szomszédos Kenézlőre járnak át minden nap busszal iskolába, az óvoda szerencsére helyben van.A faluszéli kicsi ház egyszerű, a falakat nemrég festették, deszkamintás tapétát simítottak a konyhafalra, egy boltívvel pedig még kamrát is kanyarítottak mögé. Az országnak ezen a szegény, elfeledett vidékén pár százezer forintért meg lehet venni egy ilyen házikót. Zsuzsáéknak azonban ez több egyszerű háznál. Menedék.
Nyeremény fenyőfa
Nemrég még a vissi anyaotthonban élt a 31 éves nő, ahová Ózdról költözött a gyerekeivel. Az apjukkal megromlott a kapcsolata, így a nagyszülőkhöz menekültek. Ott viszont szűkös volt a hely, s egyre gyakoribbá váltak a torzsalkodások. A református egyház által fenntartott anyaotthonban végre nyugalomra leltek. A faluban találkozott nála több mint húsz évvel idősebb párjával, vele kezdtek új életet a faluszéli kis házban. Erejükhöz képest csinosítgatják, de arról csak álmodoznak, hogy egyszer vezetékes víz és rendes angol vécé is lesz a házban.
Zsuzsa egyike azoknak az asszonyoknak, akikből egyfajta önkéntes segítő csoportot szeretne létrehozni Viss nyugdíjas védőnője. Dévai Miklósné nyolc éve fejezte be a vezető védőnői munkát, ám azóta sem pihent. Errefelé annyira szűkében vannak a szakembereknek, hogy nyugodt lelkiismerettel nem tudott volna a nyugdíjas létbe visszavonulni, pláne, hogy hajdani vezetőként nagyon is tisztában volt kollégái leterheltségével. S persze azt is bevallja: nagyon szereti hivatását. Ezért is tartaná jónak, ha a jórészt elszegényedett, roma családok "lelkei", az asszonyok nemcsak az állami ellátórendszerre, hanem saját tudásukra és tehetségükre is támaszkodva nagyobb önállósággal lennének képesek ellátni gyerekeiket, férjüket. Tiszakarádon és Olaszliszkán munkatársaival és mentálhigiénés szakemberrel több sikeres kurzust szerveztek, aminek konkrét eredménye lett: kevesebben hívtak indokolatlanul mentőt, megtanulták a lázcsillapítás fontosságát, megtanulták, hogy az orvos által felírt gyógyszereket ki kell váltani, jobban kell beosztani a kosztpénzt, s okosabban vásároltak be a boltban hó elején, amikor több pénz állt a házhoz. Kialakítottak egy csoportot, amelynek tagjai időnként vigyáznak egymás gyerekeire - faluhelyen ismeretlen luxus a bébiszitter vagy a bölcsőde -, a felszabaduló időben így a karjukon csüngő csecsemők nélkül tudtak az asszonyok bevásárolni, netán bemenni a hivatalba ügyet intézni.
Az ország egyik legszegényebb vidékén, a Bodrogközben olyan apróságokról álmodoznak az anyák, amihez boldogabb településeken talán magától értetődően jutnának hozzá. Budai Zsuzsanna életét most egy használt bicikli könnyítené meg, egyetlen kerékpárjukkal ugyanis a férje jár közmunkába. Előfordul, hogy át kellene mennie az iskolás gyerekek miatt a szomszédos Kenézlőre, de buszra nincs pénzük. Ebben az évben gondot okoz az is, miből vegyenek karácsonyfát. Tavaly az egyik nagyfiú megnyerte az iskolai tanulmányi versenyt - most is kitűnő tanuló -, s a nyereménye egy fenyőfa volt. Lám, egy ilyen környéken még az iskola is praktikus, hasznos ajándékot ad, a gyerekek pedig jobban örülnek egy gazdagon megpakolt szendvicsnek, mint egy Barbie babának vagy fütyülős vonatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.