2017. december 6., szerda

A SZEGÉNYÓVODÁSOK A MIKULÁSHOZ MENTEK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SCIPIADES ERZSÉBET
2017.12.05.


Megy a pesti szegényóvoda Nagykarácsonyba, a Mikuláshoz. Ezt nézzétek, kiáltja a buszon a dadus néni, ez itt a Duna, most átkelünk rajta, de ne féljetek, senki nem esik le a hídról. És bátorításként énekelni kezd. Zeng a busz, az első pesti szegényóvodába jelenleg harminchat kisgyerek jár. Egyharmaduk erdélyi. Erdélyi magyar utcai árusok gyermekei, akiknek már a szülei, sőt a nagyszülei is utcai árusok voltak, itt, Magyarországon, s mivel nem jártak se óvodába, se iskolába, nagy részük analfabéta vagy funkcionális analfabéta maradt, pont úgy, ahogy a nem erdélyi szegényóvodások szülei.

A szegényóvodában a gyerekek őszinték. Ha egy középső csoportos kislány azt magyarázza, hogy„anya holnap befizeti a villanyt, és attól fogva a falat nézzük”, akkor a sokat tapasztalt óvónéni visszakérdez: miért fogjátok nézni a falat? „Hát, tudod, anyának nem lesz pénze ennivalóra.” És ha másnap az egészen aprócska termetű középső csoportos kislány négyszer vesz a levesből, a másodikból pedig háromszor, mert előre akarja megenni a vacsorát meg a reggelit, akkor a szegényóvoda vezetője nem szól rá, csak visszakérdez: Anya kifizette a villanyt? És tegnap mit vacsoráztatok? „Hát, tudod, már semmit, mondja nagy komolyan a szegényóvodás, mert anyának össze kellett raknia a pénzt a villanyra.”

Ilyenkor az óvoda vezetője felsóhajt, és adomány élelmiszerből naponta csomagot állít össze az anyukának és a két kisgyereknek – egy teljes hónapon át...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése