Szerző: GRECSÓ KRISZTIÁN
2017.12.08.
Üdítő és úttörő kivétel a magyar Terápia, ami akkor is szinte minden szempontból kilóg ebből a sorból, ha izraeli adaptáció, és már több országban forgattak hasonlót. Nyomokban sincsenek benne a csatorna gyári közhelyei, nem akar több lenni, mint amennyi, se egzotikusra pingált tájak, se banális rejtélyek nem kerültek bele, a színészi játékra, a jól elhelyezett kamerára és a pontos és pattogó dialógusra épít. Bátor és igazi, talán nem is véletlen, hogy már a harmadik évad megy, és bizony mintha egyre jobb lenne.
A HBO a világ minden táján gyárt és forgalmaz tévésorozatokat, és ahogy látom, ezeknek lassan és talán nem is egészen tudatosan, kialakul egy viszonylag közös filmnyelve. Ami azért érdekes, mert ebbe a hatástörténetbe nemcsak az eddig ott uralkodó, angolszász alkotók teszik bele a saját ötleteiket és közhelyeiket (Viszony), de a román taxisok világától (Az árnyak) a brazil mágusokig (A hipnotizőr) sokan megfordulnak ott. Akár a húszas évek berlini varieté- és alvilága is (Babilon Berlin). Szóval ez egy olyan izgalmas és soknyelvű, sokkultúrájú diskurzus is lehetne, elvileg, amire, amennyire én tudom, korábban még nem volt példa a televíziózás történetében.
Eddig a nemzeti műhelyek sokkal elszigeteltebben működtek, a televíziós filmnyelvek jóval karakteresebben különböztek egymástól, ami, bevallom, nekem kedvemre való is volt. Mert az még néhány éves, esetleg évtizedes távlatban is elképzelhetetlennek látszik, hogy egy csehszlovák kórházi sorozatot az első képkockáról ne ismerjünk meg, és ne tudjunk megkülönböztetni egy némettől, akkor is, ha mindkettőben ugyanaz van, mondjuk egy intenzív osztály éteri csendélete.
A multinacionális és szériákban gondolkodó filmgyártásnak szinte csak előnyei vannak. Tagadhatatlan, hogy az HBO saját univerzumot hozott létre, ráadásul villámgyorsan, tíz esztendeje ezen a csatornán mozifilmek mentek, most szinte csak saját gyártású sorozatok, amelyekben el lehet merülni, ahol ki lehet bontani a cselekményt, felépülnek a karakterek. De az sajnos már nem ilyen innovatív, hogy gyakran egy kaptafára készülnek, a dramaturgia, a képi világ egy kutya, valami rejtélyes és egzotikus világ karakteres figurája köré szerveződnek az események, a rajzolt helyszíneken túl általában kis terekben kamaradrámák zajlanak (vagyis még csak nem is különböznek annyira a régi, klasszikus sorozatoktól, mint az a külcsínyben látszik).
Üdítő és úttörő kivétel a magyar Terápia, ami akkor is szinte minden szempontból kilóg ebből a sorból, ha izraeli adaptáció, és már több országban forgattak hasonlót. Nyomokban sincsenek benne a csatorna gyári közhelyei, nem akar több lenni, mint amennyi, se egzotikusra pingált tájak, se banális rejtélyek nem kerültek bele, a színészi játékra, a jól elhelyezett kamerára és a pontos és pattogó dialógusra épít. Bátor és igazi, talán nem is véletlen, hogy már a harmadik évad megy, és bizony mintha egyre jobb lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.