Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2017.12.24.
Amúgy viszont volt benne igazság, mert egy idő után tényleg ő lett a király, Bárki Béla. Illetve a vállalkozása, a Buliking, a partyszervíz. Procc esküvő, fennhéjázó születésnapi party, hivalkodó céges banzáj, mindegy, csak látsszon benne a pénz. Kezdetben kellett a jó kapcsolat, de együtt járt általánosba valamelyik újburzsuj gyerekével, és ahogy mondani szerette, ő már a zsúrokat is piaci alapon szervezte. S ahogy az újburzsujok egyre szemérmetlenebbül gyarapodtak, úgy lett mind keresettebb ő is.
Kezdetben Béla ügyelt a minőségre, utánanézett, mi a menő világszerte, milyen trendek divatosak, és pár dologra megtanította a „hájláfjsztájlba” beletanuló parvenüket is. Nem a Tescoban beszerzett leértékelt árut kínált Beluga kaviár helyett, báránygerinc helyett meg nem valami olcsó tarját tálalt. Személyesen ügyelt arra, hogy a Moët & Chandon pezsgő ne pancs legyen, és nem torokkaparós szeszt szolgált fel a Jean Fillioux XO Moulin Rouge Cognac címén. A Béla tartotta a nívót, csak, mint mindig megjegyezte, azt nála meg kellett fizetni. Sokszoros áron. De hát a túlárazás újburzsuj körökben nem volt szentségtörés. Azt viszont már nem tűrték el, hogy fapados módszerekkel lopják meg őket.
A Buliking lett a partyszervezés Real Madridja. Nem azért, mert annyira jó volt, hanem mert újgazdag körökben partyt szervezni − bizalmi meló. Egy valóságos nemzetbiztonsági átvilágítás, mert hát mégis, látni, ahogy egy államtitkár teleokádja az aranyhalas akváriumot, vagy ahogy a négykézláb bégető nemzeti nagytőkést ostorozza egy domina...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.