2017. december 3., vasárnap

EZÉRT TETSZIK AZ ÚJ U2-LEMEZ


HVG ONLINE - KULT
Szerző: NÉMETH RÓBERT
2017.12.02.



3 év, 9 producer, 15 hangmérnök - és a U2 hosszú évek óta első szerethető lemeze, ez az ír zenekar új albuma, a Songs Of Experience. Elmeséljük bővebben, mire jutottak Bonóék a halhatatlansággal és az örök ifjúsággal.

Három éve, a rettenetes Apple-kampánnyal piacra dobott - egész pontosan a felhasználók zenefiókjaiba beleerőltetett, aztán onnan egy külön erre a célra (a közfelháborodás nyomán) kifejlesztett programmal eltávolítható - U2-lemez, a Songs Of Innocence megjelenése után többek közt arról is beszéltünk, hogy miről szól az ír zenekar élete mintegy másfél évtizede.

A U2 mondjuk 2000, az All That You Can't Leave Behind című nagylemez óta folyamatosan küzdött az öregecskedés ellen, azért, hogy megfeleljen korábbi státuszának, az iránymutató, nagypályás lemezeket készítő zenekar, a Világ Legnagyobb Együttese státuszának. Kollektív, zenekari kapuzárási pánik.

Mindazonáltal Bonóék igen tempósan csúsztak bele a veterán zenekar kategóriájába, a már nem releváns könnyűzenei produkció státuszába, a nem-menőségbe, abba a helyzetbe, melyben az új lemez már csak egy formális promóciós eszköz, a lényeg a turné, ahol a középkorú rajongók meghallgathatják a klasszikus dalokat, megvehetik a legújabb pólót és bögrét, isznak egy sört vagy egy kólát, majd a klassz kocsijukkal elhúzhatnak haza.

2000 után szinte semmi nem volt érdekes, amit a U2 csinált. A 2004-es How to Dismantle an Atomic Bombról és a 2009-es No Line on the Horizonról kevés jót tudnánk elmondani – egy-két dal a fejünkben ragadhatott, az utóbbi nagylemez talán egy árnyalattal jobb, mint az előbbi, de a kétezres évek újra vitális gitárzenei és egyre fragmentáltabb, egyre színesebb és gyorsabban pörgő könnyűzenei színterén mindkét lemez menthetetlenül unalmasnak és lényegtelennek tűnt.

És akkor még jött ráadásnak a Songs Of Innocence, amit azzal hirdetett a U2 pr-osztálya, hogy ez a zenekar eddigi legszemélyesebb lemeze, meg, hogy visszanyúlnak a régi kedvenceikhez (namecheck: Joy Division, Ramones, Kraftwerk) miközben egy - az előbb említett - egészen elképesztő marketing-húzással tukmálta a hallgatókra. A lemez meg nem sikerült, egész pontosan, egy-egy jobb pillanattól eltekintve inkább semmilyen lett, mint valamilyen. Úgy tűnt, mintha a U2 a saját átemelt örökségét próbálná visszalopni az elmúlt tíz év sikeres arénasztárjaitól. Nem túl sok sikerrel.

Aztán jött egy komoly fordulat...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése