2017. december 6., szerda

HOGYAN NE ÍRJUNK ŐCSÉNYRŐL

MÉRCE
Szerző: NAGY ZSÓFIA
2017.12.06.


Közismert és a magyar nyilvánosságban sajátos karriert bejárt történet, hogyan hiúsult meg a Tolna megyei Őcsényben néhány menekült üdülése helyi reakciók következményeként.

Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a társadalomtudós az idén Őcsényben lezajlott eseményeket a „morális pánik” címkével lássa el. A morális pánik elmélete az olyan jelenségek megértésére szolgál, amikor egy adott csoport viselkedését a tágabb közösség úgy értelmezi, mint ami a konszenzuálisan elfogadott értékrendet fenyegeti; ezt a vélt fenyegetést a média felnagyítja; ennek hatására a közhangulat a vélt fenyegetés mielőbbi, sürgős kezelését követeli; amire a hatalom részéről valamilyen válasz érkezik. Számos magyar szerző emlegeti a menekültkérdést ebben a dimenzióban, ahol a menekült figurája a média segítségével olyan félelmet kelt a fogadó társadalomban, amely veszélyérzethez, pánikhoz és felháborodáshoz vezet. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a kifejezés nem állít semmit arról, hogy a fenyegetés valódi-e.

Őcsény sajátossága meggyőződésem szerint az, hogy a morális pánik jelensége legalább kettős értelemben van jelen.


A fenti, menekültektől való – túlzó reakciókat is magában hordozó – fenyegetettségérzet mellett beszélhetünk morális pánikról abban az értelemben is, ahogyan a nyilvánosság bemutatja az őcsényieket. Eszerint a vidéki falu lakói mind („az őcsényiek”) irracionális félelmeket táplálnak, a félelmek alapján „vadul” reagálnak, ezekről izgalmas helyszíni riportok készülnek, amiknek az abszurditása végigfut a magyar nyilvánosság megmaradó csatornáin. Egy másik, sajátos értelmezés szerint a menekültek befogadásának ellenzése az „őcsényiek” részéről nem irracionális, hanem a bevándorlással kapcsolatos kockázatok egyenlőtlen elosztására tett kísérletekre adott reakció.

Ha elvárásként fogalmazzuk meg magunk számára, hogy a menekültek kérdését képesek legyünk megkülönböztetni a menekültek médiareprezentációjától, akkor helye van egy másik elvárásnak is: az őcsényi események értékelése akkor szolgálja a megértést, ha találkozik Őcsény valóságával. Mikecz Dániel elemzése például arra fókuszál, mit válaszolna egy őcsényi arra a kérdésre, hogy az-e a jó ember, aki beengedi a menekülteket.

Írásában egy sajátos dichotómiát vázol fel, ahol egyik oldalon állnak a mobilis rétegek, akiket így jellemez: „anyagi helyett erkölcsi elvárásokat fogalmaznak meg. Mivel egy szűk réteghez kötődnek, ezek az elvárások nehezen teljesíthetőek, elbuknak a többség demokratikus úton létrejövő akaratával szemben. Nem probléma azonban, ha nem teljesülnek a morális elvárások, hiszen magának a követelésnek a megfogalmazása, a „jó ember” kategóriára való bejelentkezés révén demonstrálni lehet a morális kiválóságot. Ez a morális kiválóság aztán értékesíthető a globális színtereken, legegyszerűbben a közösségi médián keresztül, ahol megfelelő szögben, gyorsan érkezik az elismerés.”...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.