Szerző: SZIMON JÓZSEF
2017.12.30.
Van itten egy ország, hogy olyan még a mesében sincs! Mert a mese királya már rég lelepleződött: meztelen ő már népe javának a szemében is, oszt mégsem bujdosik el – csúfságát takargatva, árkon-bokron át – az Óperencián is túlra! (Mondjuk ez érthető, mert az mégis nyugat felé esik, ahol szintén ujjal mutogatnak csak rá.) Nem, ő inkább itt marad királykodni. No nem nekünk – inkább a vazallusainak meg a bugyellárisának – , hanem rajtunk.
Hát a szegény leginyke hun késik?
Megkerestem. Látom ám, hogy szegénynek ugyan szegény, viszont majdnem világtalan az ebadta: csillagszemére ő bizony kín keservesen hályogot növesztett. (A budira is alig-alig talál ki, hát még a tiszta vízű kúthoz). Útmutatására hiába számítván, most aztán mitévők legyünk kedves feleim? A hülyeség – egy „klasszikus” kijelentés szerint állampolgári jog.De (még) nem kötelező! Kedvenc ellenzéki pártjainknak talán igen, hiszen őket bizonyára meg is fizetik érte. (Ingyen és önmagától senki sem lehet ennyire fogalmatlan népáruló!) Így aztán fontosabb is nekik a saját személyes boldogulásuk, mint az állítólag (!?) rendszerváltást akaró többség elvárásai. Bizarr módon a haszonélvező NER-bódultak az irigylésre méltóbbak, mert az ő mesés tudatállapotukat legalább valóságos „anyag” (pénz és mák) eredményezi, míg nekünk be kell érni a du-mákból készült ópiummal. Amíg meg nem elégeljük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.