2017. december 26., kedd

OTTHONTALAN HAZAVÁGYÓK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2017.12.26.


Sok zűr volt a szüleimmel. Ennyit volt hajlandó elmondani a mátészalkai gyermekotthon egyik lakója arra a kérdésünkre, miért lakik itt már két éve, távol a családjától. Ő is érzi, tudja, sokkal jobb körülmények közé került, mint amiben otthon volt része, mégis, ha lehetne, azonnal indulna haza. Ám a gyermekotthonból más irányba indulnak az utak. Kacskaringósak, rázósak, könnyű rajtuk eltévedni. Mátészalkán arra voltunk kíváncsiak, merre vezet Alex, Leo, Zoli és társaik útja.

– Minek tanulsz?

– Festőnek. Gázszerelőnek jelentkeztem, de csak hárman voltunk, úgyhogy nem indítottak osztályt. Jó lesz a festő is. Azzal is ki lehet menni külföldre – mondja Alex. Elsős szakiskolás, tizenöt éves.

– Miért mennél ki?

Megvonja a vállát.

– És hova mennél ki?

– Azt még nem tudom.

– Egyedül? Barátokkal? Barátnővel?

Megvonja a vállát.

– És mikor?

– Ahogy megszerzem a szakmát.

Alex a legidősebb a tizenkét fős Varga-csoportban. A mátészalkai otthonban a nevelőkről nevezik el az egyes csoportokat, sokat elárul a „családosodásról”, hogy Vargáné Jakab Klárát sokszor anyunak szólítják a gyerekek. Furcsa kis konglomerátum ez, a magja évek óta alig változik, a gyerekek között van egy testvérpár és egy testvérhármas is, ők már két éve élnek itt együtt. Mégis nagy a mozgás, mert Vargáék az úgynevezett befogadócsoport az otthonban. Bárkit elfognak a környéken a rendőrök, aki otthonról vagy egy másik gyermekotthonból vagy családból szökött meg, idehozzák, és a Varga-csoportban kell megvárnia, amíg a papírmunkát elintézik, majd visszaviszik oda, ahova tartozik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése