2017. december 4., hétfő

TGM: POLÁNYI FASIZMUSRÓL ÉS PIACRÓL

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2017.12.04.


...Polányi Károly szerteágazó műveiben[3] leírja, hogy miként kellett az európai és amerikai társadalmaknak megküzdeniük az önszabályozó piac gigászi, teremtő-romboló dinamikájával és a gépesítéssel: a „kettős mozgás” miatt szabadpiaci és protekcionista korszakok követik egymást a kapitalizmus történetében. Ez a mozgás váltotta ki mind a szocialista forradalmakat, mind a fasiszta ellenforradalmat, mind az aranyalapról való letérést és a világválságot. Polányi – a nem marxista, a rousseau-i szocializmus legfontosabb modern képviselője – számára a „vörös Bécs” (1920-1934) diadala (mindenekelőtt az ingatlanüzlet megzabolázásával és a piacon kívüli, szociális lakásépítéssel és szociális lakbérrel) és tragikus bukása volt a döntő tapasztalat.[4] Az európai szocializmus összeomlásához a fasizmus kellett, amelynek a fő jellegzetessége Polányi Károly szerint éppen a politika kiiktatása volt.[5]

Polányi leszögezi, hogy a fasizmus (és „leghaladottabb” alfaja, a nácizmus) a keresztyén, a liberális és a szocialista individualizmus ellen irányul, és végzetesen igaza van abban, hogy ez a három összefügg. A nácik és előfutáraik szerint „a demokrácia a szocializmus melegágya”. „Először a liberalizmust azonosítják a kapitalizmussal; aztán a liberalizmust öngyilkosságra kényszerítik; a kapitalizmusnak pedig semmi baja nem történik, hanem új fedőnév alatt sértetlenül él tovább.”[6]

A fasizmus „megpróbálja tagadni az emberek egyenlőségét, de ezt nem teheti anélkül, hogy ne tagadná: az embernek lelke van. […] A keresztyén fölfogás szerint a társadalom személyek viszonya. […] A fasizmus központi tétele szerint a társadalom nem személyek viszonya. […] ez a tagadás a [fasizmus] lényege. […] A fasiszta filozófia azt a törekvést jelenti, hogy olyan világkép szülessen, amelyben a társadalom nem személyek viszonya, hanem amelyben vagy nincsenek tudatos emberi lények, vagy ha van tudatuk, akkor ez nem vonatkozik a társadalom lényegére és működésére. […] A fasizmusnak igaza van, amikor összefüggést lát az individualizmus, a demokrácia és a szocializmus között. Tudatában van annak, hogy vagy a keresztyénségnek, vagy a fasizmusnak el kell pusztulnia a harcban.”


Tovább: a fasizmus „állításai és tételei jóval meghökkentőbbek, mint mindaz, amit baloldali radikálisoktól valaha is hallottunk. A forradalmi szocializmus ugyanis ugyanazokat az igazságokat vallja, amelyek… kétezer éve általánosan elfogadottak Nyugat-Európában, csak más megfogalmazásban és szigorúbb fölfogásban. A fasizmus pedig ezeknek az igazságoknak a tagadása.

Ebben a szerény kis ismeretterjesztő jegyzetben csak arra akartam rábeszélni, hogy olvassa Polányi Károlyt (meg olvasson róla), akinek az eredeti és elmélyült szelleme meg kellene hogy ihlesse szeretett hazája értelmiségét is. Végre...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése