2017. november 28., kedd

A LÁTHATATLAN ERŐSZAK


YOUTUBE
Szerző: SZELÉNYI ZSUZSA
2017.11.25.


Ha felkeltette az érdeklődésedet a videó, kattints a feliratkozás gombra, hogy a jövőben is értesülj az új videóinkról. 

Amennyiben bántalmazás ért és segítségre van szükséged, hívd az alábbi telefonszámokat: 

NANE Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyermekeknek: 06-80-505-101 Minden hétköznap este 18 és 22 óra között (kivéve szerdán) 

NANE segélyvonal szexuális erőszak túlélőinek: 06-40-630-006 péntekenként 10-14 óra között 

KÉK VONAL lelkisegély vonal gyermekeknek: 116-1111 előhívószám nélkül, csak ezt kell tárcsázni

KÉK MÉTELY A LELKEKNEK

A KENDŐ EREJE BLOG
Szerző: Kendő ereje
2017.11.28.


Van egy 9 évesem, aki második osztályos és fiú.... Most, hogy őszi szünet van az iskolában, itthon is van, táborban is van. Laza napok ezek. Kihasználjuk az utolsó kellemes őszi napsütést, meg azt, hogy nem este 9-ig kell házi feladatot írni.
Nem tudom, ki, hogyan oldja meg ezeket a kék táblákat a gyerekével, számomra nagy kihívás.

9 évesen az a normális, ha olvas, falja a betűket. Boldog hogy érti a boltok feliratait, a táblákat. Igen, még a kék uszító táblákat is. Ez valami agyrém a normális szülőknek. A gyerekek nem hülyék, csak kicsik. Tudnak olvasni, és egész jó gondolataik vannak a világról. Addig, amíg fel nem bukkan egy Soros terv plakát. 

A menekült és migráns kérdést én tök egyszerűen oldottam meg a gyerekkel. Kivittem a keletibe. Együtt játszott az afgán, a szír gyerekkel, együtt focizott az önkéntesekkel. Nem, nem kapott el semmilyen betegséget, és engem sem akartak megerőszakolni, a pénzem se vették el. Leszámítva egy két magyar honfitársam uszító és rasszista beszólását semmi gond nem volt. Megtanulta értékelni azt, amije van, mert látta hogy másnak még annyi sincs. Leszokott a nyafogásról, hogy ezt vagy azt vegyem meg, és önzetlenül le tudott mondani egy-két játékáról, hogy azt nehezebb sorsú gyerek megkapja.

Akkor, még nem tudott olvasni, nem értette azokat a táblákat. Én meg elhalandzsáztam, elkamuztam mik vannak ráírva. Egy átlagos gyereknek meg kell tanítani hogy mit jelent az elfogadás, mit jelent a másság, hogyan kell ezt kezelni. Ezt a legjobb gyerekkorban, amikor még kicsik, őszinték. Sosem okozott neki gondot hogy egy Down szindrómás gyerekkel játsszon, sose volt gond, hogy kinek milyen a bőrszíne. Hatalmas szerencse, hogy egy félvér kislány is jár vele egy osztályba, így nem kell külön elmagyaráznom a dolgokat. Ő a játszótársat, a játszó pajtást, a gyereket látja mindegyikükben. Nem okoz gondot, hogy legalább 4 féle vallást gyakorolnak az osztálytársai - ugye kötelező a hit és erkölcstan óra ,- hamar kibukik. Sőt, meg is beszélik maguk között a vallásokat, ami engem totál meglepett. Egyik este külön előadást és bemutatót kellett tartani neki a vallásokról, amin nyertek a krisnások, azzal az ünneppel, amin csupa édes finomságot esznek.

Ezeknek a nyitott, kicsi emberpalántáknak, akik szeretnek, önzetlenek, de már vannak önálló gondolataik, most szembesülni kell a kék táblákkal.

A minap néztem egy filmet a II. világháború propaganda gépezetéről. Végig libabőrös voltam.

Mert az is így kezdődött. Nem valahogy így, nem hasonlóan, egészen pontosan ugyan így. Aminek megvan az eredménye, hiszen mindenki retteg a migránsoktól, miközben 1 millió magyar migránskodik Európában a jobb megélhetés miatt. Miközben utáljuk a kendős muszlimokat, (akárcsak a zsidókat) utáljuk az idegeneket, utáljuk saját magunkat is, és az ország nyomorog... Ctrl c és Ctrl v.

Nem találok különbséget a 70 évvel ezelőtt történtek és napjaink között. Nekem, mint édesanyának pedig napi szinten meg kell küzdenem  a kék táblákkal. Hogy mi az a Soros terv, ki az a Soros György és miért kell utálnom. Miközben nem utálom. Tájékozottabb vagyok annál. Egészen pontosan tudom kicsoda Soros György és milyen tevékenységet végez. Nem a M1 és bajerzsóti oldaláról tájékozódom... Ja, most jön az hogy Soros bérenc vagyok. Az.

1994-ben, amikor éppen tizenegynéhány éves voltam, az osztályfőnökömtől ígéretet kaptunk hogy elvisz minket külföldre kirándulni. Ennek viszont olyan magas ára volt, ami a lakótelepi prolik gyerekeinek megfizethetetlen volt. Minden iskolai rendezvényen (farsang, sulidisco, karácsony stb) mi csináltuk a büfét. A szülők egy része készített süteményt, másik fele jött segíteni. Nekem meghalt az anyukám, apám nem jeleskedett a sütemény készítésben, így ő jött. Osztálypénzből vettünk krumplit, pucoltuk, sütöttük, lett palacsinta szendvicsek stb. Mindenki talált magának munkát. Ha mást nem, hát elugrott azért, aki nem tudott besétálni 3 tálca süteménnyel.. Meglett a pénz. Pontosabban egy része. A hiányzót bizony Soros György egyik alapítványa fizette. Igen, én neki köszönhetem hogy eljutottam Ausztriába, Graz-ba (nem röhög, én is ezen vihogok most) Olaszországba, Velencébe, de még a Pannonhalmi apátságot is az ő jóvoltából nézhettem meg. Szóval Soros bérenc vagyok, vállalom. Kinyitotta nekem a világot. Jó ez azért így nagyképűen hangzik, mert én apu munkája miatt már bejártam a fél világot, eljutottam olyan helyekre ami másnak csak álom egy életre. De láttam más kultúrákat, más embereket, más szokásokat, és természetes volt számomra, hogy a világ hatalmas, és különbözőek vagyunk, nem egyformák. Máshol más dolgokat szeretnek az emberek. Ebben a szellemiségben nőttem fel. Apám jó munkát végzett azt hiszem. Nem utálom a zsidókat, semmi bajom a muszlimokkal, a reformátusokkal, a keresztényekkel, az afrikaiakkal, az ausztrálokkal, az ázsiaiakkal, nem utálom a cigányokat, a szlovákokat, a szerbeket, az erdélyieket, és a pöttyös elefánt és a kockás zebra sem utálat tárgya.

És jön velem szembe, mit velem szembe, a gyerekemmel szembe egy ilyen kék tábla. Hogy jajj jajj Soros terv, meg jajj jajj Soros György. Ha nem beszélgetek vele róla, ezt fogja szivacsként magába szívni. Hát beszélgetek róla. Próbálom elmagyarázni, egy 9 évesnek hogy amit lát azt kormány propagandának hívják, hogy ez a diktatúra része. És olyan szavakat kell 9 évesen megtanulnia, amivel bőven ráért volna még 14 éves koráig, vagy amíg nem tanulják az iskolában. Anya szava áll szemben azzal amit a táblákon lát. Ami valljuk be feszültséget okoz. Nem mehetek be az iskolába hogy kedves tanító néni, talán a gyerekeknek el kellene magyarázni, hogy ami az osztályban megvalósult, az hogy egyenlőség van, hogy nincs diszkrimináció mert itt egymás mellett ül a szőke és a cigány, az afrikai és a jehova, az a normális de ami a kék táblákon van az egy nem normális dolog. Biztos lenne 1-2 szülő aki nem így gondolja, és bejelentést tenne. Lenne hozzá kapcsolata, és a kedves tanító nénink karácsonyra már nem dolgozna az iskolában. Mert Magyarország 2017-ben így működik. Itt hápogok, hogy tönkreteszik a gyerekem lelkét a kék táblák, kimossák az agyát, Hiszen magyarok millióival megtették, teszik ugyanezt. Idő kérdése, hogy mi magyarok mikor esünk egymásnak és mikor kezdjük el egymást ölni. Nem, nem átvitt értelemben, valójában... És majd leszünk mi is menekültek. És majd kikérjük magunknak hogy menekültek vagyunk és nem migránsok. Délmagyarországról hogy a csudába menekülnek a penge kerítésen keresztül majd az emberek? No comment...

OFOE FILMKLUB - FEHÉR KIRÁLY


OFOE BLOG
Szerző: OFOE
2017.11.28.


Dragomán György világhírű regényét egy brit-német rendezőpáros: Alex Helfrecht és Jörg Tittel vitte vászonra. Az eredeti romániai helyszín helyett egy elképzelt világban játszódik a történet, amelyből a diktatúrák működésének általános jellemzőire ismerhetünk rá. Tanulságos lehet számunkra az is, hogy vajon hogyan látják a nyugat-európai művészek azt a kelet-európai történelmet, ami a regény írójának személyes élménye volt.

Időpont: december 4, hétfő, 16.00 óra
Helyszín: Kíno Café (Szent István krt. 16.)
Jegyár: 800 Ft

A vetítés utáni beszélgetés vendége: Jakab György, történelem- és médiatanár

A 12 éves Djata a világtól teljesen elzártan él szüleivel egy disztópikus diktatúrában. Egy napon két ügynök csönget be hozzájuk, akik az apjáért jöttek. A kormány börtönbe zárja a férfit, Djata pedig egyedül marad az anyjával, miközben mindkettejüket azonnal árulónak bélyegzik. A fiú nehezen tudja feldolgozni apja elhurcolását és hiányát, a sok hazugságot és a hirtelen felnőtté válás terheit. Egyetlen remény élteti, méghozzá apjának megtalálása, amiben nagyszülei tudnának neki segíteni. Djata anyja azonban dacosan ellenáll annak, hogy a jó kapcsolatokkal rendelkező anyósától és apósától bármilyen segítséget kérjen. Az édesanya régóta nemkívánatos elem a családban, a konfliktusok pedig a bajban sem enyhülnek...

Részletek Vízer Balázs kritikájából:...

ITT A FIDESZ 106 EGYÉNI JELÖLTJE: MÁR JAVÁBAN KAMPÁNYOLNAK IS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2017.11.28.


A Fidesz-KDNP egyéni képviselőjelöltjeinek listája lényegében készen van, napokon belül ráütheti a pecsétet a Kövér László vezette országos választmány is. Valójában persze a jelölés nem így dől el. Orbán Viktor személyes „közbenjárása” kellett például ahhoz, hogy a lányát is képviselő jogász elvállalja az egyéni jelöltséget egy 2014-ben elbukott körzetben. De a kormányfő mondhatta ki a végső szót arról is: ki indulhat újoncként a régóta narancsos vidékeken, ki az, akit kínos ügyei vagy összeférhetetlensége ellenére sem enged el, és ki az, akinek mennie kell még úgy is, hogy 2014-ben hozta, amit kellett. A fideszes jelöltek többsége szisztematikusan építi magát választókerületében, így a kormánypártok már most beláthatatlan előnyre tettek szert a kampányban.

Óvodafelújítás, emléktábla-avatás, választókerületi lakossági fórumok, „Védjük meg Magyarországot!”-turné, gyárátadás, ételosztás, beruházásbejelentés: azaz kampány, lábon. Ezt csinálják a Fidesz „egyéniségei”, miközben a nyilvánosság hetek, hónapok óta az ellenzék tárgyalásaival, jelöltféleségeivel, visszalépőivel és együtt nem működésével van elfoglalva...

HIÁBA TAGAD ÉS HAZUDIK A ROSZATOM: MAJAK LEHET AZ EURÓPA FELETTI RUTÉNIUMFELHŐ FORRÁSA - ÉS LEHET PAKSI SZÁL IS

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2017.11.28.


Európa ruténium-felhőben

Október elején francia kutatók hívták fel a figyelmet, hogy Európa felett ismeretlen forrásból származó, ruténium-106 izotópot tartalmazó felhő jelent meg. A radioaktív anyag pontos forrását nem tudták azonosítani, de nagy valószínűséggel Oroszország vagy Kazahsztán Uráltól közvetlenül délre levő területeit jelölték meg a szennyezés helyszíneként. Oroszország és a potenciálisan érintett Roszatom azóta is váltig tagad. Eredetileg a ruténium izotóp oroszországi jelenlétét is letagadták, ez azonban hamarosan egyszerű hazugságnak bizonyult. Maga az orosz meteorológiai szolgálat erősítette meg múlt kedden, hogy a ruténium 106-os radioaktív izotópjának a megengedetthez képest ezerszeresét mérték a légkörben szeptember végén az Urál déli része fölött. Azonnal felhívtam a figyelmet, hogy a földrajzi lehatárolásba épp beleesik a majaki nukleáris komplexum, és más szakértők is idővel felvetették a létesítményt, mint elképzelhető forrást.

Mindeközben a komplexumot irányító Roszatom továbbra is tagadja, hogy tőlük szivárgott volna ki a radioaktív szennyeződés. Az orosz hatóság, a Roszgidromet adatai azonban épp a majakhoz legközelebbi két mérőhelyen mutattak a normál érték 440-szeresét, illetve közel 1000-szeresét elérő ruténium-szennyezést, erősen valószínűvé téve a Cseljabinszkhoz közeli létesítmény felelősségét.

Az üzem vezetői és a Roszatom ugyanakkor egybehangzóan állítják, hogy 2017 folyamán semmilyen formában sem dolgoztak a radioaktív izotóppal. Azaz a helyszín nagyon valószínű forrása a szennyezésnek, azt viszont, hogy pontosan milyen baleset/üzemzavar állhat a háttérben, azt az illetékesek konok tagadása, az információszolgáltatás megtagadása miatt eddig nem tudtuk...

AZ ELMÚLTHUSZONHÉTÉVEZÉS NEM VEZET SEHOVÁ, DE AKKOR MIT KEZDJÜNK A POLITIKAUNDORRAL?

MÉRCE
Szerző: BOGÁTIN BENCE
2017.11.28.


Múlt csütörtök este az ELTE lágymányosi campusán négy ellenzéki párt képviselői ültek le egymással az Angelusz Róbert Szakkollégium által szervezett kerekasztal-beszélgetésen, hogy közösen kimatekozzák, miért ódzkodnak a politikától a fiatalok, és hogyan lehetne őket cselekvésre bírni. A közéleti ötletbörze ugyan nem volt mentes értékes párbeszédtől és konstruktív megállapításoktól, de mások felelősségének készséges elismerése és a mundér becsületének védelme egy kicsit mégiscsak előbbre való volt.

A szeánsz közvetlen előzménytörténete 2011-ig vezethető vissza, ekkor írta le ugyanis Szabó Andrea, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa a magyar fiatalok politikai aktivitásának vizsgálata közben azt a három nagy csoportot, amelyből szerinte a pártpolitika a fiatalokat toborozza. Ezek voltak a nemzeti radikális Kurucinfo-nemezedék; a megfelelés és a behódolás alapélményével bíró Tusványos-nemzedék (vagy második Fidesz-generáció); valamint a zömmel városi, kicsit zöld, kicsit liberális, kicsit bal, kicsit konzervatív, kifejezetten EU-párti és progresszív csoport, a Critical Mass-nemzedék.

A fiatalok politikai orientációját és aktivitását mérő kutatások azóta is azt erősítik meg, hogy – cselekvés szintjén legalábbis – egy új csendes generációval van dolgunk, akiket nehéz rábírni arra, hogy közügyekkel foglalkozzanak. A Kutatópont Intézet tavalyi ifjúságkutatása is arra mutatott rá, hogy a 15-29 évesek 44 százalékát egyáltalán nem, 20 százalékát pedig alig érdekli a politika.

Ez utóbbi mérés egyébként annyiban árnyalja az összképet, hogy a szakmából többen, köztük Sík Endre, a Tárki kutatója is azzal a kritikával illették, hogy a már külföldre emigrált fiatalok hiányoznak a mintából, így nehéz a kutatás konklúzióit a teljes magyar ifjúságra vonatkoztatni. Arról ugyanakkor konszenzus van a szakemberek között, hogy a Nyugat-Európában élő magyar fiatalok megkérdezésére még nincs olyan megoldás, ami a reprezentativitás követelményeinek megfelel. A fiatalok politikai aktivitásának a témáját kora tavasszal a Momentum felbukkanása melegítette fel, akkor a HVG vetítette rá Szabó Andrea kategóriáit az aktuális belpolitikai helyzetre.

Az eseményre a Momentum Orosz Annát, az LMP Kanász-Nagy Mátét, a Jobbik Farkas Gergelyt delegálta, míg a rutint (és az MSZP-t) Kunhalmi Ágnes képviselte. Utóbbi – ha elvegyülnie nem is sikerült teljesen fiatalabb kollégái között – érezhetően könnyebben megtalálta a közös hangot beszélgetőpartnereivel, mint ahogyan tették volna azt a generációs különbségeket áthidalni feltehetően még kevésbé képes párttársai...

MACRON-HŰ JOBBOLDALI PÁRT ALAKULT, TELJES A REPUBLIKÁNUS SZAKADÁS

FRANCIA POLITIKA BLOG
Szerző: SOÓS ESZTER PETRONELLA
2017.11.28.


Az Emmanuel Macron francia államfő politikáját és a kormányt támogató 19 jobboldali képviselő Agir (Cselekedni) néven vasárnap új jobbközép pártot alapított.

A júniusi nemzetgyűlési választásokon a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Köztársaságiak színeiben megválasztott, de Konstruktívak néven önálló frakcióban politizáló képviselők a Le Figaro című napilap honlapján vasárnap közzétett írásukban elhatárolódtak eddigi pártjuktól, amely szerintük egyre inkább “identitási, tekintélyelvű, euroszkeptikus és ultrakonzervatív” irányvonalat követ.

Az új párt Franck Riester, a Konstruktívak frakcióvezetőjének szervezésében alakult meg, akit a Köztársaságiak a közelmúltban kizártak a soraikból a kormánypolitika támogatása miatt.

“A mi feladtunk és felelősségünk, hogy hasznosak legyünk és hozzájáruljunk ahhoz, hogy ez az ötéves mandátum siker legyen Franciaország számára” – írták a pártalapítók, akik támogatják “a jobboldali miniszterelnök, Edouard Philippe által vezetett kormány által számos téren elindított reformokat”.

“Ugyanakkor szabadok vagyunk, mi leszünk az az erő, amely a centrumban és a jobboldalon megvédi a liberális, szociális, európai, humanista és reformista értékeket (..) Ha szükséges, ellenzékként is fel fogunk tudunk lépni minden alkalommal” – tették hozzá a képviselők.

Anélkül, hogy megneveznék a Köztársaságiak december 10-i elnökválasztásán legesélyesebbként induló Laurent Wauquiez-t és programját, az aláírók jelezték, hogy nem értenek egyet volt pártjuk új “identitási, tekintélyelvű, euroszkeptikus és ultrakonzervatív” irányvonalával, és elleneznek minden közeledést a Marine Le Pen vezetette Nemzeti Fronttal...

ILYEN AZ, AMIKOR MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE TELJESEN ELVESZÍTI A KAPCSOLATOT A VALÓSÁGGAL

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2017.11.28.


...Annak már lenne persze értelme, ha Orbán Viktor azt elemezgetné, hogy Magyarországon hogyan alakul a szociális lakhatás ügye, vagy úgy általában véve a kilakoltatások száma. És hogy minderre a Fidesz-KDNP által feljebb felsorolt intézkedéseknek milyen hatásai voltak.

Hogy a miniszterelnök ezt nem tette meg, és inkább nemzetközileg értelmezhetetlen összehasonlítása bonyolódott, az nem véletlen.

A devizahitelesek megsegítésére kitalált kormányzati intézkedések ellenére ugyanis azt látjuk, hogy Magyarországon a lakhatási szegénység ma tömegeket érint, miközben a szociális védőháló lyukas, és az embereket úgy fenyegeti a kilakoltatás réme, hogy esélyük sincs arra, hogy kimásszanak az adósságaikból.

A Fidesz-KDNP lakáspolitikájáról nagyjából annyit érdemes elmondani, hogy a szegények támogatása helyett a tehetősebbek (hovatovább a fideszes érdekkörbe tartozók) lakhatását egyengeti – a rezsicsökkentéstől az önkormányzati bérlakások gyanús elherdálásáig számtalan erre utaló jellel találkoztunk már az elmúlt években.

És bár Orbán Viktor szerint az áron aluli árverezés tilalmáról szóló törvény megalkotása után ma egyetlen családot sem lehet kiforgatni a lakásvagyonából, senkit nem fenyeget a kilakoltatás és mindig meg tudták akadályozni eddig azt is, hogy ez tömeges méretű legyen – a valóság valahogy rácáfol a miniszterelnök szavaira.

Nézzünk néhány számot is, csak a probléma érzékeltetésére:
  • 140 ezer háztartás nem tudja fizetni jelzáloghitele törlesztőrészletét.
  • Több, mint másfél millió embernek okoz problémát a rezsi rendszeres fizetése.
  • Több, mint 100 ezer embernek nincs lakcíme, így számukra nem elérhető az alapvető egészségügyi és szociális ellátás, valamint szavazni sem tudnak.
  • 2010 óta körülbelül 12 ezer kilakoltatás történt, és bár az idei adatokat nehéz megsaccolni (ősszel annyit lehetett tudni, hogy az év első felében közel 800 kilakoltatás történt, de még több mint 1000-rel lehetett számolni a kilakoltatási moratórium kezdetéig).
De a legfontosabb: minden egyes kilakoltatás emberek, családok, gyerekek életét teszi tönkre. Olyan, soha vissza nem fordítható károkat okoz, amelyek elkerülhetőek lennének, ha a kormány nem cinikus elfordulással viszonyulna a problémához – emberek sorsához! -, ha a szegénység nem üldözendő bűn lenne, ha a kormány nem kilakoltatná, hanem támogatná mindazokat, akik nehéz helyzetbe kerülnek. Egy felelős kormánynak ugyanis ez lenne a feladata, és nem az, hogy szemrebbenés nélkül figyelje, ahogy önkormányzatok inkább befalaznak bérlakásokat ahelyett, hogy kiadnák őket a rászorulóknak, akik – igen, Orbán Viktor, van ilyen – lakhatás híján utcára kerülnek.

Szóval álságos túlzásnak tűnik a miniszterelnök szájából, hogy senkit sem fenyeget kilakoltatás (leszámítva, hogy valóban benne járunk a kilakoltatási moratóriumban, amivel tényleg csak elcsúsztatni lehet a problémát).

Mert miközben az országban százezrek küzdenek azért, hogy meg tudják tartani otthonaikat, Orbán Viktor az Országgyűlésben mindezt újra csak arra használja fel, hogy valamiféle kifacsart logika alapján úgy tegyen, mintha a lakhatási szegénység nem létező probléma legyen.

A miniszterelnök szavai azonban nem gátolják meg, hogy emberek kerüljenek az utcára.

Ahhoz érdemi cselekvésre lenne szükség a szegénység üldözése helyett. Ilyen irányú kormányzati intézkedéseket azonban még a kanyarban sem látni.

ORBÁN MA IS GYŰJTI A RECEPTET A KÍNAI VAKABLAKOS, RUSZKI POTTYANTÓSSAL FELSZERELT DIKTATÚRÁHOZ

BERKECZ BALÁZS BLOGJA
Szerző: BERKECZ BALÁZS
2017.11.28.


A Fidesz-kormány olyan diktatúrák nyomdokain jár, mint a Putyin-rezsim és Erdogan elnyomó Törökországa, vagy a kommunista Kína, amelynek miniszterelnöke talán éppen arról ad tanácsokat Orbánéknak, hogy miként kell méginkább minden másként gondolkodó egyént és közösséget végleg ellehetetleníteni.

Kínában sajnos számos példát találni arra, hogy miként tapos el a rezsim mindent, ami nem tetszik neki. Az egyik ilyen egy a Fálun Gong (másnéven: Fálun Dáfá) meditációs gyakorlatot végző spirituális csoportok üldözése.

Legutóbb két év börtönre ítéltek egy ismert emberi jogi ügyvédet Kínában többek között azért, mert az ősi Fálun Gong vallási meditációs iskola követőit védte.

Szégyen, hogy hazánk vezetői szemet hunynak a kínai rezsim bűnei felett, de ennél is sokkal rosszabb a helyzet: a Fidesz-kormány ugyanazon az úton indult el a teljes közigazgatás, az ügyészség, és idővel a bíróság letérdelésével, mint azok a diktatúrák, amelyek paranoiás és korrupt vezetői miatt egyre gyakrabban kell lezárni fél Budapesten.

Ennek egyik fontos jele, hogy Orbán emberei egyre többet és egyre komolyabb hangon beszélnek arról, hogy Magyarországnak ki kellene lépnie az Emberi Jogok Európai Egyezményéből. Ha ez megtörténne, akkor a Fidesz ezzel az intézkedéssel tenné teljessé az általa a 7 éve rozsdás vasbetonnal alapozott alaptörvényre velejéig korrupt fideszes káderekkel felhúzott kínai vakablakos, penészes falú, ruszki pottyantóssal felszerelt diktatúrát.

A kínaipiacos Pintér rendőrsége már egy tibeti zászlót békésen lengető tüntetőt sem tűr meg közterületen...

KÖNYV A ROMAGYILKOS HALÁLBRIGÁDRÓL - TÓDOR JÁNOS A GYŰLÖLETBŰNÖZŐK NYOMÁBAN

ÁTLÁTSZÓ - SZAKIRODALOM BLOG
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2017.11.28.


Tódor Jánosnak nemrég az Osiris gondozásában megjelent könyve a rasszizmus érdes részét térképezi fel. Ez nem a Jobbik szalonrasszista zsúrpubijainak világa, akik céljaik érdekében, ha kell, rasszistákat dicsőítenek, hogy aztán lerázzák magukról az általuk felhergelt Kurucinfó-rajongókat, és átmenjenek cukiba. S nem is az etnobizniszniszben utazó, “megélhetési roma” kisebbségi politikusoké, akik, ha érdekükben áll, szintén hergelik, heccelik a demagógiájukra fogékony, mélyszegénységben élő szavazóikat. Hogy utána luxusautókért és politikai sztárgázsiért simán elárulják őket, magukra hagyva a nyomorgó “testvéreiket.” Nem azok terepe, akik, ha kell, gyilkosan demagóg szólamokat sulykolnak, de igazából semmit nem gondolnak komolyan – a saját pozíciójuk megőrzését leszámítva persze. Nem, Tódor János riportjainak “hősei” nem ilyenek. Ők, ha azt mondják, öld meg a más bőrszínűt, a cigányt, a magyart, komolyan is gondolják. S nem várnak rá, hogy más megtegye helyettük. Tódor könyve gyűlöletbűnözőkről szól. S csak kiszemelt áldozataik szerencséjén, a véletlenen múlt, hogy nem mindenütt sikerült a gyilkosságot végrehajtani. Azoknak, akik nagy hangon, árnyalatok nélkül szeretnek a fenti ügyekben – Olaszliszkától a romagyilkosságokig – pro és kontra véleményt formálni, nem ártana előtte megvenni és elolvasni Tódor kötetét.

Tódor János könyve, a Vadászjelenetek Magyarországon (alcím: Gyűlölet-bűncselekmények Olaszliszkától a cigány sorozatgyilkosságig) nem olyan mű, amelyről könnyű volna objektíven írni. Leginkább nyilván a témája miatt. Ezek a cselekmények olyan többirányú, kölcsönösen visszaható indulatot, rettegést, frusztrációt és haragot gerjesztettek, amely légkörben nehéz tárgyilagosnak, racionálisnak maradni. Mi több: a nyugodtan, az értelmi töltetet háttérbe szorítva, a civilizált hangnemre ügyelő stílusban megszólaló könnyen megkaphatja az érzéketlenség, a részvétlenség bélyegét.

Ráadásul a könyvszerző kollégával jó ismeretségben vagyunk. Pont a műve gerincét alkotó ügy, a romagyilkos halálbrigád pere “hozott össze” bennünket. Együtt ültünk végig jó pár tárgyalási napot – bár hozzá kell tenni: Tódor János jóval többször volt ott, mint én, ő szinte végigkövette az évekig húzódó teljes büntetőeljárást. Ugyanazon folyóirat, a Kritika hasábjain írtunk külön, egymástól független cikksorozatot a gyilkosságsorozatról.

Tódor (a szóban forgó kötetbe is beleválogatott) riportjai közvetlenül a cselekményekről, azok hátteréről szólnak, a tetthelyekre, az áldozatok és családtagjaik lakóhelyére, valamint a börtönben ülő vádlottakhoz elmenő, azokat faggató újságíró munkájának gyümölcsei. Én pedig Szörnylelkek emberközelből című sorozatomban a gyilkosok lélektanát, típusát próbáltam megragadni, nemzetközi analógiákat is hozva. Valamint a Beszélő közölte egy hosszabb tanulmányomat a rasszista gyilkosságsorozat nyomozása, illetve tárgyalása alatt felmerült összeesküvés-elméletekről.

Egyszóval nem kívánok úgy tenni, mint aki az ügy, illetve a róla írt mű fölött, illetve azon kívül áll, tudatosan nem akarok mesterkélten távolságtartó lenni. Benne voltam a dologban, közelről láttam a szerzőt az alkotási folyamat egy részében, időnként beszélgettünk, leveleztük is, eszmét cseréltünk róla. Rám is elég mélyen hatott az, ami a tárgyalóteremben lezajlott, a Pest Megyei Bíróság által kiadott a 104. számú sajtóbelépő mai napig az íróasztalomon hever.

Ennyit az érintettségről. Tódor János könyvéről azt tudom mondani, hogy jó értelemben provokatív, s hatalmas vitát, “botrányt” kavarhatnának a szerző állításai a főáramú politika szinte minden zugában – ha ez még érdekelne ott bárkit is. De nem érdekel. Amikor a 2008-2009-ben történt események (illetve azok közvetett előzménye, a 2006 őszi olaszliszkai lincselés) zajlottak, jóformán a csapból is a romakérdés, a cigányügy folyt.

Mára azonban ez lekerült a napirendből, illetve a “cigány” mainstream politikai közbeszédben lévő – valós problémákból, sérelmekből, negatív tapasztalatokból levont előítéletes általánosítással megrajzolt – rémalakját a “migráns” torzképe foglalta el. Ma a romák helyett a bevándorló a politikai kampánydivat gyűlöletreklám-figurája.

Máig ható tanulsága van annak, ahogy Tódor a gyilkosoktól rettegő falusi romák hangulatát ábrázolja. “Nem mondják ki ezek a cigányemberek, de sejtetik, gyanús minden idegen.” (228.o.) Joggal féltették az életüket ezek a romák? Bizony igen. Helyes volt, hogy minden idegenben potenciális gyilkost láttak? Nyilván nem. Ugyanez a helyzet ma a terrorizmustól okkal rettegő, de az összes menekültet oktalanul leterroristázó, a habonyi szellemiségű gigantposzterek által felhergelt többségi átlagemberre. A különbség annyi, hogy a romáknak nem volt pénzük gádzsóellenes óriásplakátokra...

AZ EGÉSZ MOCSKOS, KORRUPT, VELEJÉIG ZÜLLÖTT FIDESZ-RENDSZERT SIMICSKA TALÁLTA KI ÉS MŰKÖDTETTE

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2017.11.28.


Fogalmam sincs hogy miért és hogyan kapott lábra a hír, mely szerint én a demokratikus pártok és a Jobbik közötti választási szövetségkötés híve lennék (ma pl. Lampé Ágnes a Klubrádióban), de itt és most, minden külön értesítés helyett szeretném egyértelművé tenni, hogy soha nem gondoltam és végképp nem mondtam azt, hogy támogatnék egy ilyen összefogást.

Sőt! Amint ezt számtalanszor hangsúlyoztam, a leghatározottabban ellenzek minden ilyesmit. Részben, mert nem tartom őszintének és ezért hitelesnek a Jobbik identitásváltását, azt gondolom, hogy ugyanolyan kirekesztő, rasszista, bezárkózó-nacionalista,szélsőjobboldali párt, mint korábban volt, és kizárólag a rövidtávú választási érdekei motiválják akkor, amikor megtagadja korábbi nézeteit.

Miközben azért hagy egy "kis kaput", akkor, amikor a menekült üldözés során az embertelenség legválogatottabb eszközeit bevető Toroczkait választja egyik alelnökének. Demokratikus érzelmű ember olyan pártra nem szavazhat, amelynek az egyik alelnöke Toroczkai! És ha még el is hinném az identitásváltást - nem hiszem - akkor is pontosan tudom, hogy a Jobbik szavazói elsősorban a zsidó-cigány- és idegenellenes retorikáért és akciókért választották a Jobbikot, és ez nem változik meg attól, hogy Vona Gáborék most politikailag az arculatváltást tartják célszerűnek.

Ráadásul szerintem olyan nincs, hogy egy párt esetében egyszer csak a párt összes tagja, vezényszóra kicseréli a mundért. Az ilyesmi hosszú vívódások, válságok, szakadások, lemorzsolódások eredményeként szokott bekövetkezni. Abban persze hiszek, hogy egy-egy ember, közösség szembesülve saját súlyos tévedéseivel szembefordul saját korábbi ideológiájával, ezzel azonban ezek az emberek súlyos kockázatokat vállalnak és súlyos hatalmi pozíciókat vesztenek.

A Jobbik viszont - bár szavazóinak egy kis része valóban lemorzsolódott a cukiság-kampány következményeként - alapvetően nyerni akar ezen a váltáson, döntését nem erkölcsi, hanem szavazatszerzési megfontolások vezetik...

A SÁRKÁNY ÉS MALACKA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.11.27.



Orbán vadul keres egy olyan segget, mely nem Brüsszelben lakik, melyet sokat megélt nyelvével kényeztethetne.
Merthogy a brüsszeli segg nem felel meg kifinomult izlésének, mert túl sok előfeltétele van, melyeket nem szeretne betartani, például vissza kellene fogni a tolvajlásait, lejjeb kellene venni a hangerőt XIX. századból ittfelejtett nacionalizmusán, el kellene köteleznie magát az Unió közössége mellett, nemutolsósorban pedig fel kellene adnia álmát, melyben saját magát az Unió vezetőjeként, Európa uraként látja, de már csiklandozza enyves kis kezét a bili tartalma.
Orbán élete meneküléssé vált, menekül az előbb-utóbb megállíthatalanul bekövetkező társadalmi összeomlás és az azt követő - nem okvetlen vér nélküli - felelősségrevonás elől.
Az Unió vélhetőleg 2020-ban kifejezésre fogja juttatni, hogy olyan hajója szeretne lenni az európai népeknek, melyben a hajófenéken nem dolgozik egy cigányfúróval korunk Búvár Kundja, eszement társával együtt.
Magyar - lengyel két jó barát, és a jóbarát arról nevezetes, hogy évszázadokon át ugyanúgy nem volt államisága, mint ahogy Magyarországnak sem.
Erre vagyunk oly felettébb büszkék....
Ha elfogy az uniós támogatás, nem sok jót jósolok magunknak, értve ezen azt a pármillió embert, akik ma - átmenetileg - még megélnek valahogy a rendszer keretein belül.
Kellene hát keresni egy olyan hatalmat, mely hajlandó lenne szponzorálni a kísérletet, melynek elnevezése "Cigány lova terv", tartalma szerint pedig az lenne, hogy meg kell tanítani a lovat eledel nélkül élni, hogy gazdája hadd rágja gond nélkül tisztára a libacombot.
Sajnos, ez a terv már 1.0 változatában sem volt sikeres, bár roppant reménykeltő volt a kísérlet, és a ló már majdnem megtanult eledel nélkül élni, mikor - sajnos - megdöglött...


ORBÁN VIKTOR SZEMÉBEN SZÁLKA AZ ÉTELOSZTÁS?

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.11.28.


A hírek szerint az embertelenség minisztériuma azt tervezi, hogy szigorítja a közterületi ételosztást. Állítólag a rendelet-tervezet most van közigazgatási egyeztetésen, vagyis a többi tárca is véleményezi a jelenleg még nem publikus javaslatot.

Ha igaz, amit eddig olvastam, akkor a Fidesz az utóbbi évek egyik legnagyobb gaztettére készül. Az ingyen étel osztásából – közterületen – kizárni a civil szervezeteket és a pártokat, olyan mélysége a cinizmusnak, a lelketlenségnek, amely egy európai országban elképzelhetetlen.

A Policy Agenda elemzése szerint napjainkban Magyarországon a lakosság 36 százaléka él a létminimum alatt. A kutatás szerint ez az arány tovább nő, ha a gyermekes családokat nézzük. Körükben minden második ember él úgy, hogy még az élethez szükséges legelemibb szükségleteik kielégítése is szinte lehetetlen. Százezrek tengődnek emberhez méltatlan körülmények között. Megtapasztalhatták, hogy a Fidesz beváltotta választási ígéretét. Nem hagytak senkit az árokparton, páros lábbal, teljes erejükkel belerúgták őket a mély árokba. Kiút számukra nincs. Sokuk számára a halál a megváltás, hisz’ a nyomorban élők korán halnak.

A Fidesz-kormány szerint megszűnt a gyermekéhezés. A valóság azonban borzasztó. Magyarországon a 0-17 évesek 25 százaléka, vagyis minden negyedik gyermek relatív jövedelmi szegénységben él – derült ki az UNICEF jelentéséből. A 18 évesnél fiatalabbak 16 százaléka olyan háztartásban él, ahol egyetlen felnőttnek sincs munkája. Az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adatai szerint van körülbelül 200 ezer gyerek, aki időről időre éhezik, de vannak körülbelül 50 ezren, akiknek minden napjuk így telik. Az óvónők, az általános iskolai pedagógusok sokat tudnának arról beszélni – ha mernének -, hogy hétfőnként hány gyermek megy éhesen az intézménybe.

Abban az országban akarja az uralkodó hatalom szigorítani az ételosztást, ahol a nyomor olyan mélységeivel lehet találkozni, amelyet a luxuskocsival a fenekük alatt milliókból élő fideszes potentátok el sem tudnak képzelni. Nem mintha kíváncsiak lennének rá. Köpnek ők az egészre, a párt számára a szegények csak tehernek számítanak, akikkel mindig gond van. Többségük el sem megy szavazni, akkor meg mi szükség van rájuk. Fulladjanak bele a közmunkába, éljenek meg 47 ezer forintból, tartsanak kecskét. Egy cinikus klasszikust idézzek: “akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. A mélyszegénységben élők fiai nem lesznek jó partik “húsz év múlva” ha jól alakul a forint-euró árfolyama...

ORBÁN A RÉGI EURÓPA PÓTLÉKAKÉNT ÜNNEPLI KÍNA BEVÁSÁRLÓÚTJÁT - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / KÁRPÁTI JÁNOS
2017.11.28.


Több külföldi lap is terjedelmes elemzést szentel a kínai miniszterelnök és a kelet- és közép-európai országok vezetőinek részvételéveltartott budapesti csúcstalálkozóról. A bécsi Der Standard cikke szerint Orbán Viktor miniszterelnök a régi Európa pótlékaként ünnepli Kína bevásárlóútját. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy lényegében nagyszabású infrastruktúra-projektekről és azok finanszírozásáról van szó.

A New York Times és a Washington Post az AP hírügynökség tudósítása alapján beszámol arról, hogy Li Ko-csiang kínai miniszterelnök a kelet- és közép-európai országok vezetőivel tartott budapesti csúcstalálkozón kilátásba helyezte Kína és a térség szorosabb gazdasági együttműködését. A cikk idézte Li Ko-csiang azon kijelentését, hogy Peking az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatok hasznos kiegészítőjeként tekint erre a regionális együttműködési keretre.

A Hszinhua kínai hírügynökség szintén azt emelte ki a világ legnépesebb országa kormányfőjének budapesti beszédéből, hogy Kína és a kelet-, illetve közép-európai térség 16 országa közötti együttműködést „nem geopolitikai eszköznek”, hanem gyakorlatias régióközi kooperációnak kell tekinteni, amely hasznos ösztönzője Kína és az Európai Unió viszonyának.

A pozsonyi Pravda felhívja a figyelmet arra: a kelet- és közép-európai 16-ok és Kína együttműködésének a bővítése egyes bírálók szerint elsősorban Kínának a térségbeli befolyásnövelését célozza. Az érem másik oldala viszont az, hogy nagyon nehéz lenne elvárni a térség országaitól a közlekedési infrastruktúra korszerűsítésére irányuló nagyvonalú kínai ajánlat visszautasítását – véli a szlovák lap.

A bécsi Der Standard terjedelmes elemzést szentel a kínai miniszterelnök részvételével rendezett budapesti csúcstalálkozónak. A cikk szerint Orbán Viktor miniszterelnök a régi Európa pótlékaként ünnepli Kína bevásárlóútját. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy lényegében nagyszabású infrastruktúra-projektekről és azok finanszírozásáról van szó. Az ügy kényes, mert a kínaiak mindent maguk akarnak csinálni.

Építőbrigádjaik hidakat, utakat, vasutakat építenének, bankjaik előfinanszíroznák a költségeket, a fogadó országok pedig mindent fizetnének – olvasható a Der Standardban, kiegészítve azzal, hogy mindez a legkevésbé sem zavarja Magyarország jobboldali populista miniszterelnökét, aki 2010-es hivatalba lépése óta keleti gazdasági offenzívát indított, és akit minden olyasmi fellelkesít, ami kívül esik az Európai Unió szigorú szabályrendszerén – holott az ország 2004 óta EU-tag. Az osztrák lap részletesen ismerteti a főként a balkáni térségben eszközölt, illetve tervezett kínai beruházásokat, és megállapítja: politikai kihívást jelenthet, hogy néhány térségbeli állam gazdasági érdekei szembe mehetnek az unió közösségi szellemével. Erre már volt is látványos példa, így Görögország – ahol a pireuszi kikötő a kínaiaké - ez év júniusában az ENSZ-ben megakadályozta, hogy közös uniós bírálatot fogalmazzanak meg Kína emberi jogi politikáját illetően...

A PEKINGI KACSÁT SEM ADJÁK INGYEN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.11.28.


- Kína azért is jó Orbánnak, mert hepciáskodni tud vele az EU-nál, nagy anyagi előnyöket azonban nem remélhet tőle, merthogy 16 törpe toporog Peking körül

- A nacionalisták előbb-utóbb egymásnak ugranak

- Schilling Árpád: a hatalom megfélemlíti a társadalmat, hihetetlen egzisztenciális és lelki nyomás alatt tartja

Forbes

Az ellentmondásos magyar miniszterelnök a jelek szerint élvezi, hogy heccelheti a nyugati közvéleményt, amikor csak esélyt kap rá. Dörgölőzik Putyinhoz és ő talán az utolsó, aki támogatja a török elnököt az unión belül. Immár legendás hosszantartó küzdelme Soros Györggyel. Ezen a héten azzal piszkálja a Nyugatot, hogy vendégül látja – multiletarális keretben – a kínai miniszterelnököt. Udvarol Kínának egy sor látványberuházás ügyében, ideértve a bizonytalan tervet, hogy legyen együttműködés az egészségügyben, illetve a Budapest-Belgrád-vasútvonal hányattatott felújítását. Utóbbit az előző regionális csúcstalálkozón jelentették be, nagy trombitaszó közepette, 3 éve. Azóta semmire sem jutott, pedig úgy volt, hogy éppen mostanra el is készül.

A magyar részt vizsgálja az EU a tenderszabályok megsértése miatt. A szerb szakasz láthatóan halad, de senki sem tudja, hogy mi lesz belőle a magyar csatlakozás nélkül. De ha meg is épül, nem világos, hogy ki fog utazni rajta. A két főváros között hetente kétszer van repülőjárat, azt is a fehérorosz állami légitársaság tartja fenn. Autóval négy óra alatt lehet megtenni a távolságot, vonattal jelenleg 8 óra kell hozzá. Már elképzelések a nagy kínai tőkeinjekciót illetően szintén igen lassan szöknek szárba. Idáig semmi sem valósult meg abból, hogy Peking finanszírozza Varsó új repülőterét. Egy fityinget sem költöttek el a térség infrastruktúrájának fejlesztésére létrehozott alapból, amelybe a kínai fél állítólag 10 milliárd eurót tett bele. Vagyis Kelet-Európa a 16+1-es formáció keretében sok ígéretet és kevés készpénzt kapott.

Az olyan vezetők, mint Orbán Viktor kezüket-lábukat törik, hogy kínai beruházást csábítsanak magukhoz, és közben bizonyos autonómiához jussanak az EU-val szemben. Peking a csillagokat is kilátásba helyezte nekik, ám ebből semmit sem váltott valóra, mivel feszes a költségvetése és Ázsia fontosabb számára. Európa középső részén továbbra is keveset ruház be, és csupán néhány országban. Idáig álom maradt, hogy Pireusz a kapu lesz a Balkán fejlesztéséhez. Ellenben a mostanihoz hasonló csúcstalálkozók lehetőséget adnak az Orbán-féléknek, hogy hencegjenek Kínával, de mind kevésbé valószínű, hogy bármi kézzelfogható előnyük lesz ily módon. Annyi előny talán származik belőle, hogy jobban látszanak a kínai befektetők számára, akik szemében egyébként jelentéktelen, kicsi piacnak számítanak. Nyugati szakértők folyton tördelik a kezüket, hogy a régiót esetleg kiárusítják Kínának. Orbán esetében ez inkább Oroszországra érvényes, már ha egyáltalán kiárulja az országot. Pekinggel az úgy van, hogy az eddiginél sokkal többet kell költenie, ha tényleg politikai befolyáshoz akar jutni a 16-ok körében...

ÜGYES-BAJOS DOLGAINK

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: DR. SZÜDI JÁNOS
2017.11.28.


2018. január 1-jétől gyökeresen megváltoznak azok a szabályok, amelyek alapján elintézhetjük ügyes-bajos dolgainkat, hivatalos elnevezéssel: hatósági ügyeinket. Új törvény, az általános közigazgatási rendtartás [Rendtartás] váltja fel a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásokról szóló törvényt [hatósági szolgáltatás törvénye], megváltoztatva mindent, amihez eddig “hozzászoktunk”. A két törvény szabályozási filozófiája is eltérő. A hatósági szolgáltatás törvénye kódex, átfogóan szabályoz. Rendelkezéseitől más jogszabály csak felhatalmazása alapján térhet el. Ezzel szemben a Rendtartás számos kérdés meghatározását “mellőzi”. Ágazatonként születhetnek megoldások, kiegészítő szabályok, növelve a rejtélyes megoldások számát.

A hatóság rejtélye

A hatóság dönt az ügyfél jogairól, kötelezettségeiről, eldönti a jogvitát, megvizsgálja, történt-e jogsértés, igazolást állít ki valamely tényről, állapotról, adatot igazol, nyilvántartást vezet. De ki a hatóság? Ez nem derül ki a Rendtartásból: “hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet, önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki.” Mi a különbség a hatáskör gyakorlására történő feljogosítás, és a hatáskör gyakorlására történő kijelölés között? Egyik lehetséges megoldás: a hatáskör gyakorlására feljogosított kijelölhet mást aki a nevében eljár? Vajon a Rendtartás miért nem határozza meg az illetékes hatóságot? A törvény indokolásából megismerhető az ok: “A törvény a hatóság fogalmának meghatározása során … nem részletezi, hogy … a jogalkotó milyen szervezetet és milyen feltételekkel ruházhat fel hatósági hatáskörrel. Ezt a törvény a mindenkori közigazgatás-politika feladatává és felelősségévé teszi, egyedi mérlegelést téve lehetővé a jogalkotónak, és nem állít tételes jogi korlátokat, feltételeket az ésszerű hatáskör-telepítés elé. ….Minderre tekintettel a törvény sem a hatóság, sem a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, sem pedig a felügyeleti szervre vonatkozóan nem tartalmaz mögöttes kijelölést.”

Az ügyfél rejtélye

Ki lehet ügyfél? Az, akinek jogszerző képessége van, illetve az, akinek a terhére kötelezettséget lehet megállapítani? Polgárjogi értelemben az embernek a fogantatás pillanatától kezdődően lehetnek jogai és kötelezettségei, így ügyfél is lehetne. Ügyfél lehetne minden olyan szervezet, amelyet az állam jogképesnek elismer. A Rendtartás nem így szól: “Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti …” Mi a gond ezzel a meghatározással? Hívjuk segítségül a törvény indokolását: a Rendtartás “csupán” annyiban tér el a hatósági szolgáltatás törvényétől, hogy a “…jogos érdek tekintetében – elsősorban jogalkalmazási okokból – egyértelművé teszi, hogy kizárólag az üggyel kapcsolatos közvetlen érintettség jöhet tekintetbe az ügyféli minőség szempontjából.” Így minden ügyben mérlegelheti a hatóság: a hozzáforduló csupán érintett vagy közvetlenül érintett?

Az eljárási képesség rejtélye

Saját ügyében az járhat el, aki cselekvőképes. Polgárjogi értelemben a nagykorú ember cselekvőképes, kivéve ha a bíróság gondnokság alá helyezte. A hatósági eljárásokban a cselekvőképesség ettől eltérhet. A hatósági szolgáltatás törvénye szerint: jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképes – a tizennegyedik életévét betöltött – személyt is megilleti az eljárási képesség. A Rendtartás e körben mást mond: “a természetes személy … akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül.” E változtatáshoz az indokolás nem fűz magyarázatot. Lehetséges, hogy a hatóság minden ügyben és minden ügyfélnél mérlegeli az eljárási képesség meglétét, még akkor is, ha a Polgári törvénykönyv szerint az illető cselekvőképes? Mi a helyzet, ha valaki nem tud eljárni saját ügyében, például a kora miatt? A hatósági szolgáltatás törvénye világosan rendelkezik: “Az eljáró hatóságnak hivatalból kell vizsgálnia az ügyfél eljárási képességének meglétét. Szükség esetén az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.” Nem így szabályoz a Rendtartás: “Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy … is eljárhat.” A kiskorú gyermek törvényes képviselője – kizáró ok hiányában – nem mérlegelhet, köteles eljárni...

VÁRJATOK MEG VELE, ANYA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2017.11.27.



Ma talán sütni fog a nap. Azért talán, mert még csak ébredezik. A konyhaablak alatt kócosan gubbasztó téli jázmin rügyeket nevelget. Talán karácsonyra kibont pár virágot, ahogy szokta. Előbb csak néhány sárga bimbó feslik ki. Hol itt, hol ott érzi úgy egy ágacska, hogy hamarosan itt a tavasz. Pedig még nem, előbb jön a tél. Előbb még keményre fagy az a kapkodós kis virág, de tél végére minden bimbó kinyílik. Olyan lesz, mintha a konyhaablak alatt kelne fel a nap.

Már becsomagoltam a karácsonyt. A fahéj dús illatába bugyoláltam a szeretetemet, a méz édesébe az ölelést, a gyömbér csípős ízébe a humoromat. Ahogy nézem a fiaim tegnap küldött fotóját – szülinapoztak, külön teríték a kutyusnak – átfut a fejemen, hogy borotvát is kellett volna küldeni. Milyen szőrös ez a gyerek, atyavilág! Hogy lehet, hiszen az előbb még a karomban tartottam. Bársonyos volt a bőre, édes az illata. Mentünk valahová – nem tudom már, hová és miért – és egy hirtelen jött vihar lehűtötte a levegőt. Ráadtam a pulcsimat. Emlékszem, földig ért rajta, az ujját rengetegszer vissza kellett hajtani és még úgy is túl hosszú volt.

Ma már nem menne rá a pulcsim. Ma talán már ő venné le a sajátját, hogy betakargasson vele. Ma már nekem kellene visszahajtani a pulóver ujját.

Vigyorognak a fiaim a fényképezőgép – nem, perszehogy okos telefon – lencséjébe, rám emelik a poharat. Minden alkalommal rájuk csodálkozom. Hogy rohant el így az idő, hiszen az előbb, tegnap, vagy talán tegnapelőtt még olyan picik voltak? Még érzem – és talán ez lesz az utolsó, amit érezni fogok majd azon a napon is – az apró kezek érintését az arcomon.

Hirtelen felnőtt férfiak lettek. De ilyenkor, karácson táján megint az én kicsikéim. Messze sodródtunk egymástól földrajzilag, de kicselezzük a sorsot. Csináltunk magunknak egy plusz karácsonyt. Bedobozoltam, már úton van. Apró ajándékok, nagy doboz sütemény (igen, napokon át sütöttem, mint egy jól fejlett hülye), izgulás. Odaér-e időben a csomag és főleg egyben, mert dobálják átrakásnál és ha összetörik a diós keksz, dühös leszek. És ízlik majd amit sütöttem? Tetszenek az ajándékok? Csomagoláskor a réseket rutinosan kitömködtem szaloncukorral. Mert az ott nincsen. Meg mák se és üveges torma se. De van helyette paella, churros, vasárnapi sült és yorkshire pudding.

És van helyette nyugalom, tervezhető jövő, szabadság. Elég baj az, hogy ők onnan nem tudnak küldeni ezekből. Pedig örömmel fizetném a szállítási költséget...


10+1 DOLOG, AMI KLASSZ LONDONBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.11.28.



Londonban sok dolog van, ami klassz, és persze egy csomó, ami nem klassz, ám mivel a legújabb sorozatunk arról szól, hogy mi az, amiért jó abban a városban, országban élni, ahol élsz, most az előbbiekre koncentrálunk. A London Budapest Metró blog szerzői írták meg, mit szeretnek a városban – jöjjön hát az ő szubjektív listájuk.



„Londonra lehet morogni és menekülni innen. Nem egyszer én is megteszem, de nem születhetett volna meg ez a blog, ha ez a város nem lenne mégis egy kimeríthetetlen ihletforrás jó időben, rossz kedvünkben, bármikor. Ha lajstromoznom kell, hogy mi teszi ezt a túlnépesedett, túlárazott, szemétben úszó és penészes várost mégis élhetővé, íme-lá pár ötlet! 
A helyi BKV (TFL, Transport for London) vicces 
Persze itt mindenben van humor, csak tegyenek bele egy-két dilis angolt. Külön mókás, ahogy a hangszóróban kommandírozzák a népet és pirítanak ránk: ,,Emberek, egy kis gesztussal tegyük szebbé a világot és engedjük el a leszállókat” vagy ,,Hangjelzés után kérjük ne szálljanak fel, az a szép sípjel külön e célra lett kitalálva…” vagy ,,This is your Piccadilly line service to Cockfosters. We’re now entering the tunnel of love, so put your phones away and spread the love!”. A plakátjaik is klasszak. 
Thank you, driver! 
Mert a buszon a leszállók néha elkurjantják maguk, hogy Thank you driver! Biztos jól esik a sofőrnek. Gyakran még vissza is köszönnek. 
Life-long learning 
Mert Londonban, s az egész országban, nem szégyen továbbtanulni, karriert váltani, idősebb fejjel beülni az iskolapadba. Nem néznek ki, nem lohasztják le a kedved, hogy Ilyen idősen hová tanulsz? Mire akarod vinni? 25 éves vagy, már tudnod kéne, és hasonló echte ungarische savanyúpofa vágás és pitiánerség. 
Gondolom, azért vannak gyakorlati nehézségei mindennek, de a lényeg: itt lehetnek álmaid, terveid, csak keményen kell dolgozni érte. A Financial Times egyik kolumnistája 57 évesen hagyta ott az egészet, fölcsapott matektanárnak egy iskolában. Imádja. 
Tegnap egy lengyel nő áradozott nekem, hogy ugyan ő tanár, de benevezett egy színészképzőbe, ráment a gatyája is és nincs szabadideje, de boldog. Bol-dog. 
A pub 
Már írtam róla. Bemész, abrakolsz valamit, nézel ki az arcodból és senki nem piszkál. 
A lakosság, pláne az idősebbek, gyakran szólítanak úgy, hogy love, hun (honey) vagy doll. Cukik..."...