2017. december 4., hétfő

RÁKOSI ELVTÁRS SEM SZALÁMIZOTT HATÉKONYABBAN, MINT ORBÁN VIKTOR

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2017.12.04.


Lényegében semmi mást nem kell csinálnia a magyar kormány első emberének, mint rendet tartania a saját pártjában, illetve ellehetetleníteni a külső ellenséget, vagyis az ellenzéki pártokat. Négy hónappal az országgyűlési választások előtt azért tűnik reménytelen vállalkozásnak a Fidesz leváltása, mert Orbán Viktor ügyesen manipulálja az erőviszonyokat kívül és belül. Igazi fordulatra akkor lenne esély, ha a kormányfőbe vetett hit megrendülne a kormánypárton belül, illetve az ellenzék markáns arculattal ellensúlyozná a Fidesz megbonthatatlannak tűnő egységét.

Még azokat a fideszeseket is megvédik a kormány vezető politikusai, akik amúgy védhetetlennek tűnnek. Sőt, olyanokat sem hagynak a politika sztrádája mellett, akik egyébként vetélytársak a párton belül. Köztudott például, hogy Lázár János és Rogán Antal nem igazán szívlelik egymást, ám amikor sokadszor is zűrös ügybe keveredett a propagandaminiszter, a kancelláriaminiszter kiállt mellette. Mondhatjuk, hogy kéz kezet mos, ám sokkal közelebb járunk a valósághoz akkor, ha felhívjuk a figyelmet a tavaszi választások hatalmas tétjére. Ha most hajítanák ki ugyanis valamelyik vezető fideszes politikust a kormánypárt száguldó vonatából, akkor az nem csak annak fájna, aki a vasúti töltésen csattan...

NINCS AZ AZ OKTATÁSI TERVEZET, MELY TÖBBET ÉRNE EGY ZSÁK KRUMPLINÁL, EGY SZEGÉNYSÉGBE SODRÓDOTT TELEPÜLÉSEN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2017.12.04.



...De nem kell Székelyföldig menni a segélyekért, a VI. kerületi önkormányzat ugyanis ingyen tojásokat osztogatott a rászorulóknak. Azonban mielőtt kiosztották volna azokat, szépen becsomagolták, mégis csak jobban néz ki az úgy. A csomagolópapír pedig nem más volt, mint egy Bajkai István, VII. kerületi alpolgármester nevét jelző szórólap. Ő az, aki a Fidesz-KDNP színeiben jövőre indulni fog a a VII. kerületet, valamint a VI. kerület egy részét magába foglaló budapesti választókerületben. Szavazatvásárlás? Ugyan! Bajkai az RTL Klub kérdésére azonnal megmagyarázta: ő azokat a tojásokat a „saját” pénzén vette, jótékonysági célból és fogalma sincs, miért kerültek kiosztásra.

Merő véletlen az is, hogy az ő nevével ékes csomagolás volt minden doboz tojáson. Még véletlenül sem szavazatvásárlás történt, hogy gondolhatunk ilyet? Ő csak segíteni szeretett volna a rászorulókon, hisz ő egy csodálatos ember. Még szerencse, hogy ennyi csodálatos képviselőnk van, akik mindenfajta hátsó szándék nélkül osztanak krumplit és tojást. Mi lenne velünk nélkülük?

Mintegy zárszóként jegyezném meg, az ugyancsak sokszor szavazatvásárlási célt szolgáló szociális faosztást. A tűzifa ára már évek óta meredeken emelkedik, ugyanis egyre nagyobb a kereslet iránta. A magas árak miatt egyre nehezebbnek ígérkezik minden fűtési szezon, azonban a kormány ahol csak tud, segít. A Magyarországon 600 000 háztartásban használatos tűzifát ugyanis önkormányzatok osztják a rászoruló családoknak. Így a választások közeledtével érkeznek azok a fával megrakott teherautók és krumpliszsákoktól duzzadó utánfutók.

Nincs az a tojás vagy krumpli, amit nem adna meg a drága képviselő az ő hőn szeretett választóiért. Aztán ha jól viselkednek – és szavaznak – talán jövőre is kapnak valamit. Kampánystratégia, gazdasági tervek? Minek az, ha a szegényeket kihasználva is választásokat lehet nyerni? Nincs az az oktatási tervezet, mely többet érne egy zsák krumplinál, egy szegénységbe sodródott településen.

Ameddig lesznek olyan családok, ahol egy segélycsomag életet menthet, addig lesz szavazatvásárlás is. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a kormánynak nem célja ennek a rétegnek a valós, hosszú távú megsegítése. Hülyék lennének szavazatokat veszíteni. Sajnos ez nem csak a mostani rendszer bűne, ez az elmúlt évtizedek politikai vezetésének a bűne. Egy bűn, mely talán pusztítóbb bármi másnál.


NEM AZ ÉN POCAKOMBÓL SZÜLETTÉL, DE NAGYON VÁRTUNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2017.12.03.


Nagyon kell szeretnie a gyermekét valakinek ahhoz, hogy azt gondolja: a sajátomnál jobb sorsra érdemes, és mivel én ezt nem tudom neki biztosítani, megkeresem azt, aki tudja – mondja Pálinkás Éva. A Várva Várt Alapítvány titkára szerint egy gyerekről lemondani nehezebb döntés, mint arról határozni, hogy más gyerekét a sajátomként nevelem fel. Hétgyermekes családanya: három vér szerinti gyermeke mellett két örökbefogadott gyerek, nevelőszülői státusban pedig egy testvérpár anyukája.

Hogyan dől el, hogy valaki örökbe akar fogadni?

– Nagyon különböző érzelmi helyzetek váltják ki a szándékot. Az esetek csaknem kilencven százalékában onnan indul az örökbefogadás gondolata, hogy valamilyen egészségi okból nem sikerült teherbe esni, és erre nem is marad esély. De olyan párok is jelentkeznek, amelyeknek van már gyermekük, és szeretnének még egyet, ha máshogy nem megy, örökbefogadással. Akár azért, mert szeretnének segíteni árván maradt gyerekeknek vagy bajba jutott édesanyáknak és kisbabáiknak.

Önöknek a férjével szintén volt már gyermekük, amikor az örökbefogadás mellett döntöttek. Mi volt az indíték?

– Valóban, nekünk három gyermekünk is született, de még mielőtt összeházasodtunk, már akkor megbeszéltük, hogy szeretnénk örökbe fogadni. Fogalmunk sem volt még, hogy nagycsalád leszünk-e, de már a gondolattól öröm töltött el, hogy segíthetünk gyermekeken, akiknek ugyanúgy jár, hogy családban élhessenek, mint mindnyájunknak.

Volt valamilyen traumatikus élménye, amely ezt a vágyat erősítette?

– Nem tapasztaltam még csak megközelítőleg sem olyan különleges családi helyzeteket, mint amikkel mára találkoztunk. Nagy törés egy ilyen döntés az örökbe fogadó, az örökbe adó szülőknek, ahogy a gyermekeknek is. A veszteségérzetet minden szereplő átéli. Az a későbbi szülő is, aki önmagát nem örökíthette tovább. Ő lehet, hogy túl van több inszemináción vagy lombikprogramon, a kudarc, sok esetben a gyász terhével. Ezt elfelejteni persze nem lehet, de nagyon fontos, hogy fel tudja dolgozni, mielőtt belevág az örökbefogadási procedúrába. Elengedhetetlen, hogy a szülők nyitottak legyenek a kisgyerek felé, akit a családjukba kapnak...

HOGYAN LEGYÜNK DIKTÁTOROK EURÓPA KÖZEPÉN? - ONLINE KÖNYV 6. RÉSZ

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok földje
2017.12.04.


Hajtsuk rabigába a betűk világát is

Előző rész itt.

A médián belül kezeljük külön a betűk világát – akár hagyományos papír alapon, akár elektronikusan is történik a hírszolgáltatás, az írott sajtó fogyasztói általában magasabban iskolázottabbak, mint az átlagos rádióhallgatók vagy tévénézők, hiszen legalább olvasni tudnak. Azt az építőipari segédmunkást, akinek csak arra kell az újság, hogy reggelizés közben bámulja a lapban lehozott napi meztelen nőt, illetve azt a háziasszonyt, aki csak a horoszkópjára és a legtrendibb vacsoramenükre kíváncsi, azt már levadásztuk a rádióval és az esti, végletekig bulvárosított tévéhíradóval, velük tehát ebben a témában nem kell foglalkoznunk.

Célunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb sajtóterméket vonjunk ellenőrzésünk alá, illetve azokat, amelyek esetében ez valamilyen okból nem sikerül, szimplán lehetetlenítsük el. Nyílt cenzúra szóba sem jöhet, hiszen demokratikus európai állam vagyunk, nem pedig holmi fekete-afrikai vagy közép-amerikai diktatúra. Finomabb módszerekre van szükségünk, hasonlóan az elektronikus médiához. Például:
  • korlátozzuk a sajtómunkások információhoz jutását, pl. tiltsuk ki őket sajtótájékoztatókról, rejtsük el vagy tegyük kereshetetlenné a kötelezően nyilvánosságra hozandó információkat,
  • a számunkra legkényesebb területeken ne csak korlátozzuk, hanem egyenesen tegyük lehetetlenné az információ elérését. Állítsunk fel mennyiségi korlátokat azzal az indokkal, hogy újságírók nem zaklathatják feleslegesen a hivatalokat és intézményeket, határozzunk meg gigantikus összegeket az információk képi megjelenítésének ellentételezésére fénymásolási díj, stb. formájában, ragasszunk minden piti ügyre nemzetbiztonsági matricát szigorúan titkos felirattal, ha pedig jogerős bírósági ítélet alapján mégis ki kell adnunk az iratokat, akkor terrabájt mennyiségű, véglegekig összekuszált, kereshetetlen és a szokásos módszerekkel rendezhetetlen adatmennyiséget öntsünk a nyakukba. Végső esetben jogerős bírósági ítélet ellenében is tagadjuk meg az adatok kiszolgáltatását, ha úgy érezzük, jobban járunk az időhúzással, mint az érzékeny információ napvilágra kerüléssel.
  • kényszerítsük pereskedésre mondvacsinált indokokkal az újságokat és akasszunk annyi sajtópert a nyakukba, amennyit csak sikerül, valamint érjük el azt is, hogy a bíróság nagy összegű büntetésekkel és kártérítésekkel suhintsa a cégeket remélve, hosszabb távon anyagilag is ellehetetlenítjük az adott sajtóorgánumot,
  • tiltsuk be a közterületi és lesifényképezést, valamint tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy csakis olyan fotók jelenhessenek meg a sajtóban, amelyet mi jóváhagyunk. Ne hagyjuk, hogy bizalmasainkról olyan életképek jelenjenek meg, amelyeken épp kokaint szippantanak vagy drága üdülőhelyen villognak a Ferrarijukkal, a közszereplő fogalmát pedig értelmeztessük a lehető legszűkebben, így mindössze egy maroknyi beosztottunkra koncentráltathatjuk az ellenzéki média fotósainak figyelmét.
  • csatornázzuk át a reklámbevételeket a kormánypárti lapokhoz és sújtsuk szankciókkal azokat a vállalkozásokat, akik nagyobb összegeket költenek ott, ahol mi nem szeretnénk,
  • részesítsük előnyben a kormánypárti sajtót burkolt állami támogatásokkal, például reklámmegbízások illetve kiparancsolt intézményi előfizetések formájában,
  • a háttérből strómanokon keresztül támogassunk látszat-ellenzéki újságokat, ezzel tompíthatjuk és jelentősen felhígíthatjuk a sajtóban megjelenő kormánykritikákat,
  • uszítsuk rá az ellenzéki sajtócégekre az adóhivatalt, tiltsuk le a nemzetközi támogatásaikat, illetve bármilyen külföldi támogatás esetén bélyegezzük a szerkesztőségeket külföldi ügynöknek, liberálisnak, hazaárulónak valamint a nemzet ellenségének, hozzunk diszkriminatív törvényeket ellenük és tartsunk rendszeresen sajtótájékoztatót is figyelmeztetve a nagyközönséget, hogyan manipulálják őket a liberális világszintű összeesküvés hazai polipkarjai,
  • elektronikus megjelenés és kommentelhetőség esetén szabadítsunk trollhadsereget a posztokra (a közösségi oldalakon is) és ziláljuk szét a normális mederben folyó vitát valamint szítsunk ellentétet az egyébként békés olvasók között,
  • a kommentek tartalmáért vonjuk felelősségre a sajtótermék kiadóját és szerkesztőségét, indítsunk polgári peres ügyeket, követeljünk bírósági úton nagyösszegű kártérítéseket ezzel is ellehetetlenítve a lapokat,
  • indítsunk büntető eljárásokat becsületsértés, rágalmazás, stb. miatt pénzbüntetés, közmunka vagy szabadságvesztés kilátásba helyezésével.
A bulvármédiát se kíméljük...

ITT AZ ORBÁN-REZSIM EDDIGI LEGKEMÉNYEBB REPUBLIKÁNUS KRITIKÁJA

KAPITALIZMUS BLOG
Szerző: Kapitalizmus blog
2017.12.04.


...Kedves Miniszterelnök Úr!

Azért írom ezt a levelet, mert foglalkoztat annak az országnak a múltja, jelene és jövője, ahol születtem és felnevelkedtem. Amerikai állampolgárként is mélyen aggasztanak a folyamatosan romló magyarországi körülmények, és az Ön nemtörődöm külpolitikája, amit a NATO, az Európai Unió és az egész magyar nemzet alapvető érdekei ellenében folytat.

Diákévei alatt Ön bírálta és tevékenyen ellenezte a kommunista párt diktatúráját, jelentős szerepet játszott a Fiatal Demokraták Szövetségének megalapításában. Az az emlékezetes beszéde, amit Nagy Imre és az 1956-os forradalom többi mártírja újratemetésén mondott el, amelyben követelte a szovjet Vörös Hadsereg Magyarországról való azonnali kivonását, azt követően pedig szabad választások megtartását, hozzájárult a rezsim 1990-es összeomlásához. Az 1990 tavaszi választásokon Önt beválasztották a parlamentbe, és az ellenzékben építő szellemben irányította pártját.

Antall Józsefnek, a szabad Magyar Köztársaság első miniszterelnökének az idő előtti halála után Ön azt a politikai szempontból célravezető döntést hozta, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségét „Polgári Párttá” alakította át, és ezzel kiengedte a nem létező magyar etnikai felsőbbrendűség palackjából az önpusztító nacionalizmus szellemét. Megnyerte az 1998-as országos választásokat. Bár pártja csak a szavazatok 42 százalékát kapta, Ön „a győztes mindent visz” politikájának útjára lépett, ami szégyenletes korrupcióhoz és a kormányzás felháborító melléfogásaihoz vezetett.

Ennek megfelelően, 2002-ben a választók elutasították Önt és pártját. Ellenzékben töltött nyolc éve alatt Ön utcai zavargásokat és a törvényesen megválasztott kormány elleni más erőszakos megmozdulásokat szervezett. Teljes körű ellenállást hirdetett, és nem volt hajlandó látogatni a parlamenti üléseket. Ezzel Ön elhárította magáról a demokratikus ellenzék vezetőjének szerepkörével járó felelősséget, pártját és önmagát a magyar politika nagy mértékben romboló jellegű erejévé tette.

Ön és pártja 2010-ben abszolút parlamenti többséggel visszakerült a hatalomba. Az egypárti állam vezetőjeként ugyanazt a romboló utat folytatta, amelyen ellenzékben járt. Politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és erkölcsi vétkeinek sora köteteket töltene meg, ha felsorolnánk. A leginkább destruktív politikai, gazdasági és erkölcsi bűneit azonban ki kell mondani. Önnek valós lehetősége volt arra, hogy mindhárom hatalmi ág – különösképpen az igazságszolgáltatás – függetlenségének tiszteletben tartásával modellértékű európai demokráciát mutasson fel a világnak.

Ehelyett Ön feltalálta az „illiberális demokrácia” fogalmát, ami csak azt mutatja, hogy Ön nem érti, miről szól a demokrácia. Eszeveszett arroganciájával szertefoszlatta az elmúlt negyedszázad politikai reformjait, és a kirekesztő nacionalizmus mérgező ideológiáját tűzte zászlajára. Annak érdekében, hogy a magyar kizárólagosság ostoba tanát hirdesse, Ön most azon van, hogy olyan alázatos nemzedéket neveljen ki, amely biztosan nem fogja megállni a helyét a globális versenyben.

A gazdaságot illetően Ön szintén félreérti, miről szól a kapitalizmus. Amit létrehozott, az az „államkapitalizmus” korrupt formája. Leginkább Houdini-gazdaságként lehet leírni, amelyben mind az üzleti magánszférát, mind a termékek elosztását Ön és segítői ellenőrzik. Azzal, ahogyan előnyben részesíti a kedvenceit, miközben kizárja azokat, akik nem fogadják el a „fizess, hogy játszhass” játékát, ugyanazt a gazdasági modellt hozta vissza, ami Mussolini fasiszta államát, Hitler nemzetiszocialista birodalmát és Sztálin gulággazdaságát jellemezte.

A közmunkára való erős hagyatkozással olyan kvalifikálatlan munkára fogott alsó néposztályt alakított ki, amely teljességgel az Ön kormányától függ. Ez az alsó néposztály, amely a munkaerő egyharmadát öleli fel, sem gazdasági, sem politikai értelemben nem tekinthető szabadnak. Az Ön és haverjainak kielégíthetetlen korrupciós étvágya lerombolta az egészségügyet és az eddig kiváló magyar oktatási rendszert.

A külpolitikában Ön az Európai Unió politikai prostituáltjává vált. Miközben az Európai Unió pénzügyi hozzájárulásai biztosítják a gazdaság felszínen tartásához szükséges létfontosságú forrásokat, Ön napi rendszerességgel támadja Brüsszel „birodalmi uralkodását”. A szomszédos országok magyar kisebbségeit politikai sakkfiguraként használja, és megpróbálja rasszista, etnikai vonalak mentén megosztani az Európai Unió tagállamait. Eközben látványosan nyitott Vlagyimir Putyin orosz elnök felé, annak érdekében, hogy igazolja saját diktatórikus rezsimjét.

Végezetül: nárcizmusából és megalomániájából kiindulva Ön eltávolodott Magyarország és Európa politikai, társadalmi és erkölcsi ideáljaitól. Ehelyett az „illiberális demokrácáját”, valamint romlott gazdasági eszméit hirdeti. Nem ezekért az értékekért választotta meg Önt a magyar nép. Nem ezek az eszmék lebegnek a magyar nép szeme előtt. A magyar nép igazi demokráciát és gazdasági szabadságot akar. Ezeket a realitásokat ugyanakkor Ön nem ismeri el. Beteg egója despotikus jellegű és morálisan kiüresedett államért kiált.

Ön cserbenhagyta saját népét. Népének – ha újra szabadon akar élni, gondolkodni és álmodni egy jobb jövőről – abban kell reménykednie, hogy Ön gyorsan távozni fog hivatalából...

Miklos K. Radvanyi

VISSZAMÉSZ ODA, AHONNAN INDULTÁL

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2017.12.04.


A kerekesszékesek többségének a lakhatás egy soha véget nem érő bizonytalanság. Nem tudhatják, hogy az ország melyik részében lesz majd az intézmény, ahová éppen költözhetnek. Jó bentlakásos otthonból nagyon kevés van, aki végül bekerül egybe, az legszívesebben élete végéig maradna is. Bizonyos idő után azonban menni kell, és az út gyakran az elfekvőként szolgáló szociális otthonba vagy haza, a kis faluba vezet. 

A költözéssel együtt pedig nagyjából mindent elveszítenek: munkát, társaságot, kezdhetnek mindent az elejéről.

Hajninak és Szilvinek még nagyjából egy hónapig van hol laknia, év végén aztán el kell hagyniuk eddigi helyüket. A két fiatal nő kerekesszékben ül, és az elmúlt öt évet a II. kerületi Marczibányi téri Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában, illetve annak gazdagréti lakóotthonában töltötték. Nagyon szeretnek itt élni, úgy érzik az intézménybe bekerülve valóban rehabilitálódtak: munkájuk lett, szórakozni járnak, van szociális életük. Kinyílt előttük a világ – ahogy ők mondják.

Az intézetet azonban szabályok kötik, nagyon sokan szeretnének bekerülni, hosszú a várólista, így legfeljebb 3 plusz 2 évig lehet itt lakni. A két fiatal nő ezt teljesen megérti, nem is haragszanak senkire, régóta tudják, hogy egyszer menniük kell. A probléma sokkal inkább az, hogy nincs igazán hova. Azt szinte kizártnak tartják, hogy sikerül még egyszer ilyen jó helyet találniuk, a normálisabb intézményekben végeláthatatlan a várólista, kevés a lakóotthon, a rendszer több, mint 90 százalékát a szociális otthonok teszik ki, ahová nem igazán vágyik se Szilvi, se a többi, hasonló cipőben járó beszélgetőtársunk...

MAGYARORSZÁGON MÁR A SZÜLETÉSKOR ELDŐL, MIRE VAN ESÉLYE EGY GYEREKNEK AZ ÉLETBEN

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2017.12.14.


A 444 írt hosszú cikket a családtámogatások alakulásáról a Fidesz kormányzat alatt. Ebből kiderül, hogy bár sokkal több pénz van családtámogatásra mint korábban, de ez sokkal egyenlőtlenebbül oszlik el, és durván a legtehetősebbek kapják a legtöbbet a magyar államtól...

...Két dolgot érdemes még ehhez az adatsorhoz, és a 444 kiváló cikkéhez hozzávenni. Egyrészt azt, hogy a szegénységbe való születés nagyon nagy eséllyel szegénységet termel újra. A még meg sem született gyerek már most kevesebb eséllyel indul az életben, ha a szülei szegények, ha pedig az állam ezt az egyenlőséget nem csökkenteni próbálja, hanem az állami támogatásokkal még növeli is, brutális különbségek alakulhatnak ki, már születéskor, gyerek és gyerek között.

Másrészt, ha megnézzük a jövedelmi tőke hogyan oszlik el az országban, azt láthatjuk, az ilyen egyenlőtlenségek területi szinten is egyre durvább különbségeket hoznak létre az országon belül. Hiszen már most is Északnyugat Magyarország, és Budapest kiemelkedik az országból a gazdasági tőke szempontjából.

Márpedig az ilyen egyenlőtlenségek, nem csupán a gazdaságnak tesznek rosszat, hanem durva társadalmi problémákat is létrehoznak hosszú távon, amit érdemes megelőzni.


ITT OLVASHATÓ

ORBÁN SAJTÓSA SZERINT SIMICSKA KÉTSÉGBEESETT, REMÉNYTELEN EMBER

MÉRCE
Szerző: CSARNÓ ELLA
2017.12.04.


A miniszterelnök az ország és a magyar emberek számára fontos kérdésekkel foglalkozik. Egy reménytelen helyzetben lévő ember kétségbeesett nyilatkozatait, aki 2015 februárjában és azóta többször is nyomdafestéket nem tűrő szavakkal beszélt Magyarország miniszterelnökéről, nem kívánjuk kommentálni.”

– válaszolta az Indexnek Orbán Viktor sajtófőnöke, mikor Simicska Lajos múlt heti interjújára kértek reakciót a miniszterelnöktől. A volt Fidesz-oligarcha az RTL Klubnak adott több mint 20 perces interjút, amiben több ízben is hazaárulónak, diktátornak, despotának nevezte Orbán Viktort, és leniemandozta Mészáros Lőrincet. Az interjúról hosszabban, pontos idézetekkel itt írtunk.

Simicska részleteket árult el három évvel ezelőtti összeveszésükről Orbánnal. Azt nyilatkozta, hogy már egy ideje rossz szemmel nézte a Fidesz politikai célkitűzéseit, de egy választások utáni beszélgetésnél telt be nála a pohár, mikor állítása szerint Orbán felvázolta az RTL Klub megvételének tervét, amit a Roszatom (az orosz atomenergetikai ipart összefogó és felügyelő szerv, ami elnyerte a Paks 2 megépítését) segítségével tervezett lebonyolítani. Simicska most ezért hazaárulónak nevezte a miniszterelnököt...

SIMICSKA ORBÁNNAK: ÉS AKKOR IT CLOSING

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Föld S. Péter
2017.12.03.


...Azt követően mondta ezt Lajos Orbánnak, amikor utóbbi kifejtette neki, hogy miképp fogja felszámolni Magyarországon a jogállamot. Miként készül eltiporni a szólásszabadságot, hogy ne legyen olyan hely, ahol megírják, elmondják, vagy megmutatják, hogy tolvajok vezetik az országot.

Simicska állítása szerint az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Orbán közölte vele: megveteti a Roszatommal az RTL Klubot.

Nem azt mondta, hogy de jó lenne, ha a Roszatom megvenné a tévécsatornát, hanem azt, hogy megveteti velük. Érezzük meg a különbséget: utóbbi nem óhaj, vágyálom, hanem kijelentő mód. Azt jelenti, hogy aki ezt mondja, olyan helyzetben van, hogy mondhat ilyet. Odaszól a Roszatomnak, esetleg Putyinnak, gyerekek, kellene nekem ez az RTL Klub. Még nem tudom, mi a tervem vele, lealjasítom, mint a TV2-t, esetleg bezárom, mint a Népszabadságot.

De vegyétek meg, mert momentán nincs rá pénzem. Lenne, de annak egy része Mészáros Lölőnél van kihelyezve. Garancsi Istvánnál, Vajna Tímea férjénél, a saját lábon álló vejemnél.

Próbálom elképzelni a két férfit, amint ülnek valahol és nézik egymást. Simicska azt mondta erről a találkozásról, hogy amikor Orbán kifejtette neki, mit akar, azt gondolta magában: Ez nem biztos, hogy normális.

Hogy Orbán mit gondolt, talán nem tudjuk meg soha. Ha mondaná, akkor sem lehetnénk biztosak abban, hogy igazat mond. De nem is mondja, mert nem áll szóba senkivel. Legújabban a közrádióban az őt kérdező mikrofonállványt is lecserélték – korszerűbbre, megbízhatóbbra. Pedig alkalmas volt az is, de lett nála jobban megfelelő.

Nem tudni, hol találkozott a két férfi: Orbán felcsúti dácsájában, vagy egy világtól elzárt, nagyon elegáns étterem különtermében. Vagy, valahol máshol, talán Simicska valamelyik birtokán futottak össze.

Vajon akkor sejtették-e, hogy ez lesz az utolsó találkozásuk? Vajon tényleg ez volt az utolsó találkozásuk?

A ZAKLATÁS FENOMENOLÓGIÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2017.12.01.


A világot sokkolta a zaklatási ügyek médiát elöntő sokasága. Az élet rendezettnek tűnő állapota mögül tömegével bukkantak elő a kiszolgáltatottság és az azt kihasználó kontrollálatlan erőszak esetei. A dologban az a legkülönösebb, hogy a zaklatás – az akarat tolakodó, másokra tekintettel nem levő, személyiséget sértő és végül erőszakba torkolló érvényesítése – sokáig az élet része volt. Olyannyira, hogy szinte észre sem vettük a szemünk előtt lezajló történéseket. És egyszer csak az emlékezet mélyéről előbukkantak a velünk vagy szeretteinkkel történtek. A felmérések szerint a magyar nők kétharmadát, a férfiak felét zaklatták már élete során, és a helyzet az EU-ban sem sokkal jobb.

E különös vakság egyik magyarázata: az előbukkanó eseteket – például Jimmy Savile angol televíziós személyiség viselt dolgait – kivételnek tekintették. A vakság fontosabb oka, hogy a társadalom sokáig két, egymástól élesen elválasztott részre – a magas státuszúakra és magas hatalmi helyzetűekre, illetve alacsony státuszúakra és gyenge hatalmai helyzetűekre – szakadt. Akik fent voltak, megszokták: „nekik jár”, „nekik szabad”. A többség számára, akik lent voltak, egyedül a tanult tehetetlenség – a beletörődés és a tűrés – biztosította a túlélést. Ám fokozatosan szélesültek az egyén jogai, bővültek a szabadság körei, és intézményesedett a demokrácia. A hétköznapok konszolidáltabbak, a munka világa és a hatalom egyre szabályozottabb lett. Az önző és másokra tekintettel nem levő akarat érvényesítése mindinkább beleütközött a törvények korlátaiba. Az esélyhez jutás (a megrendelés és előléptetés), a „jutalmak” (a járandóság és a lakáskiutalás), a támogatások (szociá­lis segély, a képzés vagy az álláslehetőség) átlátható szabályok szerint és nyilvános versenyben dőltek el.

Az élethelyzetek azonban bonyolultabbá is váltak, ami nehézzé tette a szabályozást. Így a külső – törvényekkel szabályozott – és a belső – ösztönök vezérelte, intim – szféra között kialakult egy különös „szürke zóna”. Ebben a „szürke zónában” a helyzetek változékonysága és szabályozhatatlansága miatt a kapcsolatba kerülők szándékai és vágyai egy alkufolyamat keretében hangolódtak össze. Az eltérő státuszok és hatalmi helyzetek e szabályozatlan világában az érdekérvényesítés a felek szándékait kifejező gesztusokból, akaratára utaló jelzéseiből kiformálódó „játszmává” vált. Erre a tényre már a pszichoanalízis klasszikusai – különösen Jung – rámutattak. Végül E. Berne kutatásai nyomán ezek az emberi játszmák a társas kapcsolatok értelmezési modelljévé váltak, mint az egymásra válaszoló lépések, gesztusok, jelzések és akciók – többnyire kiszámítható végkifejlethez vezető – lépéssorozatai. (E. Berne: Emberi játszmák. Háttér Kiadó, 2013)...

GYEREKBARÁT KÓRHÁZAK: ERRE A NÉGY DOLOGRA VAN MINDENKÉPPEN SZÜKSÉG EGY KÓRHÁZBAN

TÁRSASÁG A SZABADSÁGJOGOKÉRT
Szerző: FERNEZELYI BORBÁLA
2017.12.04. 


A szülő és a gyerek együtt lehessen!

Az első, és legevidensebb szempont, hogy lehetővé teszik-e, támogatják-e a kórházi osztályon, hogy a szülő a gyerekével maradhasson, amikor csak szeretné. Ebbe beletartozik az is, hogy a lehetőségeikhez mérten segítik-e azt, hogy a szülő kulturált körülmények között tölthesse bent az éjszakát. Van-e lehetőség arra, hogy fekvőhelyet kapjon, vagy otthonról hozott fekhelyet (matracot) használjon? Esetleg étkezést is kaphat? És kell-e mindezekért fizetnie? Fontos szempont még, hogy a vizsgálatok, apróbb beavatkozások (pl. vérvétel) közben a szülő a gyermekkel maradhat-e, adott esetben a kisebb gyermeket az ölében tarthatja-e, vagy foghatja-e a kezét. A műtétet végző osztályoktól azt is megkérdeztük, hogy az altatásig, illetve az ébredéskor a szülő a gyermek mellett lehet-e, illetve a nem altatásban végzett beavatkozások közben a szülő a gyermek mellett tartózkodhat-e. A 67 kórházból 40 válaszolt a feltett kérdésekre zömében igennel, 19 kórháznál elfogadhatóak a feltételek és 3 intézmény esetében tapasztaltuk azt, hogy alapvető hiányosságok vannak...

A HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉS ÉS A ZUMBA

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2017.12.02.


A hatalommal nem csak a hatalmasok élnek vissza, hanem mindenki, aki a pozícióját és tudását mások kárára, önös érdekei, önvédelme érdekében használja. Természetesen minél nagyobb a hatalom, amellyel visszaél valaki, annál nagyobb károkat tud okozni.

Ha a gyalogos, aki az átkelőhely biztonságát arra használja, hogy az autóst minél tovább feltartóztassa, és nem más okból csak a kis hatalmának átélése miatt halad át lassan, kis bosszúságot, kis kárt okoz. Amikor a kőműves a munkájáért jelentősen nagyobb összeget számol fel a megrendelőnek, mint amit az megér, kihasználja a vevő hozzá nem értését, már komolyabb anyagi kárt jelenthet. Ugyanez a helyzet minden vevő-eladó pozícióban. (Nem is könnyű meghúzni a határvonalat, hogy mi a tisztességes és a tisztességtelen előnyszerzés.) Amikor viszont egy ország vezető erői élnek vissza a hatalommal, az nagyon jelentős károkat okozhat, hiszen így egy egész népnek árthatnak, amely bizalmat szavazott egy politikai erőnek.

Aki bizalmat ad, az hatalommal ruház fel. Ilyen minden választás, vevő-eladó helyzet, a szakemberek megbízása, valamint a szerelem és a barátság is. A kisgyerekek szüleik felé (legalábbis kezdetben) nem tudnak másképp fordulni, mint bizalommal, ez nem választás kérdése. Másképp létrejövő bizalom a hírnév, amellyel szintén már sokszor visszaéltek. Vannak olyan helyzetek is, amikor valakinek a pozíciója jelent hatalmat. A fenti gyalogos is a helyzetéből adódó előnyével él vissza. Amikor egy főnök zaklatja a beosztottját szintén a pozícióját használja ki nem megengedett módon. Ugyanez a helyzet, ha egy koordináló-irányító helyzetbe emelt vezető személy vagy intézmény etikátlan, szakmailag köztudottan elfogadhatatlan elvárásokat állít az általa irányítandó személyek, intézmények elé...

KETTÉSZAKADT A MAGYAR CSALÁDPOLITIKA: A TEHETŐSEBBEKRE ÖNTIK A PÉNZT, A SZEGÉNYEBBEKET EGYRE INKÁBB MAGUKRA HAGYJÁK

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2017.12.04.


- Komolyan átalakult a magyar családoknak járó támogatások rendszere az elmúlt években, de a változtatások mértékéhez képest mégis kevés szó esik minderről. A magyarázat részben az lehet, hogy a kormány nem felszámolta a korábbi rendszert, hanem egyes elemeit engedte lassan elhalni, míg másokat erőteljesen támogatni kezdett. 

- A változtatások nem egyformán érintik a magyar családokat: a jobb helyzetben élők rengeteg pénzt kapnak az államtól, míg a szegényebb családok még inkább leszakadnak, nekik egyre kevesebb jut a támogatásokból.
- Ezek a folyamatok egy egyre jobban szétszakadó társadalomhoz vezetnek, melyben a jobb módú emberek sem fogják jobban érezni magukat.
- Közben azt is látni, hogy bár még előfordulnak a „nőknek otthon a helyük” jellegű megszólalások a Fidesz környékén, de az intézkedések szintjén végbement egy fordulat, és a kormány egyre érdekeltebbé vált az anyák munkavállalásában.
- Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szikra Dorottyával, az MTA TK Szociológia Intézetének tudományos főmunkatársával.

Ha azt nézzük, hogy GDP-arányosan az egyes országok mennyit fordítanak a családok támogatására, akkor Magyarország az Európai Unió élmezőnyében van: nálunk a GDP 3,57 százaléka megy el családpolitikai célokra, míg ez az arány a régióban Ausztriában 2,6 százalék, Szlovákiában 2 százalék, Lengyelországban pedig 1,61 százalék.

Ennyiben igazak azok a kormányzati állítások, hogy nálunk nőttek az ilyen típusú kiadások, illetve hogy a régióban mi költünk legtöbbet ezekre a célokra. De Szikra Dorottya szerint a teljes kép megértéséhez azt is meg kell néznünk, hogy ezek a támogatások milyen elemekből állnak össze, kiket céloznak, milyen családokat érnek el.

A 2010 utáni kormányok szociálpolitikai intézkedéseiről legutóbb 2014 őszén beszélgettünk Szikra Dorottyával. Akkor az MTA kutatója azt állította, hogy nagyon nehéz a Fidesz-kormány intézkedéseit egy egységes szociálpolitikai keretben értelmezni, de ha létezik egy markáns irány ebben a diffúz rendszerben, akkor az a szegények büntetése.

A beszélgetésünk óta eltelt több mint három év nem hozott komoly szociálpolitikai fordulatot Magyarországon, viszont az azóta megszilárduló változtatásokról ma már jobban lehet látni, hogy milyen társadalmi hatásuk van.

Hogy az elmúlt évek történéseit megérthessük, érdemes a családpolitikai célokra szánt kiadások alakulását áttekinteni. Családpolitikai kiadásnak szokás tekinteni minden olyan költségvetési ráfordítást, ami kifejezetten a gyerekes családokat célzó szakpolitikákhoz tartozik. Ide szokás sorolni a készpénzes ellátásokat, a különféle szolgáltatások biztosítását, a természetbeni juttatásokat és a családi adókedvezmény biztosítását is:...

A KIÉHEZETT KECSKEBAK ÉS A KÁPOSZTA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DEBRECZENI JÓZSEF
2017.12.04.



Debreczeni József megírta 15. könyvét. Az Orbán–rezsim 2010-20?? a napokban került a könyvesboltokba.

- Ez lenne a borító?

- Igen, amikor Varsóban kiadták a Viktor Orbán című könyvemet, brutálisan jó címlapot raktak rá, s akkor eldöntöttem, ha írok a rezsimről, ez lesz a címlapja.

- Hányadik könyve ez?

- A tizenötödik, ha a Bibó-breviáriumot nem számolom. Ez kissé vastagabb a legutóbbiakhoz képest, a részletes kronológiával és a névmutatóval 370 oldal.

- Amikor 2009-ben megjelent az Arcmás, sokan morogtak, hogy Debreczeni túloz, Orbán Viktor nem bonthatja le a demokráciát. Aztán bekövetkezett. Milyen érzés Kasszandrának lenni?

- 2008-tól, az úgynevezett „szociális népszavazás” és a világgazdasági válság után nem volt számomra kérdés, hogy kétharmada lesz a Fidesznek. És az sem, hogy addigi pályafutása, szavai és tettei alapján mit kezd a hatalommal Orbán. Nekem semmilyen jóstehetségem nincs. Viszont csodálkoztam, hogy nálam értelmesebb, tájékozottabb emberek miért nem látják, mi történik majd, ha a nyolc éve éhező kecskebak végre megkaparintja a káposztát.

- 2010-ben sokan mondták, egyáltalán nem baj, ha kétharmada lesz a Fidesznek, mert végre stabil lesz a kormányzás. Utólag nem győztek bocsánatot kérni.

- Azért nem vitték túlzásba. Amúgy még annál is durvább lett a rezsim, mint amilyennek gondoltam. Abban biztos voltam, hogy a két világháború közötti parlamentarizmushoz hasonló hegemonisztikus hatalmi erőtér fog kiépülni. Lesz egy megingathatatlan kormánypárt, és lesz egy megosztott, minden téren hátrányos helyzetű ellenzék, amely – konszolidált viszonyok esetén – nemigen tudja veszélyeztetni a hatalmat. Ám ezen túl megdöbbentő volt tapasztalni, ahogy a politika és a csak rablásnak nevezhető anyagi haszonszerzés összenő. Hogy az államhatalmat ilyen méretekben, üzemszerűen, gátlástalanul használják a közjavak, sőt a magánjavak kisajátítására. Az a gyűlöletpropaganda pedig egészen szürreális, ami 2014 után bontakozott ki. Pedig voltak, akik azt hitték, hogy a 2014-es újabb kétharmad megnyugtatja Orbánt, és valamiféle konszolidáció következik, mint a Kádár-rezsimben, 1963 után. De erről szó sincs, épp ellenkezőleg.


- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, tudnunk kell, hogy mit akarunk legyőzni. Ön mire jutott?

- Könyvem egyfajta kézikönyv. Eseménytörténet, tematikus csomópontokkal és elemzésekkel. A végén pedig kvázi a tudományos munkák metódusa szerint igyekeztem kritikailag elemezni az Orbán-rezsimről szóló interpretációkat. Az abszolút apológiáktól – Tellér Gyulától és Lánczi Andrástól – a megvilágosító erejű értelmezéseken át – itt elsősorban Kornai Jánosra és Szilágyi Ákosra utalok – a legradikálisabb opponens véleményekig, Magyar Bálintig és Ungváry Rudolfig. Az utóbbiak szerintem túlzó látleleteit érdemben vitatom, noha számos tekintetben igen hasznos és érvényes leírását, illetve elemzését adták az Orbán-rezsim működésének, különösen Magyar Bálint és igen kvalifikált, népes szerzői köre. A könyv utolsó fejezetében pedig a mindezek nyomán is összegzett saját értelmezésemet vázolom föl a rezsim karakteréről.

- Akkor hát, miben élünk?

- A hatalmi képlet nyilvánvaló: nem hogy liberális demokráciáról, hanem demokráciáról sem lehet beszélni. A demokrácia díszletei között önkényuralom érvényesül. A Kornai nevéhez kötődő meghatározást, az autokráciát – amelyet magam is régóta használok – annyiban tartom finomítandónak, hogy itt többről van szó, mint egy olyan látszatdemokráciáról, amelyből teljesen kiiktatnák a demokrácia alapvető kritériumát, a kormányzat választások útján való leváltásának esélyét. Ezen fölül is: ez a rendszer kifejezetten egyeduralmi. A Kornai-féle autokráciafogalom ráillik a dualizmus korára és a Horthy-korszakra is, ám ezek egyikében sem érvényesült afféle egyszemélyi uralom, amely az Orbán-rezsim sajátja. Ennek az uralomnak pedig az a logikája, hogy egyre zártabb lesz és halad a nyílt diktatúra felé...

NEM TE VAGY A HIBÁS!

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2017.12.03.



Az alábbiak szerzője természetesen nem én vagyok, hanem egy hosszú évek óta Svájcban élő énekes ismerősöm, Kovách Anna. A kiemelések tőlem származnak.

“Már egy jó ideje pörög ez a szexuális zaklatás téma. Úgy gondoltam én inkább kimaradok belőle, értetlenül nézem hogy most ekkora feneket kerítenek neki, mintha bárkit is meglepne ez. Álszent az egész ahogy most lehozzák a médiában és mindenki nyilatkozik hogy elítéli és hogy húúú hát ilyen megtörténhetet…

Pár napja egy olyan fiatal nő nyilatkozott aki számomra nem ismeretlen embereket direkt nem megnevezve vádolt zaklatással. És akkor jött a felismerés. Egyértelmű volt kikről van szó, habár én „megúsztam” a dolgot, rá kellett jönnöm hogy gyerekként (én akkor voltam 11 éves) bizony fogalmam sem volt hogy mi folyik ott, miért hívtak el fagyizni, miért érdeklődtek a családom után annyira és volt mégis olyan fura érzésem.

Az én szüleim kisvárosban voltak tinédzserek és anyukám valószínűleg nem tapasztalta meg ezt a fajta zaklatást ami nálam gimnazista koromban mindennapos volt. Mert többször is megtörtént hogy sírva mentem iskolába. Szégyelltem magam hogy cicim van, ha szoknyát húztam még okot is adtam az utca emberének hogy utánam kiabáljon, markolássza a mellemet, vagy a metrón a tömegben a farkát a fenekemhez nyomja. Én otthon azt tanultam hogy a felnőttekkel tiszteletteljesen kell viselkedni, hallgatni kell rájuk, mert ők felnőttek és bár nyilván elmondták hogy soha semmit ne fogadjak el idegentől az utcán, az hogy én csak egy gyerek vagyok és ők meg felnőttek, hát ez megmaradt sokáig. Gyerekként még haragudni sem tudtam arra a parasztra aki többször is ide-oda nyúlkált mikor sétáltam a buszhoz, és azért tisztelettudóan bocsánatot kért de azért még egyszer belém markolt. Én zavarban voltam és hát igen, erre senki nem készített fel 12 évesen, mert hát még basszus én csak egy gyerek voltam. És a füttyögő, tapizó, beszólogató egyedek meg hát felnőttek. És mikor elsírtam magam beérve az órámra, az a tanár vígasztalt aki még azért megvárta hogy 16 legyek hogy a szeretőjévé próbáljon tenni. Én nem tudom van-e értelme leírni ezeket, segít-e bárkinek ha elolvassa. Nekem legalább tíz, de inkább több évembe telt mire megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket és igyekeztem próbálni nem még jobban elszégyellni magam ha valaki megbámulta a mellemet. De persze ne csak a „felnőtteket” hibáztassuk. A korombeli fiúk is előszeretettel vagánykodtak egymás előtt azzal hogy különböző jelzőkkel illettek. Persze voltam néha szép is. De általában a „melyik Anna? Az a nagycsöcsű?” volt elterjedt. Én meg szégyelltem magam, mintha a legundorítóbb kéjelgő prosti lennék. De nem volt fegyverem ellene akkor még.
..

A HÁBORÚ UTÁN A ROMOKBÓL KELLETT ÚJJÁÉPÍTENI AZ ORSZÁGOT. DE AKKOR LEGALÁBB VOLTAK ROMOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.12.04.


Tegyük fel, hogy ugrunk egyet az időben. Nem sokat, mondjuk egy évet. Orbán Viktor nagy álma teljesült, ismét ő élet és halál ura. Győztek, megtartották a hatalmat. Pontosabban ő győzött, ő tartotta meg a hatalmat.

Az uniós források kifutnak, saját gazdaságunk éppen úgy nem lesz, mint ahogy most sincs. Mitől is lenne? A belső lehetőségeket letarolják a saját emberei. A magyar vállalkozók – akik nem a Mészáros-Orbán-Tiborcz-Vajna-Garancsi és hasonlóan jónevű családokba születtek – legfeljebb az alvállalkozó alvállalkozójának alvállalkozói lehetnek. Azok, akik ténylegesen elvégzik a munkát és akik a végén vagy megkapják a pénzüket, vagy nem. Ez a rendszer nem most épült ki, minden kormánynak voltak oligarchái és strómanjai. Az oligarchák mindig ott csüngenek az aktuális kormány – és az ország – ütőerén, az ő személyük nem nagyon változik. A strómanok elhasználódnak, szemétre kerülnek, jön helyettük másik.

A rendszer nem most épült ki, de most vált teljessé. A kormánynak nevezett érdekközösség lefölözi a belső piacokat, átcsatornázza az uniós forrásokat, saját tulajdonként kezeli az államkassza bevételeit. Az összes megtermelt jövedelem felét. Mert majdnem ennyit fizetünk be adók, járulékok és ilyen-olyan jogcímen kivetett sarcok formájában. És fizetünk ismét, amikor vásárolunk, amikor használjuk a mi pénzünkből megépített utakat, amikor igénybe veszünk egy szolgáltatást, amikor tankolunk, amikor öröklünk, amikor vagyont szerzünk, vagy csak feladunk egy levelet a postán. Adók, díjak, illetékek. A megtermelt jövedelmünk töredéke marad a munkavállalónál.

Az uniós pénzekből nem az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás, az egészségügy fejlődik. A kórházakban nincs szakember, sok helyen nincs fűtés, nincsenek megfelelő eszközök, sokszor még lázmérő sincs. Van, ahol patkányok potyognak a plafonból, máshol leszakad a műtő mennyezete, osztályokat kell bezárni az orvoshiány miatt. Van néhány kiemelten kezelt egészségügyi intézmény, ahol újak a berendezések, a helyén van a mennyezet, csillog-villog minden. Ezeket mutogatják, a többit letagadják.

A vállalkozásokat nem belföldön, hanem külföldön ösztönzik, nekünk maradnak a kínai útépítők, orosz atomerőmű-építők, koreai, indiai, német összeszerelő üzemek és a harc az unióval. Harc azért, hogy az üzletek polcain ugyanaz a lekvár, befőtt legyen, mint az osztrák üzlet polcain. Holott nálunk is megterem(ne) a gyümölcs, a zöldség. A magyar vállalkozó is tudna lekvárt főzni, uborkát savanyítani, csokoládét készíteni, almát, barackot, epret termelni. De nem tud, mert a földek a strómanoknak kellenek, az uniós támogatás akkor is jár, ha csak tyúkhúr terem. Nem kellenek a málnaültetvények, a barackfák, a szilvások. A forráshiányos, végletekig lepusztított vidék pedig nem képes önállóan a saját lábára állni. A vidéken élő, mezőgazdasággal foglalkozó emberek örülnek, ha egy-egy évet nem veszteséggel zárnak. Nincs pénzük hűtőházat építeni, sem tárolót, feldolgozót, csomagolót. A rengeteg – sok esetben teljesen felesleges – engedélyt megszerezni sincs pénzük, az agyatlan előírások szerint felépíteni, berendezni sincs.

Nem csak nekik, másnak sincs. Ha egy ember – nő, vagy férfi, idős, vagy fiatal – szeretne – legalább részben – megélni mondjuk abból, hogy naponta süt húsz tepsi hókiflit és azt eladja cukrászdáknak, éttermeknek, vagy fogyasztóknak, nem teheti meg. Szüksége van először is papírra – nem, nem elég, hogy isteni hókiflit süt -, aztán engedélyekre, külön épületre, felszerelésekre, mifrancra. Nem, nem sütheti a saját konyhájában. Ha mindezen túl van – mert pont volt pár felesleges milliója, amit erre költhetett – kiváltja a vállalkozóit és még bőven nem keres egyetlen fillért sem, de már ezerfelé adózik. Előre.

Nincs kimozdulás a holtpontról. Szándék sincs arra, hogy önálló, működő vállalkozások jöjjenek létre, hogy stabil egzisztenciák épüljenek ki. A lerablás, ellehetetlenítés jobb alattvalókat termel. Az egzisztenciálisan kiszolgáltatott ember a napi megélhetéssel van elfoglalva, nem a politizálással. Nem érdekli a demokrácia, mert a gyerek kinőtte a cipőjét. Szarik a szólás szabadságára, mert a daganatos apjának még öt hónapot kell várnia a kezelésre. Látja a kórház penészes falait, de nem mer szólni, mert megharagszik a doktor úr és legközelebb is hozzá kell menni. Tudja, hogy a gyereke hülyeségeket tanul az iskolában, de nem szól, mert mi van, ha meghúzzák a gyereket bosszúból?

Így csordogál szépen az életünk. Sehonnan sehová. Még csordogál, mert még csordogál az uniós pénz. Aztán az elapad. Marad Orbán korlátlan hatalma. A pártkatonákkal megtömött minisztériumok. A semmihez sem értő csinovnyikok...

MINDEN ÚT BRÜSSZELBE VEZET

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: DR. SZÜDI JÁNOS
2017.12.04.


Az a politikus, aki egy ország szuverenitását akarja növelni az Európai Unió rovására, valójában saját hatalmát félti a szuverén gondolkodóktól.

Minden út Brüsszelbe vezet

Nagyot hibázott az Európai Unió, amikor nem ismerte fel annak szükségességét, hogy kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé kell válnia minden európai számára. Nincs Európa-tudat. Nincs Európa-büszkeség. Nincs Európához tartozás érzése. Az Unió az emberek többsége számára egy fantom, értelmezhetetlen fogalomgyűjtemény: Európai Parlament, Tanács, Bizottság, sok-sok elnökkel, áttekinthetetlen jogkörökkel, többszáz bürokratával, akiknek a munkájáról semmit sem tud az átlagember. Nagyot hibázott az Európai Unió, mikor nem ismerte fel, hogy az eszmék és a munkaerő szabad áramlásának előfeltétele a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, az oktatáshoz való szabad hozzáférés joga, a tanítás szabadsága.

Egy sutba való hagyomány

A százfelé töredezett Európa története a hatalmukat istentől eredeztető uralkodók egymás elleni háborúinak története. A nemzetek szembenállása alig több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Igaz, a nacionalizmus e rövid idő alatt elért “eredményei” – két világháború, sok tízmillió halottal – tiszteletet parancsolóak. A szembenállás fenntartása, a nemzeti érdekek ütköztetése, a nemzetállam fontosságának hangsúlyozása, azoknak a politikusoknak az érdeke, akik saját szemétdombjuknak tekintik országukat, amelyen ők a “kiskakasok”. Közös az érdeke a magyarnak, a németnek, a hollandnak, a franciának, a románnak, a szlováknak stb.: prosperáló Európa, prosperáló nemzetek, prosperáló egyének. Minél nagyobb, minél gazdagabb egy ország, annál több áldozatot kell hoznia polgárainak a közös célért. Minél kisebb, minél szegényebb egy ország, annál inkább érdekelt az egységes Európában. Mégis, napjainkban a legszegényebb “kisnemzetek” „kiskakasai” úgy tesznek, mintha kegyet gyakorolnának, amikor elfogadják a milliárdos támogatásokat. A “kisnemzetek” “kiskakasai” kerítést építenek szemétdombjuk köré, és hangosan kukorékolva üzengetnek Brüsszelnek...

ÉPP MOST SZÓRNAK EL 77 MILLIÁRDOT A FÉRŐHELYEK KIVÁLTÁSÁRA, DE ETTŐL NEM LESZ JOBB AZ INTÉZETBEN ÉLŐK HELYZETE

ÁTLÁTSZÓ - SZOCIO BLOG
Szerző: BECKER ANDRÁS
2017.12.04.


Előzmények

22 milliárd forintból, plagizált tanulmányokra támaszkodva alakítják át a fogyatékosok ellátórendszerét

Több helyen is tiltakoznak a helyiek a fogyatékossággal élő emberek beköltöztetése ellen
Földi pokol a gödi fogyatékos otthonban: kikötözik, ketrecbe zárják és éheztetik a bentlakókat

Februárban számoltunk be arról, hogy a teljes ellátórendszert, de még a romafelzárkóztatást is maga alá gyűrő mamutszervezet, a Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóság (SzGyF) erőltetett tempóban próbálja végrehajtani a nagy intézetek kiváltását:

„Az SzGyF sorra kéri be az intézményektől a pályázathoz szükséges adatokat: a szabályok értelmében a pályázatot a konkrét intézmény nevében az SzGyF jogosult beadni. Az egész folyamat sikere szempontjából komoly kockázatot jelent, hogy immár szó sincs önkéntességről, vagy akár csak kooperációról: sietni kell, hogy március végére a megfelelő számú pályázattal le legyen kötve az előirányzott 21 milliárd.” – írtuk akkor.

Májusban arról számoltunk be, hogy a rosszul, vagy éppen sehogy sem előkészített projektek több településen is a helyiek tiltakozását váltották ki, de az SzGyF nem vett vissza a kezdeti lendületből.

Néhány nappal ezelőtt viszont megszólalt a fogyatékosügy egyik legfontosabb érdekvédelmi szervezete, az ÉFOÉSZ, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége. A véleményként megfogalmazott értékelés éppen azokat az aggályokat látja megvalósulni, amelyeket a program kritikájaként egy évvel ezelőtt a TASZ szakértője, Verdes Tamás fogalmazott meg az SzGyF által irányított folyamattal kapcsolatban. Az ÉFOÉSZ szakértői olyan súlyosnak látják a helyzetet, a hogy a program felfüggesztését kérik:

A kiváltási folyamat leállítását és újratervezését kérjük a Kormánytól, mert úgy látjuk, hogy a pályázati programok a nagylétszámú intézményrendszer és a nagytömegű ellátási formák további fenntartására és nem a lebontására irányulnak.”

Vagyis az érdekvédők szerint a 77 milliárdos projekt megvalósításával épp azt a célt nem lehet elérni, amire az egészet kitalálták...

SZOCSOMA - FÁBÓL VASKARIKA

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ÉRY BALÁZS
2017.12.03


I. tétel

Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak.

Azóta eltelt néhány év, és helyreállt a rend a magyarok országában: kiseprűzték a liberális mocskot. Megszűnt a köztársaság, az Alkotmányból németszilárdságú alaptörvény lett, kifejlődött a Nemzeti Együttműködés Rendszere; Magyarország jobban teljesít: felépültek a stadionok és a kerítések, csökkent a rezsi, eltűnt a nyomor, jóllaktak a gyerekek, a reformok működnek…

A balogzoltán [Emberi Erőforrások Minisztériuma! – mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] formátumú államférfiak felszámolták a társadalmi igazságtalanságokat.

A hegedűszsuzsa formátumú (tartalomhoz a forma, mondta a Szerkesztő Asszony) államnők [kormánybiztosként, egymillió forintos apanázsért, fehér bőrüléses Audiból] megküzdöttek a nyomorral.

A kövérlászlók [„Az európai és a magyar baloldal igazságteremtő ereje is halott”!] mind emberileg, mind szakmailag (írom inkább: mind eszmeileg) egybeforrasztották a nemzetet.

A lázárjánosoktól [orbánviktor (egyes szám!) szellemi örökösei] megtudtuk, mindenki annyit ér, amije van.

A palkovicsok, parraghok köznevelnek.

A feketegyörgyök […] művészkednek.

Minden a helyére került [a demokrácia a többség diktatúrája].

E tökéletes államrendben nincs kivel szolidárisnak lenni, nincs kisebbség, nincs hátrányos helyzet, nincs kirekesztés.

Nincs fasizmus, rasszizmus, antiszemitizmus, nácizmus, hitlerizmus, bolsevizmus, sztálinizmus, nacionalizmus, hungarizmus, revizionizmus, sovinizmus, izolacionizmus…

Nincs katolicizmus, iszlámizmus, buddhizmus, judaizmus, klerikalizmus, fanatizmus, monoteizmus, politeizmus, deizmus…

Nincs individualizmus, karrierizmus, dilettantizmus, bürokratizmus, parazitizmus, opportunizmus, machiavellizmus, nihilizmus, feudálkapitalizmus, despotizmus, centralizmus, antidemokratizmus, autokratizmus, gengszterizmus, nepotizmus, provincializmus

Van kozmopolitizmus, racionalizmus, feminizmus, parlamentarizmus, pluralizmus, demokratizmus, normalizmus, humanizmus

Vagy fordítva. A civil-izmus pedig fából vaskarika...

II. és III.Tétel...

TGM: POLÁNYI FASIZMUSRÓL ÉS PIACRÓL

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2017.12.04.


...Polányi Károly szerteágazó műveiben[3] leírja, hogy miként kellett az európai és amerikai társadalmaknak megküzdeniük az önszabályozó piac gigászi, teremtő-romboló dinamikájával és a gépesítéssel: a „kettős mozgás” miatt szabadpiaci és protekcionista korszakok követik egymást a kapitalizmus történetében. Ez a mozgás váltotta ki mind a szocialista forradalmakat, mind a fasiszta ellenforradalmat, mind az aranyalapról való letérést és a világválságot. Polányi – a nem marxista, a rousseau-i szocializmus legfontosabb modern képviselője – számára a „vörös Bécs” (1920-1934) diadala (mindenekelőtt az ingatlanüzlet megzabolázásával és a piacon kívüli, szociális lakásépítéssel és szociális lakbérrel) és tragikus bukása volt a döntő tapasztalat.[4] Az európai szocializmus összeomlásához a fasizmus kellett, amelynek a fő jellegzetessége Polányi Károly szerint éppen a politika kiiktatása volt.[5]

Polányi leszögezi, hogy a fasizmus (és „leghaladottabb” alfaja, a nácizmus) a keresztyén, a liberális és a szocialista individualizmus ellen irányul, és végzetesen igaza van abban, hogy ez a három összefügg. A nácik és előfutáraik szerint „a demokrácia a szocializmus melegágya”. „Először a liberalizmust azonosítják a kapitalizmussal; aztán a liberalizmust öngyilkosságra kényszerítik; a kapitalizmusnak pedig semmi baja nem történik, hanem új fedőnév alatt sértetlenül él tovább.”[6]

A fasizmus „megpróbálja tagadni az emberek egyenlőségét, de ezt nem teheti anélkül, hogy ne tagadná: az embernek lelke van. […] A keresztyén fölfogás szerint a társadalom személyek viszonya. […] A fasizmus központi tétele szerint a társadalom nem személyek viszonya. […] ez a tagadás a [fasizmus] lényege. […] A fasiszta filozófia azt a törekvést jelenti, hogy olyan világkép szülessen, amelyben a társadalom nem személyek viszonya, hanem amelyben vagy nincsenek tudatos emberi lények, vagy ha van tudatuk, akkor ez nem vonatkozik a társadalom lényegére és működésére. […] A fasizmusnak igaza van, amikor összefüggést lát az individualizmus, a demokrácia és a szocializmus között. Tudatában van annak, hogy vagy a keresztyénségnek, vagy a fasizmusnak el kell pusztulnia a harcban.”


Tovább: a fasizmus „állításai és tételei jóval meghökkentőbbek, mint mindaz, amit baloldali radikálisoktól valaha is hallottunk. A forradalmi szocializmus ugyanis ugyanazokat az igazságokat vallja, amelyek… kétezer éve általánosan elfogadottak Nyugat-Európában, csak más megfogalmazásban és szigorúbb fölfogásban. A fasizmus pedig ezeknek az igazságoknak a tagadása.

Ebben a szerény kis ismeretterjesztő jegyzetben csak arra akartam rábeszélni, hogy olvassa Polányi Károlyt (meg olvasson róla), akinek az eredeti és elmélyült szelleme meg kellene hogy ihlesse szeretett hazája értelmiségét is. Végre...


NYUGDÍJASMUNKA: ÚJABB MÓDOSÍTÁS JÖN

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2017.12.04.



A parlamenthez már benyújtott törvényjavaslat szerint a nyugdíjas szövetkezetekbe azok is beléphetnének, akik a korhatár betöltése előtt vonultak nyugalomba. Ismét feltérképeztük, jelenleg miből válogathatnak a nyugdíjasok, és a helyzet változatlanul az, hogy alapvetően nem a remélt ajánlatokat tartalmazza a kínálat. A pedagógusokat eleve kiszorítják innen.

A nyugdíjas szövetkezetek eredeti szabályozása szerint tag az lehet, aki öregségi nyugdíjban részesül. Ezt a kört korábban már (2017. évi CXLVI. törvény) kibővítették az átmeneti bányászjáradékban részesülőkkel. A parlamenthez önálló képviselői indítványként benyújtott (napirendre még nem vett) legfrissebb javaslat „hozzácsapja” még azokat is, akik korhatár előtti ellátást kapnak. A változás 2018. január 1-jén lehetne hatályos. A cél az általános indoklás szerint, hogy növeljék az intézmény népszerűségét, hogy az „minél több embert visszavezessen a munka világába”.

Elméletben minden bővítés hasznos, szerintünk azonban úgy értelmetlen az egész, ahogy van. Érdemes felidézni korábbi cikkünket, amiben megírtuk: az állam helyett magánvállalkozók zsebében közel akkora összeg landolhat a szövetkezeti formában foglalkoztatott nyugdíjasok után, mint amennyi a fizetendő járulékok összege lenne. A szövetkezetek ugyanis a fenntartásukhoz szükséges összeget (ez a bruttó bérnek általában a 30 százaléka, de találtunk már 15 százalékkal is beérő szervezetet) beszedik a munkáltatóktól...

TIBORCZÉK TÖBB MINT FÉLMILLIÁRDOS HITELBŐL VETTEK FÖLDET

24.HU
Szerző: SPIRK JÓZSEF
2017.12.04.



- Nagyon bátran adósították el magukat a miniszterelnök környezetéhez tartozó családok, amikor állami termőföldeket vásároltak.
- Tiborcz Istvánék hatalmas birtokot alakítottak ki Tükröspuszta körül, és mindent hitelből fizettek.
- A Mészáros család tagjai 1,1 milliárd forintot vettek kölcsön az OTP-től.
- A “nagy állami földet nagy állami támogatású hitelből” receptnek nincs kockázata, mert a bankban is többet kamatozik a milliárdosok pénze, mint amennyit havi részletben ki kell fizetniük.
- Egy átlagos magyar háztartás a felcsúti milliárdos földhitelének 217-ed részét meri bevállalni 2017-ben.

Az átlag magyar állampolgár óvatos a hitelfelvétellel. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a háztartások a devizahitelek tömeges bedőlése óta ritkábban fordulnak a bankokhoz kölcsönért: 2017 közepén 5,3 millió forint volt egy átlagos magyar háztartás hitelállománya, ami majdnem 3 millióval alacsonyabb szám, mint az öt évvel ezelőtti adat.
Magyarok, akik bátran vehetnek fel kölcsönt

Az Orbán-kormány az állami földvagyon privatizációját eleve azzal a szándékkal indította, hogy új földbirtokos-réteget hozzon létre. 2015-ben és 2016-ben magánszemélyek árveréseken szerezhették meg a szántóföldeket, fejenként legfeljebb 300 hektárnyit. (Ez annyi, mint a Városliget és Erzsébetváros együttes területe. A Városliget az állatkerttel, a vidámparkkal és csónakázó tóval együtt nagyjából 100 hektárt tesz ki, a VII. kerület pedig majdnem pont 200 hektár.)

A maximálisan megengedett méretű termőföld megvásárlását persze csak kevesen engedhették meg maguknak, mert a hektáronkénti átlagár már tavaly jócskán meghaladta az 1 millió forintot. A falvakban lakó helyi gazdák többsége a statisztikák szerint csupán apró földeket tudott vásárolni, de a kormányzati szándéknak megfelelően kialakult az a réteg is, amelyben minden családtag – apa, anya, gyerek – megvette a maga Városligetét és Erzsébetvárosát.

Az állam a miniszterelnök szűkebb pátriájában, Fejér megyében hirdette meg eladásra a legtöbb mezőgazdasági területet.

Volt is rá vásárlói igény: két Orbán Viktorhoz közelálló család, a Tiborcz és a Mészáros família például összesen 2,7 milliárdot költött arra, hogy állami földet vegyen: ebből 1,71 milliárdot hitelből fizettek.

Öt Városliget Tiborczéknak.

Tiborcz István, Orbán Viktor veje a régi családi birtok, a Felcsúttól alig 6 kilométerre fekvő Tükröspuszta kibővítését célozta meg. Tiborcz nővérével és édesapjával összesen 492 hektár, azaz majdnem 5 városligetnyi termőföldet vásárolt Bicske és Mány térségében, 559 millió forintot hagyott ott a liciteken.

A 24.hu összesítése szerint Tiboczék a teljes pénzösszeget, tehát mind az 559 millió forintot banki kölcsönből fedezték. Tiborcz István az utóbbi időben ingatlanvállalkozónak tekinti magát, cégein keresztül újabb és újabb nagyértékű irodaházakat, villákat, kastélyokat vásárol Budapesten és szerte az országban. Az ingatlanozás a cégeken keresztül megy, a földvásárlások miatt azonban saját nevére is került 180 milliós banki adósság...

SALAMON KARDJA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.03.


...Ez eddig tiszta és világos. Azaz még mindig nem lehet tudni, mi szükség volt a kereszténységre. Könyvtárnyi irodalom szól a kérdésről, de alig találnak olyat, ami egyetlen mondatban leírná az egyetlen, igazán fontos különbséget: a zsidó vallás fenyeget, de nem gyilkol, és legfőképpen nem akar téríteni. Nem enged be, ennélfogva nem is terjeszkedik.

A kereszténység fenyeget és gyilkol.

A szó szoros értelmében is gyilkol, de a legförtelmesebb kártevése, hogy a "hit", azaz a félreértelmezett, mert beszűkített vallásos hit kizárja a gondolkodás szükségességét, minden eszközzel tiltja a kételkedést, az ellentmondást, a kérdezést, azaz mindazt, ami előre viheti az embert azon az úton, aminek a végén megérkezhet az evolúció következő fokára: az emberből kifejlődő új faj megszületéséhez. Mint tudjuk, a fejlődést csak hátráltatni lehet, megakadályozni nem.

A kereszténységnek a szinte hihetetlen kártétele 2009-ben volt tapasztalható, amikor a kolozsvári magyar diákság szervezetei a 12 pontos követelményrendszerük 10. pontjába azt írták:  „Az elkobzott egyházi javak teljeskörű visszaszolgáltatását!” Mármint hogy azt követelik. 2009-ben!

Egy Selyem Zsuzsa nevű, hihetetlenül okos marosvásárhelyi embertől idézek: 
"Mindig ez a vége annak, ha egy gyermekért folyik a huzavona: Salamon úgy dönt, hogy vágják ketté a gyereket. Nézzék meg a DNS-ét, s azzal meg van oldva a vita. Az igazi anya Salamonnak azt mondta: uramisten, akkor inkább nem az enyém, csak éljen."

Vesztésre állunk a gyermekeink lelkéért vívott csatában. Az egyház nyert, attól tartok, nemcsak Kolozsváron. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy elengedjük a gyerek kezét (mint Gruse tette A kaukázusi krétakör című, Brecht-féle Salamon parafrázisban).
Itt Kelet-Európában a keresztény egyház viszi a gyereket az élet könnyebben járható útja felé, a gondolkodás alól felmentő butaságot, a folyamatos hazugságot kínálja.

A csúti gazember a jelzőőr az elágazásnál. Ott vigyorog, és mi hagyjuk.