Szerző: BOKROS LAJOS
2018.01.05.
A vörös szőnyeg mindent és mindenkit elbír
Megy egymás mellett a lengyel és a magyar miniszterelnök. Mateusz Morawieczki magas, vékony, fess, ámbár kissé félszeg fiatalember (jól ismerem) – mondja Bokros. A volt bankár feltűnően elegáns. Nem mosolyog, hanem kissé hunyorog.
Mellette halad Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök. Összeráncolja homlokát, felhúzza szemöldökét. Majd szétpattan rajta a nagykabát. Harci harag van zavart arcán. Kicsi, mérges és nevetséges. Mint az az állam, amit a maga képére átformált és amivel győzőnek (Győzőnek) képzeli magát az egész világon.
“2018 a nagy csaták éve lesz” jelenti ki a (be)képzelt tábornok. Igaz, hogy nincs katonánk, igaz, hogy nincs töltényünk, igaz, hogy nincs igazunk, de bizakodva nézünk a jövőbe.
Vagy félünk tőle? Ezért a ráncos homlok, a dühös tekintet, a méregzsák magatartás?
Bizony félhettek, fiúk, nem sok van hátra
Tudom, hogy féltek, mert ha nem nyertek, akkor börtönbe kerültök. Elherdáltátok népünk jövőjét (a több, mint háromezer milliárdos felhalmozott nyugdíjpénztári vagyont – erről írok holnap), elloptátok a szabadságot, széttapostátok a jogállamot, megbecstelenítettétek az alkotmányos demokráciát.
Jön az új kormányfő és mosolyogni fog. Biztos kézzel, gazdag ésszel és meleg szívvel újjáépítjük Magyarországot.
Magyarnak lenni pedig újra dicsőség dolga lesz.
Lemossuk a gyalázatot, amit Ti hordtatok ránk.
Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.