2018. január 23., kedd

A MAGYAR HAVEL - MIÉRT NEM VOLT MAGYAR HAVELÜNK?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TAMÁS PÁL
2018.01.19.


Természetesen nem Havel magyar alteregóit keressük. Azok léteznek. Nem is arról lesz szó, hogy majd egyszer, a nem is olyan közeli jövőben, milyen feladatai lennének egy Havelhez hasonlítható, hozzá mérhető új demokrata elnöknek (vagy miniszterelnöknek). Nem is arról, hogy a csehek hagyományosan demokraták, mi bezzeg… Hiszen ők épp a napokban bizonyították, hogy Havel (ott is) egy másik generáció hőse, s hogy őket ma vagy most éppen semmiféle, a kormányzás mögött mégiscsak megragadható politikai filozófia kimagaslóan nem érdekli. De hát Havel engem nem íróként vagy politikusként, hanem elsősorban a közerkölcs megszemélyesítőjeként érdekelt.

S a fő kérdés természetesen a politikai erkölcs aktuális alulfejlettsége vagy akár hiánya a magyar közéletben. Vannak, akik komolyan hiszik, hogy erről a kormányoldal tehet, hiszen ők rakták össze a rendszert. Én azonban rögtön leszögezném, hogy a vákuum nem új keletű, s a két oldal közös terméke. És engem most kizárólag az ellenzéki oldal felelőssége foglalkoztat. Ha kisebb szigetekben is, az értelmiség korábban még gondolkozott politikai erkölcsről, s ma már alig, vagy egyáltalán nem. Nem érdekli ilyesmi az ellenzéki politikai osztályt sem. Nem állítom, hogy az erkölcstelen, de az egzisztenciájáért küzd. Végül is lehet, hogy más időkben kinőhetne innen egy Havel-mutáns, de ilyenkor? Az 1970–80-as évek fordulóján sem termelt ki a magyar disszidentúra egy pót-Havelt, pedig létezett valamilyen nemzetközi megrendelés is ebben az irányban. De ma már a „másképp gondolkodás” korszaka lezárult, nem modellezhető. Az ilyesmihez mindenekelőtt zárt információs terek kellenének, s ilyenek most nincsenek, elvileg nem is létezhetnek.

A magyar értelmiség a 70–80-as években aktívan keresett magának efféle tereket. Össze is jött Bibó, néhány 56-os. De hát 89 utáni aktorokat nem lehetett csinálni belőlük. Különben is, úgy látszik, a modern „figyelemgazdaság”, az attention economy nálunk ezeket az új hősöket nem igényelte.

A helyzet, persze, nem egyszerűsödött le. Az értelmiség közben tudja, hogy sok mindent leegyszerűsít, s hogy ezért majd fizetni kell. A politikusok morális helyzetfelismerési képességében már nem lennék még ennyire sem biztos. S ha az meg így is túl bonyolultnak látszik az ellenzéki pártelitek számára, akkor életveszélyes lenne tovább csavarni.

De hát Havelék a mostaninál sokkal nehezebb helyzetben sem féltek az ügyek erkölcsi metszeteitől.

A 2000-es években a magyar nyilvánosságban mindent a Gyurcsány–Orbán párharcnak rendeltek alá. Akkor Orbán győzött, s a modell mint olyan kezelhetetlenné vált. Ráadásul a kis magyar médiatérben a kormányoldalon Orbán azt továbbépítette egyetlen személy köré. S mert a rendszert állandóan maga alá és köré építette, egy másodiknak a kormányoldalon sem maradt hely, a megroggyant ellenzék hőseit sem tudta a média rekonstruálni. Egyébként igazán az ellenzéki média sem akarta, dühös volt rájuk, hogy a saját médiájukat is ilyen nehéz helyzetben hagyták. Hamar megszokták, hogy a nyilvánosságban egyetlen hős van. Ez gyakorlati megfontolásokból kijelöl magának ellenségeket, és megfogalmaz elutasítandó ideológiákat. Ezeket akár lehetett szeretni is, de összefüggő morális mezőbe attól, hogy Orbánnak antipatikusak voltak, még nem álltak össze. Ehhez azután a Simicska-média 2 éve nem tudott egyetlen integrált független személyiséget sem hozzáadni... Egyébként Simicskának volt annyi jó ízlése, hogy magából sem akart valami ilyesmit összeszerelni. Tudta, hogy ilyen előítélettel (és ennyi pénzzel) ez amúgy felesleges. Gyurcsány pedig még nem volt képes magát restaurálni, mert miközben hősiesen taposott, nem tudta megjeleníti azt, miben lenne más a 2010-ig működött rendszerhez, sem pedig legfontosabb vetélytársához, az MSZP-hez képest. Ilyen helyzetben meg morális építkezés sincs. S magától sem indul el semmilyen havelesedés.

A kérdés adott: mi is kell a magyar „Havelhez”: változni tudó politikus vagy amorf, de létező morális táptalaj? Vagy egyáltalán jelenti-e a politika remoralizálását, felülírja, ki lesz velünk, ki ellenünk, vagy valaki hazudott nekünk, vagy esetleg mégsem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése