2018. január 9., kedd

A SETI ÁLMA

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: GALÁNTAI ZOLTÁN
2018.01.05.


Buckminster Fuller amerikai mérnök és feltaláló állítólag azt mondta az idegen civilizációkkal kapcsolatban, hogy „néha azt gondolom, hogy egyedül vagyunk, néha pedig azt, hogy nem. Mindkettő egyformán megrázó”. Az ugyan talán nem megrázó, hogy miért foglalkoztat minket ez a kérdés egyáltalán, de mindenképpen elgondolkoztató. Ugyanis egyáltalán nem szükségszerű, hogy így legyen.

Ráadásul a SETI (kutatás az idegen civilizációk után) már csak azért is megérdemel némi figyelmet, mert jó példa arra, hogy a tudomány történetében olyan, kimondottan esetleges tényezők is szerepet játszhatnak, mint a XVII. századi elképzelések a bolygókról és a hidegháborús politikai hangulat meg az úgynevezett természettudományok meghatározóvá válása a XX. század második felében, aminek következtében ha ma azt mondjuk, hogy „tudomány”, akkor rendszerint a természet-, nem pedig a társadalomtudományokra gondolunk
.

Úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy a francia Bernard Le Bovier de Fontenelle 1686‑ban, az egész modern fizikát megalapozó, Newton-féle Principiamegjelenésének évében kiadott egy könyvet Beszélgetések a világok sokaságáról címmel, amiben azt taglalta, hogy a Hold mellett a Naprendszer többi bolygóján is élhetnek értelmes lények. Ugyanis „igen különös volna, hogy a Föld ilyen sűrűn lakott, a többi bolygó meg egyáltalán nem [lenne] az”. E mögött az állítás mögött, miként a tudomány történetében oly sokszor, most is egy ki nem mondott feltételezés húzódik meg. Esetünkben az, hogy a bolygók hasonlítanak egymásra (ezért soroljuk őket ugyanabba a kategóriába), és ha a Földnek is vannak hegyei, tengerei és városai, akkor miért ne lehetnének a többi égitestnek is? Ad analogiam: számos, ma a SETI-vel foglalkozó szakember szerint igen különös volna, ha a Föld lakott lenne, a többi bolygó (esetünkben az exobolygók) meg nem. Illetve általánosabban fogalmazva: szerintük az is igen különös volna, ha az élet és az értelmes élet egy helyen megjelenne, de sehol máshol nem. Ez amúgy az úgynevezett átlagossági elv, és azon a feltételezésen alapul, hogy mivel a fizikai törvények mindenütt egyformák, ezért mindenütt egyforma következményeik kell legyenek. Kissé olyan ez, mintha azt mondanám, hogy mindenkinek pontosan olyannak kell lennie, mint amilyen én vagyok a saját, SETI iránti érdeklődéseimmel és elfogultságaimmal – elvégre ugyanazok a fizikai törvények érvényesek mindenkire...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése