2018. január 22., hétfő

AMIKOR NEM KAPSZ ENNI

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.01.21.


Az elmúlt évek minden egyes napja arról győzött meg, hogy a magyar emberek egyre lejjebb és lejjebb süllyednek egy olyan mocsaras létben, amely korábban – legalábbis ezt hittük– teljességgel elképzelhetetlennek tűnt.

Tudom, tudom! Érzékeny szenzoraim azonnal fogják az adást: olyan, hogy magyar emberek nincsenek. Olyan, hogy magyar néplélek – nincsen. Olyan hogy nemzeti lelkiismeret – nincsen. Vannak általánosan elfogadott sztenderdek, amelyeket az azonos országban élők, az azonos nyelvet beszélők, a hasonló sorsot hordozók mind elfogadnak és magukra nézve általában kötelezőbbnek tartanak, mint azokat a törvényeket, ilyen-olyan jogszabályokat, kötelezettségeket, amelyeket az éppen aktuális kormányzat rájuk oktrojál. Boldogabb nemzeteknél ez legalábbis így van. Általában is elmondhatjuk, hogy kultúrnépeknél a törvényt felülírja az erkölcs, s ez előbb utóbb arra kényszeríti a rossz törvény hozóját, hogy vonja vissza, semmisítse meg a jó erkölccsel ütköző szabályozást. Nota bene, van, ahol a tiltakozás miatt egy rossz törvény meg sem születhet. Érett népek honában már akkor óriási tiltakozási hullám indul meg, amikor még csak a készülődésről szóló hírek kelnek szárnyra. (Mindeközben a mai Magyarországon azt látjuk, hogy a „magyar embereket”, „a zembereket”, a „nemzetet”, a „világ magyarságát” a pártállami állampárt igenis meg tudja szólítani. Sajnos!)

Az agyam mindezeket pontosan tudja, a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy bizony a jó magyar nép az elmúlt hét és fél (de leginkább 28) év alatt öntevékenyen felélte és eldobta magától az 1990-ben előtte megnyílt lehetőségeket. A kreativitására, ötletességére, szellemességére humorára oly hiú és büszke városi polgár, a rászorulót mindig segíteni, befogadni kész, kedves és önzetlen vidéki ember, akinél az éhezőnek mindig került egy tál meleg étel – eltűnt az éji homályban. Az ország befelé fordult, retteg, és érzéketlenné vált. Nem létező kísértetek járják be a kihalt utcákat. Kisszerű ostobák adnak gyilkos szavakat harsány szócsövek szájába és ezt mantrázzák tovább hívő tömegek, mint a hiszekegyet. Elszállt messze a józan ész ebből az országból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése