2018. január 20., szombat

BOJKOTT

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.01.20.


Az utóbbi időben elszaporodtak azok a vélemények, miszerint a balliberális ellenzéknek nem szabad részt vennie a következő választáson, mert ezzel szerintük legitimálni fogják a Fidesz győzelmét. Ez az álláspont szerintem egy reményvesztett, hitehagyott, agonizáló balliberális ellenzék végső kétségbeesésének egyik próbálkozása annak érdekében, hogy a biztosnak tekinthető vereséget valamelyest kisebbítsék, de legalábbi csökkentsék annak hatását önmagukra nézve. Ez azonban egy öngyilkos kísérlet, amely csak fokozná a balliberális oldal vereségét és még inkább hiteltelenné tenné őket. Az alábbiakban éppen ezt akarom bizonyítani.


A legitimáció kérdésében egy nagyon téves elképzelés alakult ki: eszerint a legitimáció törvényességetjelent olyan értelemben, amint azt korábban a Római Köztársaság idején is használták. A balliberális oldal elképzelése szerint ennek megfelelően ha nem vesznek részt az április 8-ai választáson, akkor azt nem lehet majd érvényes és eredményes választásnak tekinteni. Naív elképzelés, hiszen bárki legyen is a választás győztese, az legitim hatalommá fog válni. A legitimitást ugyanis egészen másképpen értelmezzük ma, amit elméletileg David Beetham: The Legimitation of Power (1991) című munkája nyomán általánosan elfogadunk. Beetham egy háromlépcsős legitimitációs rendszert állított fel, amelyek közül csak az első lépcső a legalitás, tehát a törvényesség szintje. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a hatalom birtokosa mennyire törvényesen szerezte meg a hatalmát, és azt a törvény keretein belül gyakorolja-e. A második szint Beetham szerint a normatív igazolás szintje: maga a törvény, amelyre hivatkozik, igazolható-e olyan közösen vallott morális és politikai elvek alapján, amelyek ésszerűen védhetők. Ezek a morális kérdések Beetham szerint a morálfilozófia és a politikai filozófia illetékességi körébe tartozik. Eszerint legitim az, ami morálisan igazolható, vagy helyes. A harmadik szint a konszenzus kinyilvánításának empirikus bizonyossága, ami végeredményben a társadalomtudományi kutatások tárgya lehet. Tehát a legitimitáshoz szükséges a legális jogrend léte és a hatalomnak aszerint történő működése, amelyet normatíve igazoltnak lehet tekinteni és végül ezek alapján egy stabilisan működő politikai rendszerben a választók többsége kinyilvánítja a hatalomgyakorlás elfogadását, vagyis elismeri és önként aláveti magát a jogrendnek.


A legalitás szintjét elsősorban a választási törvény legalitása adja, amit ismét sokan vitatnak, különösen azért, mert a hatalom a korábbi kétfordulós választási rendszert egyfordulóssá alakította át. Ennél a problémánál két dolgot kell tudomásul venni. Az egyik az, hogy a kontinentális imperatív jogszemlélet nyomán a legitim hatalomnak joga van arra, hogy a megfelelő kényszerpályák figyelembe vételével a saját politikai filozófiája alapján dolgozzon ki választási rendszert. Ez a tétel nyilván minden legitim hatalomgyakorlásra érvényes, legyen az akár balliberális, akár pedig keresztény konzervatív. A második probléma az, hogy egy választási győzelmet vagy vereséget nem lehet a választási törvénnyel megmagyarázni, hiszen nem maga a törvény felelős azért, hanem a választók szavazatainak alakulása. Erre jó példa lehet a 2010-es választás, amikor, bár kétfordulós választási rendszer volt, mégis kétharmaddal győzött a Fidesz. A 2014-es választás során ugyan egyfordulós volt a választási rendszer, mégis ismét a Fidesz győzött kétharmaddal, mert a választók úgy döntöttek...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése