Szerző: PuPu
2018.01.14.
Tusványoson elmondja:
Támogatom az autonómiát.
Pont.
Jobb híján.
Pont.
Aztán rettenetesen csodálkozunk, ha néha visszafelé is találkozunk a bunkóság minősített eseteivel, mint például a román miniszterelnök esetében, aki valahogy úgy fogalmazott, hogy ahol kilógatják a székely zászlót a közintézményekre, ott a felelősök is lógni fognak.
Durva kétségtelenül, de nem durvább, mint a mi tevékenységünk.
Románia még így is igen türelmes, hiszen elnézegetném Orbán türelmét, ha a dáko-román kontinuitás jegyében a hivatalban levő román miniszterelnök állami meghívás nélkül ellátogatna Tiszafüredre, és a Hortobágyon kifejtené, miszerint egyetért azzal, hogy ahol áll, az ősi román föld, jelenleg sajnos Magyarországé.
Pont.
Átmenetileg.
Pont.
Orbán sikítófrászt kapna, magyarember piszkosul felháborodna, lehet, tán még hadat is üzennénk az oláhoknak, támadásba lendülne az I. Magyar Kerékpáros Fajfenntartó Hadtest, édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk!
Aztán menne minden a megszokott séma szerint, Románia természetes határa a Tisza medrének közepén húzódna, az erdélyi menekültek pedig évekig vagonokban laknának Rákosredezőn.
És mindenki csodálkozna, de nagyon - már megint nincs szerencséje ennek a kicsiny, könnyáztatta országnak, melynek szorgalmas népe annyi Nobel-díjast adott a világnak, habár, ha el nem mennek innen, valószínűleg a krematóriumoknak adják őket.
Le kellene már egyszer végre vonni a következtetést, hogy ezzel az ostoba hőbörgéssel nem megyünk semmire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.