2018. január 20., szombat

ÉNÜNK ERDEJÉBEN. AZ ANYÁVÁ VÁLÁS TABUJA

JUS & CALZONE BLOG
Szerző: Foresta
2018.01.18.



...A szülést követő 4-6 hét olyan tabutéma, amiről senki sem beszél. Óriási energiákat fektetnek abba mind az egészségügyben, mind az alternatív egészségmegőrző irányzatokban, hogy szépen vigyük végig a terhességet, mindenki fel akar készíteni a szülésre… De minek? A születés csodája végbemegy és ösztönösen fog végbemenni. Vagy komplikációkkal. Valamennyire biztosan fel lehet rá készülni, de azért szerintem nem igazán, hisz ez jobbára nem olyasmi, amit irányítani tudunk.

Viszont arról nagyon is beszélni kellene a leendő anyáknak, hogy mi fog velük történni a szülést követő első 4-6 hétben. De sajnos az anyák egymás között sem beszélnek erről. Miért? Nekem úgy tűnik, hogy Magyarországon annyira erős elvárás a „szuper anya” skatulya, hogy egyszerűen sokan el sem merik mondani, hogy min mennek keresztül, nehogy rossz anyának tartsák őket. Nos, vállalom, lehet, hogy rossz anya vagyok. De nekem nehéz volt az első pár hét. Úgy éreztem el vagyunk szakítva egymástól a babámmal és ez megviselt. Megviselt, hogy nem tudom miért sír és türelmetlenné tett a dolog. Néha igen, ingerültté is. Sőt. Eszembe jutott nem egyszer, hogy hogy lesz ezután? Hiszen mindig itt lesz velem. És az hogyan lesz?

Tegnap két barátnőmmel beszélgettünk erről a témáról, igazán őszintén. Teljesen egyetértettünk abban, hogy igen, ez a legkomolyabb kihívás és szörnyen nehéz az első baba utáni első pár hét. Sokkal nehezebb, mint kihordani, vagy megszülni a babát. Ezért én mindenkinek javaslom, aki a soraimat olvassa és még a gyermekvállalás előtt áll, hogy erre próbáljon felkészülni. Nyaggassa a környezetében levő anyákat, hogy mondják el őszintén, hogy milyen volt az első pár hét. Illetve nem szabadna foglalkozni azzal, hogy mit diktál a jó anya című társadalmi szerep. A lényeg a megélés, és az a felkészülés, amivel könnyebbé tehető a gyermekágy. Mert az anyák többnyire nem depressziósak – csak senki nem mondja el nekik, hogy ezen, mindenki átmegy. Mert szabad anyává válni, annak minden nehézségével, mert szabad könnyezni és szabad bánatosnak lenni. Mert ez természetes. Mert a babád szíve eddig a Te szíved alatt dobogott, most pedig határok vannak köztetek és ezt meg kell tanulnotok kezelni. Engedjük meg magunknak, hogy ne skatulyázzanak be minket és legfőképpen saját magunkat ne illessük rossz anya jelzővel. Ne vádoljuk magunkat azért, mert eszünkbe jutott, hogy is lesz ezután. Hiszen ez természetes.

Mire a babánk körülbelül 6 hetes lesz, addigra mindenbe belejövünk, mi is és a babák is, és elkezdődik az igazi felszabadult boldogság. Eddigre már tudjuk miért sir, mikor van szüksége ölelésre, mikor a hangunkra, mikor az anyukájára, mikor az apukájára és így tovább. És eddigre már az arcán is látjuk, hogy boldog, mert nevet, kacag ránk.

És hát… szülőnek lenni a világmindenség egyik legcsodálatosabb dolga…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése