2018. január 21., vasárnap

EURÓPA SORSÁRÓL DÖNTENEK MA A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRATÁK - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.01.21.


- Nem szabad azt hinni, hogy a demokráciának vége, de még nagyobb hiba, ha bárki azt gondolja, hogy biztosra lehet venni a demokrácia sikerét

- A németeknek nem lehet érdekük a kétsebességes Európa

- A választások közeledtével az Orbán-kormány még jobban alávág a civileknek

Guardian


A demokrácia törékenyebb, mint ahogy sokan gondolják, de nem szabad azt hinni, hogy halálra van ítélve. A demokrácia megnyerte a 20. századot, csak éppen önhittség volt azt hinni, hogy már nem lehet megfordítani, olyan erős. A tévedés mértékét jól illusztrálja a Freedom House legfrissebb jelentése, amely arra jut, hogy a demokrácia válságban van. És a kép valóban kedvezőtlen, egyre több országban szorul vissza a szabadság. Európában lopakszik előre a tekintélyelvűség Lengyelországban és Magyarországon, pedig mindkettőről azt feltételezték, hogy nagy nyereség lesz a liberális demokrácia számára. A demokráciát nem egyben nyelik le, hanem apró falatokban. A szabadság lebontása mindig a szabad sajtó és a független sajtó elleni támadással kezdődik.

Ha megnézzük, hogy hol futott rossz vágányra a folyamat, ott kell kezdeni, hogy a hideg háború vége után a gazdasági nyomás, a társadalmi egyenlőtlenség, a globalizáció következményei elleni lázadás, valamint a nacionalizmus újjáéledése kikezdte a bizalmat. Populisták kiaknázták az elégedetlenséget Európán belül. Abból profitáltak, hogy elhitették a szavazókkal: a demokrácia szégyen, vagy átvágás külső erők, vagy egy elit, vagy mindkettő érdekében. Az ajánlott recept mindig valamilyen csodaszer, de a gazdasági elégedetlenség miatt találkozik sok választó véleményével. Ennek hatására a legnagyobb hatalmak sorra befelé fordultak. Trump azzal töltötte elnökségének első évét, hogy szétverje a demokratikus normákat odahaza, miközben semmiféle felelősséget nem mutatott az egyetemes emberi jogok védelmezőjeként, amely szerep hagyományosan hárul Amerikára.

A megosztottságot és a zavart fokozta a demokráciák körében a két fő tekintélyelvű állam, Oroszország és Kína agresszívan szabadságellenes programja. De azért arról szó sincs, hogy haldokolna a demokrácia, hiszen minden másnál különb kormányzati forma. Az elmúlt évtized tanulsága az, hogy sérülékenyebb és esetlegesebb, mint ahogy azt sok liberális gondolta. De a legnagyobb hiba az, ha biztosra vesszük.

FAZ

A kommentár szerint nem sok jót ígér, hogy a németek és a franciák el akarják mélyíteni az uniós együttműködést, mert ez azt jelentené, hogy az összefogás az euróövezetre zsugorodik, márpedig ez nem lehet Németország érdeke. És aligha fog tetszeni azoknak az államoknak, amelyek nem tagjai az eurózónának. Hiszen már a britek kiválása miatt évi több mint tízmilliárd eurós lyuk keletkezett a közösségi költségvetésen, és ha még több pénz jut a közös valutát használó országoknak, akkor főként a keletieknek kevesebb marad, még akkor is, ha a németeknek mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk. Azok kívül a keleti versenyképességet korlátozza, hogy minimálbért akarnak előírni az egységes piacon, továbbá össze kívánják hangolni a vállalatok adóztatását. Vagyis az EU még kevésbé lesz vonzó az új tagok körében, noha náluk már egy-két helyen illiberális kormányok vannak hatalmon, amelyek elzárkóznak a Berlin által sugallt megengedő bevándorlási politikával szemben, és kikérik maguknak a jogpolitikai kioktatásokat Brüsszel részéről. Tusk már megpendítette, hogy Lengyelország kiléphet, ha lezárul az uniós pénzforrás. A magyarok, a csehek és más, kisebb államok követhetik a példát.

Az Európa-politika alapja kezdettől fogva az volt, hogy kitárázzák a francia-német érdekellentéteket. A keleti nyitást pl. Berlin szorgalmazta, mert jónak látta, ha a megbékélést a kontinens keleti felére is kiterjesztik. Viszont Németország most a britek távozásával elveszti egy gazdaságilag liberális partnerét. Ha a lengyelek és mások szintén veszik a kalapjukat, akkor kudarcot vallana a 80-as évek vége óta követett német irányvonal. A franciák viszont elérnék céljukat: kisebb lenne az EU, amelyen belül az azonos felfogású álllamok szabályozzák a gazdaságot és döntenének a pénzekről. Le a kalappal, Monsieur Macron!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.