2018. január 4., csütörtök

GYARMATI ANDREA: HELIKOPTERSZÜLŐK ÉS OKOSPELENKÁK

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.01.01.


Útjára kéne engedni a gyereket.

Amikor áprilisban megjelent a Hányattatásaim című könyvem, már tudtam, mi a következő téma, amiről írni szeretnék. Olvasom is a vonatkozó irodalmat, és közben igyekszem visszaemlékezni a régmúltra. Izgalmas, mert mindig boldoggá tesz, ha akár évtizedekkel később is, de megértek valamit.

Hiszem, hogy a történetek, akár az enyémek, akár azok, melyeket orvosként a betegeimmel megéltem, érthetőbbé, sőt, könnyebben kezelhetővé szelídíthetnek nehéz dolgokat.

A könyv ötlete nem újkeletű.

Régóta vágytam rá, hogy arról a bizonyos csodálatos első évről írhassak. Az aktualitását nyilván Rozika, az unokám születése adta, és persze az is, hogy évek óta hallom a kérést:

doktor néni, olyan jó lenne egy használható segítő könyv az első babánk mellé.

Amolyan „hogyan működik a kisbaba?” jellegű tanácsgyűjtemény.

Tudom, persze, semmit, ami gyakorlati dolog, nem lehet csak könyvből elsajátítani, sőt, az sem titok, bár sok a hasonlóság, de mindig az egyes eset a lényeg, és azon belül is sok a variáció. Ez adja szerintem a szakmám egyik nagy gyönyörűségét.

Mert, ha kitalálom, mi a teendő, és segítek a babának, s vele a mamának, boldogabb, nyugodtabb és egészségesebb lesz mindenki. Vagy nem betegszik meg, és azért ez sem mellékes szempont.

Szóval, gyűjtöm az anyagot, és mint mindig, elcsodálkozom, mennyi újdonságra bukkanok. Olyan, a közelmúltban felfedezett, vagy megváltozott tudásra, ami olykor egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Változnak az idők, és benne változunk mi is, sőt most, mivel ez a bizonyos első év áll az érdeklődésem középpontjában, inkább úgy fogalmazok:változnak az idők, és változnak a szülők is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése