2018. január 22., hétfő

KIVÉTELES ÁLLAPOTBAN

ÚJ EGYENLŐSÉG BLOG
Szerző: ANTAL ATTILA
2018.01.21.


Az Orbán-kormány által alkalmazott permanens kivételes állapot a társadalom demokratikus immunrendszerét károsította, és csírájában fojt el minden társadalmi önvédelmi mechanizmust. Az Orbán-rendszer egyre inkább elszakad a jogtól és az önmaga által gyártott válságokat menedzseli úgy, hogy közben a lehető legnagyobb mértékben uralkodni akar az életünkön.


Elmúlt 2017 lehetőséget kínálva a számvetésre. Számomra leginkább az határozta meg az évet, hogy a 2016-ban az Alaptörvénybe emelt új kivételes állapot, a terrorveszélyhelyzet – bármilyen formális jogi eljárás nélkül – állandó valósággá vált a gyűlöletkampányok segítségével. 2017 decemberének végén még erre a hiszterizált hangulatra is ráerősített a kormányzat: terrorellenes intézkedési tervet kért az óvodáktól és az iskoláktól. Ennek kapcsán pedig már nyíltan beismerték: fel kell készülni egy “esetlegesen bevezetendő különleges jogrendre”. Vagyis az Orbán-rendszer egyre inkább elszakad a jogtól és az önmaga által gyártott válságokat menedzseli úgy, hogy közben a lehető legnagyobb mértékben uralkodni akar az életünkön. Ez pedig igen komoly veszélyeket hordoz.

Az Orbán-rendszer kapcsán gyakran fellángolnak a „minek nevezzük”-típusú viták: hibrid rendszernek, illiberális demokráciának hívjuk, vagy esetleg már mindezeken túl vagyunk, és autokráciáról beszélhetünk? Ezúttal nem nevezéktani kérdésekhez szólok hozzá (ugyanakkor az írás végén visszatérek röviden erre a kérdésre is), hanem a rendszer egyik alapvető (és szerintem az egyik legveszélyesebb) sajátosságával foglalkozom, mégpedig azzal, amely összekapcsolja az elmúlt „hosszú hét évet” – bármilyen névvel is illessük azt. Ez pedig nem más, mint a folyamatos kivételes állapotban való kormányzás és ennek a „kivételességnek” a folyamatos előállítása.1 A következőkben bemutatom a kivételes állapot mögötti elméleti kiindulópontokat és azt, hogy egyrészt mindez hogyan alkalmazható a 2010 utáni rendszerre, másrészt pedig utalok az ebből eredő szörnyűségekre is.

Jogi állapot jog nélkül

Giorgio Agamben, olasz filozófus szerint a kivételes állapot sem a jogrendszeren belül, sem azon kívül nem helyezhető el. Vagyis a fő kérdés, hogy e jognélküliség hogyan ragadható meg a jog eszközeivel. A 20. századi jog- és politikai fejlődés egyik fő vívmánya – a totalitárius diktatúrák tapasztalatai alapján – a politikai hatalomnak „a jog alá vetése”, a politikának a joguralommal való korlátozása. E főáramú gondolkodás mellett – amelynek egyébként Hans Kelsen az egyik legjelentősebb teoretikusa, aki lefektette azokat az elveket, amelyek mentén a liberális demokráciák a joguralmat főszabállyá tették és ennek legfőbb garantálójává magát az alkotmánybíráskodást emelték – mindig létezett egy olyan „szürke zóna” amely a politikát akarja rehabilitálni és a politika alá szeretné a jogot rendelni: ez az áramlat jogi erőre emelné magának a jogrendszernek a felfüggesztését. Ennek a második világháború óta elnyomott, a populista korszak beköszönte óta azonban igencsak népszerű irányzatnak az egyik legnagyobb óriása Carl Schmitt, aki a Politikai teológia (1992) című művében a szuverént akként definiálja, mint aki a rendkívüli helyzet kérdését illetően dönt, vagyis a politikai (telj)hatalom elválaszthatatlan a kivételes helyzetekről való döntés állandó képességével. Ily módon a kivételes állapot nem bizonyít mást, mint azt, hogy politika a jog feletti uralkodásra született. Ugyanakkor a szükségállapot a közjogi és a politikai tények között egyensúlytalanságot eredményez, s egyébként is, ez a köztesség egy homályos, bizonytalan határvonalon helyezkedik el a jogi és a politikai (minőségek) kereszteződésében (Agamben, 2005: 1.). A határmegvonódások kérdése különösen akkor válik fontossá, ha egy politikai krízis során kivételes intézkedések kerülnek bevezetésre, amelyeket nem a jogi-alkotmányos, hanem a politikai keretrendszerekben kell megérteni. Ezek miatt a politikai elsődlegességéből kiinduló nézetek – ahogyan az Orbán-rendszer is – előszeretettel alkalmazhatják a szükségállapotok politikai gyakorlatát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése