Szerző: TÉNYGYÁR
2018.01.20.
A magyarok nem dolgoznak igazán sokat, azaz a munkaterhelés nem feltétlenül megy az életünk rovására, legalábbis nemzetközi összehasonlításban. Az OECD-tagállamokban az emberek 13 százaléka dolgozik nagyon sokat egy nap, nálunk ez az arány csupán 3 százalék. Az elmúlt évek lakáspiaci változásait látva talán meglepő lehet, de a magyarok relatíve keveset költenek lakhatásra – ami sajnos előrevetítheti azt is, hogy az elkövetkező években folytatódhat a drágulás, hiszen ez a piac is globalizálódik. Szintén pozitívnak tekinthető, hogy a háztartások elkölthető jövedelme visszaért a válság előtti szintre, most adózás után annyi pénz marad egy háztartásnál, amennyi 2005-ben.
Ha valami nagyot változott az elmúlt években, az a munkanélküliség, ami csaknem 10 százaléknyit csökkent Magyarországon. Sajnos ezt a képet némileg árnyalhatja, hogy a magyar kormány megváltoztatta a statisztikai számítás módját, így a külföldön dolgozók és a közmunkások is javítják a hivatalos számokat – ennek ellenére a növekedés egyértelmű. Csökkent a hosszú távú munkanélküliség aránya is. Komoly büszkeségre ad okot a magyarok iskolázottsága, nálunk ugyanis az emberek 83,5 százaléka rendelkezik legalább középfokú végzettséggel, ami kiemelkedően jó eredménynek számít az OECD-országok között. Kérdés, hogy a tankötelezettség korhatárának csökkentése hogyan befolyásolja majd ezt az eredményt.
És ezért nem jó magyarnak lenni
Sajnálatos, de nincs érdemi változás abban, hogy a fejlett országok közül a magyarok keresik a legkevesebbet. Ettől nyilván nem független, hogy nagyon kevés elkölthető jövedelme is marad egy-egy háztartásnak adózás és a lakbér (hitel), illetve rezsiköltségek kifizetése után. A magyarok szenvednek a legjobban a munkahelyi stressztől és kiszolgáltatottságtól. Nem élünk nagy lakásokban és házakban, az egy emberre jutó szobák száma igen alacsony.
Azt már korábban kimutatták OECD-kutatások, hogy a szegényekre rendkívül keveset költ a magyar állam, és az elmúlt években e tekintetben komoly visszaesés volt tapasztalható, a szegényebbek kiszolgáltatottsága pedig nyilván nem tesz jót „jóllét-érzékelésünknek” sem.
Az pedig szinte közhelynek számít, hogy a magyarok nem elégedettek az életükkel – továbbra is búsuló nemzet vagyunk tehát. Jó hír ugyanakkor, hogy az elmúlt évtizedhez képest valamelyest jobban érezzük magunkat, amit indokolhat, hogy az egészségügyi állapotunkat és a biztonságot is jobbnak tartjuk, mint néhány évvel ezelőtt. Sajnos ezzel is az OECD-átlag alatt végeztünk.
Összességében tehát a válság után helyreálló gazdaság, a magas iskolázottság és a normálisnak mondható munka–élet egyensúly, ami miatt jobb ma magyarnak lenni, mint más ország polgárának. A legfontosabb kockázat pedig az alacsony kereset, a munkahelyi stressz és a szegénység...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.