2018. január 17., szerda

RÁDAI ESZTER: ...KI-KI ELSZÁMOLJA MAJD MAGÁVAL... - BESZÉLGETÉS TARR BÉLÁVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: RÁDAI ESZTER
2018.01.12.


Sátántangó, a Werckmeister harmóniák, A londoni férfi és A torinói ló alkotója, a „leghíresebb magyar rendezőként” számon tartott, a „legjobb rendezők” különféle listáin mindig elöl szereplő Tarr Béla ma a világ fontos filmiskoláiban tanít – mindig a maga módján –, és közben, ugyancsak a világ számos helyén – nem jókedvében – „gyűjti” az életműdíjakat és dísztoktori címeket. A TT Filmműhely, amelyet 2004-ben olyan filmek és alkotóik segítésére hozott létre Téni Gáborral, amelyeknek és akiknek a bevételorientált filmiparban, a showbizniszben nem lenne esélyük, „most sajnos le van fagyasztva. Ha egyszer jobb idők jönnek – ha jönnek még jobb idők –, akkor újra dolgozni kezdünk vele” – mondja. Ám azokat is megérti, akik ebben a mostani szisztémában is, mert nincs módjuk a boldogabb jövőre várni, dolgozni akarnak.

– Mondok városneveket, amelyekről mostanában veled kapcsolatban hallottam: Lille, Maastricht, Isztambul, Mexikóváros, Peking és más kínai városok, segíts...

– Wuhan, Xining. És Hongkong is.

– Mi közöd van neked ezekhez?

– Többnyire valamilyen előadást vagy workshopot tartottam bennük, Lille-ben pedig tanítok – persze mindenütt a magam módján.

– Tehát nagyjából ugyanazt csinálod, mint Szarajevóban?

– Majdnem.

– Vagyis? Mit jelent ez a „magam módján”?

– Az az intézmény Szarajevóban, ahol „tanítottam”, magánegyetem volt, illetve annak egy fakultása, amit mi, hogy megkülönböztessük a hagyományos egyetemi fakultásoktól, film-factorynak hívtunk, és az volt a jelszavunk, hogy „no education just liberation”. Vagyis mi ott voltaképpen nem tanítani akartunk – a szó hagyományos értelmében –, hanem fölszabadítani. Az a megszokottól eltérő, más logikával működő iskola volt, amelyben műhelymunka zajlott, ezért kicsit talán a Bauhaushoz hasonlított, annak a szellemisége szerint működött. Az volt a lényege, hogy a világ minden részéről, de tényleg mindenhonnan, Japánból, Koreából, Szingapúrból, Indiából, Brazíliából, Kolumbiából, Argentínából, Mexikóból, Amerikából, Izlandról és természetesen majdnem az összes európai országból jöttek fiatal pályakezdő filmesek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.