Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.26.
Soha jobb hír a kormányközeli haveroknak – a tavaszi választásokig Orbánék az utolsó fillér uniós forrást is lekötik, amely 2020-ig rendelkezésére áll hazánknak. És mire fel ez a nagy sietség? Mert hogy nem a józan ész diktálja a tempót, az biztos, hanem a félelem attól, mi van, ha mégsem nyer a Fidesz. Mi van akkor, ha más kapja meg a kamra kulcsát és ugyanúgy visszaélve hatalmával, mint a mostani hatalmon lévők, majd más osztogatja-fosztogatja azt? Az Orbán-kormány szemmel láthatóan úgy gondolja, a legjobb megoldás, ha az új kormány mindent üresen talál, aztán majd boldogul, ahogy tud, például megpróbálja akár pereskedések árán is visszaszerezni a rohamtempóban felelőtlenül elígért, vagy akár előlegként már ki is fizetett sok-sok milliárdot. Azt a pénzt, amely elviekben hazánk fellendülését szolgálná, nem pedig a magyar oligarcha- és strómanuniverzum mérték nélküli gazdagodását. És amíg valójában fogalmunk sincs, hogy a Soros-terv miről szól, az Orbán-tervről nagyon is jól tudjuk: kilopni az adófizetők szemét, aztán utánuk az özönvíz és egyébként is Gyurcsány. Mert ha már a lenyúlt vagyonokból felvásárolták a fél országot és minden gazdasági hatalom a kezükben van, mit is lehetne ellenük tenni?
A hatalom elvesztésétől félelem (és maga az Orbán-terv) soha nem látott pénzszórásra készteti a kormányt, és míg a kommunikáció elveszik a migrációs, Soros és egyéb összeesküvés elméletek gyártásában és az állami propaganda-vezérelte paranoia a csillagos eget súrolja, addig a háttérben nagyüzemi szintre emelkedett és immáron a végjátékához közelít az uniós források lenyúlása. Nincs már semmi színlelés, a haverok szűk klubja naponta nyeri a sokmilliárdos megbízásokat, a Mészáros név pedig egyet jelent egy szép új világgal, amely sajnos csak nagyon keveseknek jó is. A máz eltűnt, ahogy az önmérséklet is és csak a kormánylojális média által kinevelt, a migránsoktól meg a liberálisoktól rettegő zombisereg az, amely elhiszi, Orbán és haverjai azon munkálkodnak, hogy a népnek, amely megbízott bennük és amely hatalomra juttatta őket, jobb legyen.
Ráadásul ezt a hiperűrsebességű közpénz kimenekítést annak tudatában teszi a kormány, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Brüsszel ténylegesen is hagyja majd lehívni ezeket a támogatásokat. Ha pedig a számokra is kíváncsiak vagyunk, akkor csak tavaly 2.488 milliárd forintot fizetett ki a pályázóknak a költségvetés és ennek az összegnek csak töredékét kaptuk vissza az Uniótól (nem véletlen az eddig bevallott 1.974 milliárdos deficit). És ki a rendszer nyertese? Hát nem az adófizetők, akiknek odakint szánták ezt a pénzt, az biztos, jó példa erre a katasztrofális állapotú egészségügyünkből kilopott uniós milliárdok ügye, amelyben a fideszes legbelsőbb holdudvar csúcsra járatta a kartellezést, közvetve ki tudja hány ember halálát okozva. Pedig ez csak egy csepp a sorezer milliárdos tengerben, ebben az esetben „csak” 40 milliárd minimum 20%-ának ellopásáról állnak rendelkezésre olyan adatok, hogy – valószínűleg a legnagyobb sajnálatára – a Versenyhivatal sem maradhatott ki a kilógó lóláb cibálásából. Ezt a méretű gátlástalanságot látva (az az a támogatás egyötödének visszaosztása, mint általános gyakorlat) már lehet sejtésünk arról is, hogy a tavaly kiosztott 2.488 milliárdból mintegy 500 milliárd réges-régen magánszámlákon pihen, alaposan feltőkésítve az Orbán Viktor által megálmodott és életrekeltett új burzsoáziát. Azt a burzsoáziát, amelynek még a miniszterelnök legszűkebb családja is a része, bárhogy is igyekszik ezt a tényt kormányfőnk elmismásolni. És bár Orbán nyáron még meglepődött azon a felvetésen, hogy a családtagjai komoly haszonélvezői lennének az uniós projekteknek (azaz profitálnának közpénzből), mára már egyértelmű, igen nagyot hazudott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.