- JÓ EZ NEKÜNK? BLOG
Szerző: RADNÓTI ZOLTÁN
2018.02.21.
A Magyar Királyság egykori kormányzójáért mondtak volna emlékmisét január 27-én Budapesten, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezésében. Hogy éppen a nemzetközi holokauszt-emléknapon kívánták ezt megtenni, az csupán a véletlen és „oda nem figyelés” műve volt, a szervezők szerint. Azt már csak halkan tették hozzá, aki ezt felhánytorgatja, az csak és kizárólag bántásból teszi. Khm…
Sokat gondolkodtam azon, hogy érdemes-e ezzel az elmaradt (elhalasztott) emlékmisével foglalkozni, egy ideig hagytam magam meggyőzni, hogy inkább nem kell, mert úgysem tudjuk egymást meggyőzni a saját igazunkról, nem érdemes leülni még beszélgetni sem, nemhogy vitatkozni. De rájöttem, hogy lelkészként (rabbiként), zsidóként, gondolkodó magyar állampolgárként pont az is a dolgom, hogy beszéljek, beszélgessek a másikkal. Ha máshogy nem, akkor írásban.
Ezért, no meg azért is, mert az egyik tervezett felszólaló, aki jelenleg a magyar Országgyűlés alelnöke, parlamenti képviselő, közzétette, hogy mit is szeretett volna (mit is fog majd) elmondani ezen az emlékmisén, és ez távolról sem egyházi vagy liturgiai szöveg.
Ezt mondta volna Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke:
„Horthy Miklós az ország kiszolgáltatott helyzetében, a hitleri hadvezetéssel szemben is vette a bátorságot a lengyelországi lengyel és köztük zsidó menekültek befogadásához. A kormányzó vette a bátorságot, hogy Európában egyedül fegyveresen védje meg honfitársainkat, a budapesti zsidóságot, és hogy amíg csak lehetett, ellenálljon a zsaroló Hitler követeléseinek a zsidóság érdekében is. Nem botrány tehát – inkább természetes gesztus –, hogy az iszonyú és embertelen holokauszt, a vészkorszak emléknapján, szentmise keretében katolikus hívőként emlékezünk Magyarország kormányzójára, családjára is. Zsidó honfitársaink példát vehetnének azon zsidó honfitársainkról, akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit, és ezt számos formában kifejezésre is juttatták. Részükről sem kellene több mint méltányosság a megítélésben.”
Tekintsünk el attól, mennyire szerencsés zsidó honfitársaink önjelölt osztályfőnökeként a közhatalom egyik képviselőjének felszólítania zsidó honfitársainkat, miről-kiről vegyenek példát.
Miből gondolja az Országgyűlés alelnöke, parlamenti képviselő egyáltalán, hogy csak „zsidó honfitársainknak” kellene példát venniük, és méltányolniuk őfőméltóságát?
Miből gondolja, hogy akiknek nem tetszik Horthy felmagasztalása, azok zsidók?
Kik akkor a zsidók egyáltalán?
Természetesen erre többféle válasz lehetséges, még magának Horthynak is volt rá válasza. Több is.
Talán csak elegendő a regnálása alatt megszavazott és általa aláírt numerus claususra, valamint az azt követő három zsidótörvényre gondolni.
És nekem is van válaszom…
A helyzet komolyságára való tekintettel hadd idézzem először egy nagyszerű magyar író, Nagy Lajos sorait. Ő a Képtelen természetrajz című művében szentelt egy fejezetet a „zsidó”-nak is, mindezt 1922-ben tette, azaz Horthy Miklós kormányzásának kezdetén:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.