2018. február 27., kedd

HELYZETJELENTÉS AZ AMERIKAI SÜTIFRONTRÓL

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / P Elliot
2018.02.27.


Valamikor a múlt héten (ha jól emlékszem) a kommentek között előkerültek a sütemények, és P. Elliot szokás szerint írt egy olyan hozzászólást, ami után nem tudtam nem megkérni, hogy írjon egy kicsit arról, milyen süteményeket szeretnek az amerikaiak, és mit és hogyan süt ő. Ez következik most, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nyálcsorgatás lesz. Én szóltam… (A fotókat is köszönöm természetesen neki.)

„Amerikai életemet úgy kezdtem, hogy sütni egyáltalán nem tudtam, nem is érdekelt. A városban akkoriban sok magyar lakott még, volt magyar cukrász, aki nem állt éppen a helyzet magaslatán, ami a minőséget illeti, de mégis, igazi nyersanyagokat használt.

A rétestésztát maguk készítették, és nem boltban kapható vajastésztát használtak, szóval ehető volt, a tortái is elfogadhatók voltak, főleg, hogy jobb nem volt. Amerikai vásárlói is voltak bőven.

Az amerikai sütemények annyira édesek voltak (mára sokat javult a helyzet), hogy európai számára szinte ehetetlenek voltak.

A közkedvelt almás, tökös, cseresznyés pite volt a legáltalánosabb sütemény még a régi-régi időkből, ezek most is népszerűek. Voltak persze torták, szintén nehéz, émelygős, a csupa cukros brownie… A bevándorlók persze hozták magukkal a hazai ízeket, lassan a helyiek is kezdtek átvenni belőlük ezt-azt.

Én a sütéshez akkor kaptam kedvet, amikor a lányom iskolás volt, és volt olyan iskolai parti vagy rendezvény, ahol megkérték a szülőket, hogy a gyerekek közreműködésével süssenek valami érdekes dolgot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése