Szerző: Karvalyok Földje
2018.02.01.
Előző rész itt
Saját és híveink zsebének megtöltésére használjuk fel a nemzeti bank forrásait is például a devizatartalék illetve a különböző árfolyam manipulálós és kötvény kibocsátásos ügyletek segítségével. A nemzeti bank pénzének felélése olyan, mintha a nagymamánk éléskamrájából az ínségesebb időkre félretett befőtteket falnánk fel, de jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb, éppen ezért felesleges azon aggódnunk, hogy gyermekeink vagy unokáink hogyan fogják kifizetni a torkosságunk miatt elszenvedett veszteségeket. És azt is felesleges megértenünk, hogyan működik egy demokratikus ország központi bankja – a lényeg, hogy olyan főnököt nevezzünk ki az élére, aki készségesen meg tudja oldani az összes kérésünket (azaz lenyúlható pénzmennyiséget teremt a föld alól is), valamint nemcsak hogy teljesíti a kívánságainkat, hanem proaktívan ő maga ajánl fel megoldási javaslatokat.
Az is jó még egy nemzeti bankban, hogy sok mindenre felhasználható. Csak egy törvénymódosítás (az intézmény feladatainak felsorolásába beszúrjuk az „egyéb” szócskát) és már ki is bővítettük a tevékenységi körét, így működtethet alapítványokat, adhat-vehet nemesfémet és műkincseket, vásárolhat palotákat meg vidéki uradalmakat, alapíthat iskolákat meg pénznyelő kamuegyetemeket és megrendelhet aranyáron bármilyen szolgáltatást, kezdve az ingatlanok felújításától egészen a tanulmányíráson át a különféle konferenciák tartásáig valamint jógaoktatásig. A nemzeti bank alapítványainak felügyelő bizottsági tagjai milliókért oszthatják az észt (akár több bizottságban is egyszerre), de kiugróan magas órabérért akár egyetemeken is tarthatnak előadásokat, miért is olyan nagyszerű a rendszerünk.
Ezzel azonban még nincs vége a nemzeti bank lehetőségeinek, hiszen ki akadályozhatná meg, hogy ezek a nyúlványok további cégeket alapítva beszálljanak a vendéglátásba, a műkincs-kereskedelembe, a könyvkiadásba, egyetemi tanszékek finanszírozásába vagy éppen a konferencia turizmusba, netalán a sportba? Csak mi, de amíg megkapjuk a minket megillető részt az ügyletekből és a híveink is elégedettek, addig no problem, csak bólogassunk, a helyzet úgy, ahogy van, tökéletes. Lehet, hogy egy átlagos nemzeti banknak nem feladata az ingatlangazdálkodás vagy oktatás (mivel veszélyeztetné a stabil működését), de a rendszerünk sem átlagos, így az intézményeinknek sem kell annak lennie. És egyébként is, senkinek semmi köze hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.