2018. február 10., szombat

JELSZAVUNK MUNKA ÉS...

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.02.10.


Valamelyik nap szokás szerint jó későn vacakoltam a másnapi határátkelős poszttal, amikor eszembe jutott, érdemes lenne egyszer beszélgetni arról, kinek milyen a munka-magánélet egyensúly a mindennapokban, illetve miként változtak meg (ha megváltoztak) az arányok határátkelés után.

Bennünk, magyarokban az a kép él (vagy legalábbis én így gondolom, aztán lehet, hogy nincs igazam), hogy az a jó munkaerő, aki sokat és keményen dolgozik. Persze minden relatív, a japánokhoz képest például a fasorban sem vagyunk, de alapvetően szerintem arról közmegegyezés van, hogy a magyarok sokat dolgoznak.

(Zárójeles kitérő: talán érdemes lenne egyszer komolyan megvizsgálni – talán születtek is már ilyen felmérések -, hogy valóban sokat dolgozunk, vagy csak sok időt töltünk a munkahelyünkön / munkahelyeinken, mert a kettő nagyon nem ugyanaz.)

Miután azért személyesen is volt/van alkalmam látni, miként dolgoznak más országokban, néha elgondolkodom azon, vajon mi csináljuk-e jól, vagy azok, akik nem tépik szét magukat a munkában, hanem akkurátusan betartják mondjuk az egyórás ebédszünetet, és annyit dolgoznak, amennyit nagyon muszáj, de számukra nem ez a prioritás.

Szóval arra gondoltam, ma beszélgethetnénk arról, ti mit tapasztaltatok ezen a téren, milyen volt a munka-magánélet aránya Magyarországon és milyen külföldön?

De hogy ne csak a levegőbe lógjon az egész poszt, kicsit utánanéztem, hogyan is áll a helyzet más országokban. Ehhez az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) statisztikáját hívtam segítségül, annál is inkább, mert ők rendszeresen végeznek ilyen felméréseket.

Valami bűzlött Dániában

Az már nagyon régen volt, amikor valami bűzlött a skandináv országban, mert mostanság abszolút az élvonalban vannak a magánélet és a munka egyensúlyát tekintve (ebből adódóan a különböző, boldogságot mérő listákon is).

Az OECD tanulmánya szerint Dániában csupán a munkavállalók 2 (kettő) százaléka túlórázik rendszeresen, ami még 13 százalékos OECD-átlaghoz képest is sokkolóan kevés. A napjuk kétharmadát (16 órát) ennél kellemesebb dolgokkal, evéssel, ivással, szórakozással, pihenéssel, alvással töltik.

Talán nem véletlen, hogy a megkérdezett dánok 96 százaléka mondta, hogy van olyan barátja / családtagja, akire baj esetén számíthat, ami szintén magasabb, mint a 88 százalékos OECD-átlag...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése