Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.02.03.
Valójában nem mondott újat Csepreghy, csupán a főnökét idézte. Orbán Viktor már tavaly nyáron Tusványoson, majd decemberben egyik szokásos péntek reggeli rádióinterjújában arról beszélt az uniós hozzájárulás kapcsán, hogy „semmi olyan nem történik, amiért hálásnak kellene lennünk”, hiszen a rendszer kölcsönös érdekeken nyugszik, mi befizetünk, ők kifizetnek. A miniszterelnök szerint Magyarország nincs rászorulva senkinek a pénzére, a saját lábán áll, és a gazdasága elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodjon egy esetleges változáshoz.
Kár, hogy ez nem igaz.
Még akkor is, ha az uniós támogatások ellopása a NER része, a korrupció melegágya, ha hatástanulmányok bizonyítják, hogy egyetlen magyar kormány sem tudta hatékonyan felhasználni a forrásokat, s az ország versenyképessége közel sem javult annyival, mint amennyit a beáramló támogatások lehetővé tettek volna, a közösségi pénzek nélkül Magyarország messze nem ott tartana, ahol tart.
Hogy Orbán Viktor gazdasági szempontból biztonságban érezheti magát, abban nagy szerepe van annak a hazai társfinanszírozással együtt mintegy 25 ezer milliárd forintnak, amelyet 2007 és 2020 között kapott és kap Magyarország az uniótól. Ha a kormányfő és az államtitkára olvasnák a magyar költségvetéseket, akkor látnák, hogy 2007 és 2013 között a Magyarország által befizetett és az EU-tól kapott pénzek egyenlege 8088,9 milliárd forint volt, 2014 és 2020 között pedig az előzetes számítások szerint 7080 milliárd forint lesz. Az egy főre jutó közösségi támogatásban jelenleg Magyarország áll az első helyen az uniós tagállamok között.
Persze nem kell hálásnak lenni, ha az kínos a magyar miniszterelnök számára, de azért azt is túlzó állítani, hogy nem is lenne miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.