Szerző: Andrew_s
2018.02.22.
Egyébként persze lehet, hogy velünk született probléma, hogy orvoshoz járunk. De ez azért lehet, mert nem mindenki olyan univerzális zseni, mint Németh Szilárd. Elvégre aligha kétséges, hogy amennyiben leszakad a plafon a mondásai nyomán, akkor vakolókanalat ragad, és visszaépíti. Ha kell egy új sámli, akkor kalapácsot fog, gyalut, faesztergát, és nekilát sámlit eszkábálni. Valamint minden ruháját maga varja, és a birkákat is maga tenyészti hozzá, Az utóbbiaknak személyes példát mutatva legelésből. Ha pedig a vakbele elkezdi halálra röhögni magát, akkor előveszi a nagypapától örökölt bugylit és meg is műti magát. Ott hátul a fészerben. A frissen esztergált széklábakba kapaszkodva, illetve a maga foncsorozta tükörbe bámulva.
A többi ostoba halandó meg rohangál az orvoshoz. Mindazok, akik mégsem szeretnék magukat megműteni. De még a gyermeküket, illetve a szüleiket sem. Még akkor sem, ha az egészségügy állapota lassan azt sugallja, hogy a műtéti önképzést is célszerű lesz felvenni a képzési palettára. Meg a nemzeti fakírképzést is. Annak érdekében, hogy bárki, bármikor szögbe nyúlhasson, illetve ülhessen. Netán fekhessen. Esetleg a vasmenyasszony karjaiba vetve magát. A kormánypárt alelnökének nagyobb épülésére. Ennyit a szögekről. Illetve még annyit, hogy érdekelne Németh Szilárd véleménye abban az esetben, ha az a szög nem egy mondabéli, hanem egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába úgy, hogy a felül kandikál ki lábfejéből. De nem is ragoznám. Németh Szilárdból kinézem, hogy simán megpróbálja otthon kikezelni, és az amputációt is megoldja okosba’...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.