2018. február 5., hétfő

VÁRÓLISTA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: FALUS FERENC
2018.02.02.


Egyszer gondoljuk már végig, hogy mi a várólista. Mi a haszna? Mi a kára? Egyáltalán jó-e bármire?

Kezdjük az elején. Kétféle várakozás van.

Az egyik egy hivatalos, jogszabályokkal körülírt rendszer – a várólista.

A másik az, amikor egy beavatkozás elvégzésére időpontot kapunk, ami születhet kölcsönös megállapodás alapján (például amíg a gyerek táborban van, azalatt lenne jó nekem a kórházban lenni), vagy az orvos időbeosztásától függően, esetleg mikor van szabad műtő, altatóorvos, mikorra érkezik meg a beültetésre kerülő eszköz vagy a műtéthez szükséges igen drága egyszer használatos eszköz (például bélvarrógép).

Mindkét esetben a beavatkozás előre tervezett időpontban kerül sorra, amit még néhány tőlünk független tényező is befolyásol. Ez a legfontosabb tényező pedig a pénz.

Pénzből is kétféle van.

Az egyik a saját zsebünkben lévő erre a célra szánható pénz, a másik az állami (korábban biztosítási) pénz kerete. Ez az utóbbi az, ami tőlünk mint egyéntől majdnem teljesen független. Ez határozza meg, hogy az egészségügyi intézmény a közfinanszírozott beavatkozásokat illetően mennyi pénzzel rendelkezik, ezt kell beosztania. A beosztás pedig nem más, mint a betegforgalom korlátozása. Ennek több módszere is van. Az egyik, hogy egy rendelésen hány beteg jelenhet meg maximum. Öt percnél gyorsabban nem lenne szabad egy beteget „ellátni”. Ez érthető szakmai, minőségi, humánus elvárás, de ebből az következik, hogy egy órában csak 12 betegre kerülhet sor. Ha a rendelési idő eltelt, akkor a többi betegnek várnia kell a következő rendelési napra és így tovább. Ez nem hivatalos várólista, csak előjegyzés, esetleg sorszámhúzás.

Persze az én számomra ez kellemetlen várakozás, mert nem tudom, mi a bajom, a fájdalmamat hogyan enyhítsem. Ilyenkor jön a szükség szülte megoldás – sürgősségi osztály. Odakényszerülök, ahol újra rengeteg ember, beteg emberek várnak előttem, és órák hosszat kell várnom az ellátásomra – esetleg éjjel is, többnyire étlen-szomjan, kényelmetlen körülmények között.

Miért írtam azt, hogy az állami forrás tőlünk majdnem teljesen független? Mert itt a majdnemen van a hangsúly. Ha kórház teljesítményét a kormányzati pénz korlátozza, esetleg a meglévő kapacitásait sem használja ki teljesen, akkor az ellátásokra sorbaállás, várólista lesz. Ahol ez hosszú, vagy nagyon nagy összegű állami pénz szükséges az ellátáshoz, ott hozták létre és szabályozták a hivatalos várólistákat. Ezekre a felkerülés módja is szabályozott, többé-kevésbé nyilvánosak is.

Hogyan volt ez régen?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.